FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Hosszú órák óta hallgatom ezt a vitát, és azon persze nem csodálkozom, hogy ilyen egymás melletti elbeszélés zajlik, mert a választók néhány hete kiosztották a partitúrát, természetesen külön kottából játszunk. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Önök mondják a magukét - végigmondanám -, mi pedig a saját programunkat hajtjuk végre.

Volt egy jelmondatuk a két választási forduló között, azt írták nagy táblákra szerte az országban, hogy most csak Magyarország számít. Ebben a vitában önök bebizonyították, hogy önöknek csak az elveszett hatalom lehetősége számít, és természetesen azt teszik, ami az ellenzék dolga, mindenben a kákán a csomót keresik, és azokat az érveket, amelyeket mi elmondtunk, cáfolják.

El kell mondanom önöknek, hogy igaztalan az ügy. Mert amikor mi államreformot csinálunk, közigazgatási reformot csinálunk, akkor önök erről szót nem ejtenek természetszerűleg, csak néhány kulcsszavuk van, mint a gázár, és néhány olyan előrerángatott ügy, ami mögé pedig nem látják azt, hogy hogy vannak akkor a vállalkozások. Magyarországon, önök is tudják, iszonyatos adóelkerülés van. Vagyonosodási vizsgálatot csináltak az elmúlt évben ötszázat, darabonként tízmillió forintot fizettek be azóta ezek az emberek. Jövőre tízezer lesz. Akkor hol is az igazságosság? Talán megkeressük, hogy hol van az eldugott pénz.

Bevezetjük az elvárt adót és a szolidaritási adót, igen. Miért gondolják azt, hogy az átlagbérből és fizetésből élő, vagy a kisnyugdíjas, vagy a mezőgazdaságból élő vidéken igazságtalannak tartja azt, hogy 6 millió forint éves jövedelem fölött további 4 százalék adót kérünk? Nem, nagyon is egyet fognak vele érteni.

És végül, miután lejár az időm, földért életjáradék program; kérem, képviselő úr, ne beszéljen mindenki nevében, több tízezren éltek ezzel a dologgal, és nagyszerű konstrukciónak tartották.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu