PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Deák képviselőtársam felvetette azt a nagy kérdést, hogy milyen kis snassz törvény az, amelyik két szakaszból áll. Ehhez annyit szeretnék hozzátenni, egy törvény súlyát, szerepét soha nem az dönti el, hogy száz-, kétszáz vagy ötszáz oldalas, van, amikor egy pont és egy vessző többet jelent egy törvényen belül - ezt mi, képviselők mindannyian tudjuk -, mint a hosszú oldalakon leírt semmitmondó szövegek. Úgy gondolom, hogy az a két paragrafus, ami megfogalmazásra került, az a nyúlfarknyi kis bevezető, amire a miniszter úr is reagált, rendkívül fontos, hiszen a következő időszak döntéseit alapozza meg.

Különösebben nem kívánok foglalkozni azzal - hiszen ezt a vitát már számtalanszor lefolytattuk itt a parlamentben -, hogy mennyi földgázt használunk fel, okos volt-e az, hogy a rendszer így lett átállítva, okos dolog volt-e az, hogy így kényszerítettük ki az elmúlt húsz-huszonöt évben a gázfogyasztás arányait Magyarországon, amikor az ellátás olyan volt, amilyen, a feltételek olyanok voltak, amilyenek, és mindezek mellett a gázellátás biztonságát növelni tudtuk. Az a kérdés, amire az 1. §-ban választ ad ez a törvénymódosítás, hogy lehetővé tegyük, hogy az eddigi tömbtarifás támogatási rendszerről egy szociális rendszerre álljunk át, aminek a pontos nevét nyilván még most sem fogjuk kellőképpen definiálni, hiszen ez majd a későbbiek során fog életbe lépni. Ehhez szükséges ezeket a döntéseket meghozni, és a kellő törvényi támogatást megadni.

Az, hogy a távhőben is végre kívánjuk hajtani ezt a változtatást, teljesen egyértelmű, hiszen a jövőben egyetlenegy kormányzatnak sem lehet az a célja, hogy olyan fogyasztást támogasson, ami túlzott kötelezettséget jelent az adófizetők többségének a részére. Ezért ez a törvénymódosítás e feltételek oldaláról megadja az alapját annak, hogy nem hosszabb időn, mint egy héten belül a bejelentés megtörténjen arról, hogy milyen új támogatási rendszerre kíván átállni a kormányzat. Ennek a feltételei megvannak. Lehet kritizálni az előzőt, ami szerintem jó volt, csak megváltozott a világ, hiszen 25 dollárnál indítottuk ezeket, amikor egy köbméter gázra 5-8 forintos támogatás volt, most pedig a gáz ára, ami a határon bejön, eléri a 70-75 forintot az akkori 25 forinttal szemben - tehát több mint háromszorosra változott -, a támogatási alap pedig már 25-30 forint között van egy köbméterre. Tehát megtízszereződött az egy köbméteren való támogatás.

Azt, hogy a világpiacon ilyen változások következtek be, szociálisan nyilván nem lehet lekövetni abban a struktúrában, ami volt. Ez nem azt jelenti, hogy rossz volt az a rendszer, hanem azt, hogy a körülmények változtak meg, és nem lehet már olyan alapot képezni ma Magyarországon sem a költségvetésben, sem pedig az egyéb célirányzatokban, ami ennek a feltételét biztosítaná. Hogy mekkora nagyságrendről van szó? Ezt önök, képviselő urak, pontosan tudják. Ebben az évben több mint 150 milliárd forintot használunk erre fel. Amikor ezzel indultunk, akkor ez nem érte el a 40-45 milliárdot. El lehet képzelni, hogy milyen nagyságrendekről van szó. Tehát ez kezelhetetlen, ezért szükséges, hogy a helyére kerüljön ez a kérdés.

A törvénymódosítás 2. §-a is rendkívül fontos, hiszen technikailag el kell rendezni azt, amit elrendeztünk a MOL-nál 2003-ban, amikor a gázszolgáltató rendszer a helyére került. Amikor három részre - tárolókra, vezetékekre és nagykereskedelemre - lett bontva a gázüzletág, akkor is végre kellett hajtani ezeket a változtatásokat, mégpedig áfa- és illetékmentesen kerültek végrehajtásra. Ennek az volt a lényege, hogy - csakúgy, mint az MVM-nél - ennek az inverze történt meg, amikor a rendszerirányító bekerült az MVM-be. Itt is élt az áfa- és illetékmentesség, hiszen ha ezek a súlyos költségek megjelentek volna ezen az ágon, akkor ezt a későbbiekben teljesen természetesen a fogyasztónak kellett volna rendeznie. Tehát úgy gondolom, hogy akkor vagyunk kompatibilisek az előző törvényekkel és rendelkezésekkel, ha ezt a földgázszolgáltatásról szóló törvénynél is hasonló formában rendezzük el.

Deák képviselő úr felvetette, hogy nem hallott pontos számot. Az illeték ebben az esetben 4 milliárd forint lenne. De ha most úgy döntene a parlament, hogy ebben az esetben nem tekint el az illetéktől, akkor olyan helyzetet teremtenénk, hogy ez a piac nem lenne tiszta. Hiszen akiket arra kényszerítünk a törvény erejénél fogva, az EU-rendelkezések alapján, hogy ez év végéig vigyék ki ezeket az üzletágakat, akkor nyilvánvalóan azokat a vagyonelemeket nem vinnék ki, amelyek értékben olyan nagyságrendet érnek el, ami után az illetéket és az áfát be kellene fizetni.

(18.20)

Az áfabefizetés egyben azt is jelenti, hogy azt ők vissza is igényelhetik. Az áfánál csupán a finanszírozási oldal jelenne meg a szolgáltatóknál, ami a befizetés és a visszaigénylés közti időszak lefinanszírozását jelenti. Tehát rendkívül fontos, hogy tiszta, átlátható helyzet legyen. Ilyen típusú módosítók kerültek finomításra, beadásra.

Rendkívül fontos - és ebben tisztelettel kérem az ellenzéki képviselőtársaimnak is a szakmai együttműködését -, hogy azt érjük el, hogy ezeknek a szolgáltatóknak, amelyek kikerülnek most önálló üzletágként, ne legyen módjuk és lehetőségük, hogy olyan vagyonátértékelésen menjenek keresztül, amely károsan befolyásolná az árat, az árképzést és ezzel a földgázfogyasztókat. Ebben úgy gondolom, hogy lehet együttműködés, ez a törvényi beterjesztés, ami előttünk van, egy kisebb finomítással erre alkalmas. Úgyhogy nagy tisztelettel megköszönöm a figyelmüket.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu