ÁGH PÉTER, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság fideszes és kereszténydemokrata tagjai nem tartották alkalmasnak általános vitára a felsőoktatási törvény módosítását. Nem tudtuk támogatni az elképzelést több ok miatt is. Ezek közül a legfontosabb - mint ahogy elhangzott más felszólalók részéről is - a tandíj bevezetését érintő elképzelés volt.

A bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a kormányoldal képviselői folyamatosan cáfolták, hogy a tandíj bevezetésre kerülne. Önök a kampányban hangsúlyozták az ingyenes diploma megszerzésének lehetőségét. Ezzel szemben mit látunk? Új hét, új tandíjkoncepció. A most tervezett lépés ellentétes a korábbi ígéretekkel, de még a korábbi ígéretekkel ellentétes kormányprogrammal is. (Babák Mihály: Bontsuk ki az igazságot!) A FER-nek nevezett tandíj egy fokkal brutálisabb, mint a kormányprogramban szereplő utólagos képzési hozzájárulás. Míg az utólagos képzési hozzájárulás bevezetésével a pályakezdő életét nehezítették volna meg, most már az odáig vezető utat is kérdésessé teszik. Hogyan lehet minél több bőrt lehúzni a diákokról? - erről szól ez a mostani javaslat. A FER nem elég, hogy nem fair, de a mozaikszó valójában ezt jelenti: főiskolások, egyetemisták, rettegjetek! (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a tandíj bevezetése növeli a teljesítményorientáltságot, esélyt teremt azoknak, akik igazán tanulni akarnak. Álszent érvelésnek tartjuk ezt. Tudják önök, mennyi pénzből él egy hallgató egy hónapban? Mennyi az a pénz, amiből minimállét módban megél egy mai diák? Ha már az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjaként szólalok fel, akkor jó, ha erről ejtünk egypár szót, mint ahogy megtörtént ez a bizottsági ülésen is. 65-70 ezer forint ez az összeg. Ebben az összegben benne van az albérlet vagy kollégium díja, a rezsi, az étkezés, az utazás, a jegyzetek és a könyvek, valamint a fénymásolás és a nyomtatás. Az egyetemista lét tehát most sem ingyenes. Önök ezeket a kiadásokat akarják tovább növelni.

Nagyon nehéz előteremteni ezt a bizonyos 60-70 ezer forintot. Csak hogy el tudják képzelni, röviden ismertetem, hogy ez hogyan történhet. Egy, az átlagnál jobban tanuló diák körülbelül havi 10 ezer forintot kap ösztöndíjként, azaz még további 55 ezer forintot kell előteremtenie havonta csak a megélhetésre, és akkor még nem volt színházban, moziban, és a ruházkodásra sem költött. Ha felveszi a diákhitelt, akkor is további 30 ezer forint hiányzik havonta, amit vagy neki, vagy a családjának kell biztosítania. A 10 ezer forintos tandíj jelentős többletköltség, diákmunkásként 20-25 órányi plusz munkával lehet megkeresni ennyit, ami könnyen a tanulás rovására mehet, csökkentve ezzel az ösztöndíj megszerzésének lehetőségét; csökkentve ezzel azt a lehetőséget, hogy a diák bekerüljön a tandíjmentes 15 százalékba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, önök is látják ezek után, hogy ez a javaslat csak tovább növeli a társadalmi megosztottságot? Ezzel kapcsolatban hangzott el a bizottsági ülésen, hogy ez a javaslat nemcsak esélyegyenlőséget nem teremt, de még az esélyközeliséget is csökkenti.

A társadalmi szolidaritás egyik igen fontos területe az oktatási rendszer nyílttá, a családok szociális helyzetétől való függetlenné tétele. Egy olyan országban, ahol a lakosság mintegy 30 százaléka a szegénységi szint alatt él, és további 50 százalék alig jobban, a tandíj bevezetése az arra alkalmas fiatalok tízezreit zárhatja ki évente a felsőbb tanulmányokból.

(11.10)

Az igazságosság elve tehát itt is hamis. A tanulási utak bezárása társadalom- és fejlődésellenes. Mindezek miatt a tandíjat és az azt tartalmazó javaslatot általános vitára alkalmatlannak tartottuk.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu