BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársak! Én egy kicsit a gazdasági részéről szeretnék ennek a törvénytervezetnek szólni; addig össze lehet gyűjteni az újabb kétperceseket az adott gyógyszerészeti témákban. Az elmúlt, körülbelül egy évtizedben alakultak ki a jelenlegi patikák, a jelenlegi patikahálózat, lettek magántulajdonossá a gyógyszerészek, megerősödhettek vállalkozásaikban, és úgy gondolom, eljött az ideje annak, hogy változtassunk is, hiszen ebben az időszakban a gazdasági életben ugyanezek a folyamatok lejátszódtak, és az élet mindennapi változásait az adott törvények is követték.

Abban a kisvárosban, ahol én élek, az elmúlt tíz évben a meglévő patikák mellé még két patikát sikerült nyitni, alapítani. Az összesből négy a szűken vett belvárosban van, egy a kórház mellett, egyet nagy nehezen, a meglévő patikusok ellenére sikerült nyitni - a törvényeknek megfelelően, rögtön hozzáteszem, de az ellenállás és a szembenállás megvolt -, és egyet szintén nyitottak, azt viszont az önkormányzat ellenére, ami nem működik, nem úgy működik, nem igazán a betegek érdekét szolgálja.

Amiről szót váltottunk, bizony az életformánk megváltozott, nagyon sok új része lett az életünknek, felgyorsult, utazunk, úton vagyunk, sokfelé megfordulunk, és ezenközben bizony mindahhoz szeretnénk hozzájutni, ami az életfeltételeinkhez kell. Én most itt nem sorolom, hogy mi minden lehet az, amit bemenve egy üzletbe az ember szeretne megvenni.

Említettem a bizottsági vélemény ismertetésénél - és remélem, nem követek el semmi különöset -, hogy egy nyílt ülésen a Magyar Gyógyszerész Kamara képviselője a következőt mondta: mi nagyon sok olyan javaslatot tettünk és kívánunk tenni most is, ami a valós betegérdekeket javítaná. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat célja, ezzel indultunk. Mondtam, hogy a korlátlan létesítést nem támogatjuk, de minden új és olyan gyógyszertár létesítését igen, ami a gyógyszerhez való könnyebb hozzájutást segíti, így például elismerjük azt, hogy új lakótelepeken lehetne új gyógyszertárakat létesíteni, elismerjük azt, hogy közlekedési csomópontokban, bevásárlóközpontokban, de kizárólag olyan gyógyszertárakat, amelyek mindenben megfelelnek a jelenlegi követelményeknek, és ez természetesen a betegek érdekeit is tudná szolgálni.

Tehát én úgy gondolom, hogy van egy ellépés a szakmai szervezetek véleményében is ezen a téren, és ez nem befolyásolja vagy gátolja azt, amit mi itt szeretnénk, hogy azokon a helyeken, ahol erre mód és lehetőség van, ahol ezt vállalják, és azoknak az ellenőrzési szempontoknak is meg tudnak felelni, amiről a törvénytervezet rendelkezik, ez lehetséges legyen. És remélem, kellő megnyugtatás lehet - a gyógyszertáron kívül történő gyógyszerforgalmazásról szól a második fejezet -, hogy ahol a létesítéshez előírt szabályokat nem tartják be, ott bizony mód van ennek a megszüntetésére. Tehát ez nem egy felügyelet nélkül hagyott forgalmazást és engedélyezést jelentene ebben az esetben.

A tulajdonlásról is ejtenék néhány szót, hiszen itt többen megemlítették, és a kamara is úgy foglalt állást legalábbis a mi bizottsági ülésünkön, hogy mindenképpen szeretnék, ha az 50 plusz 1 százalékot meghagynánk a patikusoknak a törvényjavaslatban is. Én akkor elgondolkoztam azon, hogy hol van még egy ilyen lehetőség, hogyan van az, vagy mi kényszerítheti a jelenleg bt.-ben működő patikust arra, hogy ő erről a jogáról lemondjon, hiszen ez most megvan, ha jól emlékszem, az elmúlt évben adatott meg ez a dolog. Azt írja le a törvénytervezet, hogy márpedig neki kötelező kht.-vá, kft.-vé, bármi más gazdasági társasággá alakulni? Szerintem nem. Lehetőséget ad, és ezzel a lehetőséggel vagy él valaki, vagy nem. Számomra meglepő volt - de én nem ebben a szakmában élek és dolgozom -, hogy azt mondta a kamara képviselője, hogy az, hogy bizonyos befektetők megkerülik, és háttérszerződések mellett olyan láncokat alakítanak ki, amelyekben döntő befolyást érnek el, én is úgy gondolom, hogy ez nem indok arra, hogy ne adjunk lehetőséget rá, hogy más gazdasági társasági formákban is működhessenek.

(15.30)

Számomra ez új információ volt. Biztos, hogy akik jobban ismerik a rendszert, azoknak ez nem meglepő. De ha már most nem tudjuk megvédeni ezt az 50 plusz 1 százalékos tulajdonjogot, akkor nem hiszem, hogy valami olyan privilégiumot kellene ezen a területen is fenntartani, amely nem indokolt, és a Magyarországon létező gazdasági társasági formáktól teljesen eltérőt itt alkalmazni, és nem megengedni, hogy ez ilyen módon is legyen.

Ha megengedik, hadd hívjam meg önöket egy patikalátogatásra, mert itt már erről szó volt, hogy lehet, hogy beszélünk róla, de igazából nem sokan járunk. Biztos, hogy járunk, én ezt sem feltételezem. Én a napokban, amikor éppen bementem - ezt szeretném hangsúlyozni, hogy éppen bementem -, és egy kicsit szétnéztem, nem voltak túlzottan sokan, elférünk, de azért azok a reklámtáblák, amelyek ki vannak helyezve, beszűkítik azt a teret, ahol a kedves beteg várakozhat. Egyedi gyógyszertárról beszélek - biztos, hogy nagyon sokra ülhet ez teljesen természetesen. Mikor már negyedórája ott álltam, ránéztem a kezemre, vény nem volt benne, tehát valószínű, hogy valami másért álltam én ott sorba. Körülbelül fél óra eltelt, mire sorra kerültem. Amikor közelebb értem a pulthoz, akkor természetesen ki volt téve az aláírásgyűjtő ív, hogy a betegnek az az érdeke, és ugyan írja már alá, hogy ő csak patikában szeretne gyógyszert vásárolni.

Amikor szétnéztem a polcokon, a pultokon, akkor azt láttam, hogy kozmetikai cikkekkel van tele, olyan kozmetikai cikkel, amit csak patikában lehet kapni. Ezzel sincs gondom; természetesen nagyon sok olyan vitaminnal is, fájdalomcsillapítóval, kenőccsel, és hadd ne soroljam, ami otthon is benne van a fiókban - erről is szó volt -, mert némely korban már itt fáj, ott fáj, és bizony ahogy húzzuk-halasztjuk a gyógyszer bevételét, de előbb-utóbb sor kerül rá. Nem gondolom, hogy ezért el kell menni az orvoshoz, hiszen nagy valószínűséggel ezzel már jártunk ott, amire azt mondhatta a háziorvos, hogy igen, ilyen előfordul, kicsit többet kertészkedtek, fáj a derekatok, ezt kell csinálni, mert hát ezért még nem kell folyamatosan elmenni és folyamatosan vényre felíratni.

Két dolog ütötte meg a figyelmem abból, amiről önök beszéltek. Az egyik, hogy vannak olyan készítmények, és önök folyamatosan a paracetamolt emlegették, amely bizony okozhat gondokat. Amikor elmegy a beteg, és azt mondja a patikusnak, hogy tessék már nekem adni valami olyat, ami gyorsan hat, mert náthás vagyok, és dolgoznom kell menni s a többi, és kap egy ilyen készítményt, én magam is vettem már, nekem nem mondta a patikus, hogy tessék odafigyelni, mert ebben ilyen hatóanyag van, és ebből, mondjuk, naponta összesen egy vagy két tasakkal lehet meginni. Remélem, hogy az ilyen készítmények nem fognak kikerülni abba a körbe, amit én bárhol megvehetek. Igaz, hogy hazamenve elolvasom, de bizony nagyon sok olyan beteg van, aki nem olvassa el a betegtájékoztatót.

A másik pedig, hogy ha én azt látom, hogy vannak olyan szerek, amelyek, mondjuk, távol-keletiek, és én azt megveszem, biztos lehetek-e abban, hogy vajon azt a patikus pontosan tudja, hogy mi van benne, és én azt megvehetem, és nem okoz ugyanolyan egészségkárosodást, mint bármi más, ami most a nagy biztonságomat szolgálja a patikán belül.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu