NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Az előbb megütötte a fülem - érdekes, eddig még ezt a szót nem használták, de ha már itt használják, akkor reagálok rá -, most elhangzott ez a szó újfent, hogy "reform".

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A reform nem egyenlő a mindenáron, bármi áron való változtatás kényszeres végrehajtásával. E törvény kapcsán most harmadjára vagy negyedjére szólalok fel, most akkor azért elárulom, hogy körülbelül húsz aktív gyógyszerésszel konzultáltam ezekben az ügyekben, és igyekeztem összegyűjteni azokat az elemi ismereteket, amelyek kellenek ahhoz, hogy a politikai véleményemet ki tudjam fejteni. Tehát nem talált az a gondolat, hogy én mit sem értek hozzá; nem ez a képzettségem, de ezt el is árultam.

Azt gondolom, ha egy olyan törvényjavaslatot hoznak ide, amelyet ugyan a "reformmal" csúfolnak - ami helytelen, mert a reform a magyar nyelvben egy pozitív értelmű szó -, és egy olyan folyamatot, amit senki a világon az érintettek közül nem támogat, ahogy erre korábban az egyik képviselőtársam utalt, egyedül és kizárólag önök a kormányoldalon, akkor mi a bánatnak kellene ezen nekünk vagy bárkinek jobbítani?! Hát nem jobbítunk rajta, mert úgy rossz az egész, ahogy van - mondják ezt ugye közhasználatú kifejezéssel -, azon nem érdemes jobbítani. Ha kell, nem tudom, hogy kell-e, de ha kell, akkor annak a folyamatnak a során, ahogy ezt egyeztetik az érintettekkel, és kikristályosodik valami, majd talán születik egy olyan javaslat, amire már jó szívvel mondhatjuk, hogy na jó, itt-ott módosítva rajta talán még el is fogadható. De ebben az értelemben most úgy tudom, hogy az érintett szakemberek szakmázás nélkül is elutasítják ezt az egészet úgy, ahogy van. (Az elnök csenget.) Úgyhogy ne kérjenek jobbító szándékot itt senkin számon.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu