LÉNÁRT LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság történelmében most már többedszer fordul elő, hogy mind a 19 képviselője a bizottságnak egyhangúlag foglal állást valamiben. Most is ez történt. Mindkét törvény esetében egyhangú szavazással javasolták a vitára való elfogadást, illetve alkalmasságot. Mi lehet ennek az oka? Engedjék meg, hogy két-három mondatot mondjak erről.

(18.00)

Államtitkár úr expozéjában említette, hogy egy olyan munkaformáról van szó, amelyet előttünk Európában nem nagyon honosított meg senki. Az 1980-as évek végén alakuló Érdekegyeztető Tanács - akkor még csak így hívták, hogy Érdekegyeztető Tanács - már az európai akkori tagországok figyelmét is felkeltette; én magam jártam Brüsszelben, ahol azt mondták, hogy ilyen korszerű, ilyen jól működő, ilyen igazságos érdekegyeztetést egyetlen országban sem tudtak kialakítani, pedig akkor már sok fejlett európai uniós ország létezett körülöttünk.

Azt gondolom, hogy ez a tripartit érdekegyeztetési fórum, illetve rendszer lehetőséget ad egy folyamatos szociális párbeszédre. Tehát nemcsak kizárólag, ahogy államtitkár úr is említette, minimálbért állapít meg vagy arra tesz javaslatot, vagy minimálkeresetről beszél, de egyszerűen a munkavállalók szociális helyzetén át, a munkáltatók járulékfizetésén keresztül a munka törvénykönyve módosításáig minden, illetve nagyon-nagyon sok kérdés kerül az érdekegyeztető tanács asztalára. És ne felejtsük el, hogy olyan szakbizottságok dolgoznak az Országos Érdekegyeztető Tanács mellett, amelyek nagyon szakszerűen, szakemberekből állva elő tudják készíteni azokat az üléseket, amelyeken így a megállapodás a három oldal között könnyedén megtörténhet.

Megerősíteném azt, hogy valóban törvényi kötelezettség az érdekegyeztető tanács törvényes elfogadása, alkotmányos kötelezettségünk, tehát ennek eleget kell tenni.

Egy kevésbé fiatalabb rendszerről is kell szólni néhány szót, ez az ágazati párbeszéd bizottságok, amelyeknek most az elmúlt években volt már lehetőségük, bocsánat a rossz kifejezésért, gyakorolni, összeszokni, együttműködni, együtt dolgozni. Aki ismeri a munkáltatók, munkavállalók munkahelyi viszonyát, az pontosan tudja, hogy egy kollektív szerződés megkötése és annak minden részlete nem egyszerű dolog, különösen a munkavállalókat érintő részeiben. Ahhoz, hogy ezek minél szélesebb körben kiterjeszthetők legyenek, ehhez bizony szükséges az ágazati párbeszéd bizottságoknak a léte, és én azt gondolom, hogy amíg egy munkahelyi szinten elsősorban valóban a munkavállalói kollektív jogokkal tud foglalkozni egy ilyen kollektív szerződés, addig ágazati szinten az ágazat jövőjéről, elképzeléseiről, stratégiájáról és egyéb másról is szó eshet.

Úgyhogy azt gondolom, ezek voltak azok az érvek és indokok főképpen, amelyek miatt mind a 19-en támogattuk ezt a két törvényjavaslatot, és az általános vitára elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu