KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Négy olyan területtel kívánok foglalkozni felszólalásomban, amelyet módosító indítványaink érintenek. Természetesen közvetve vagy közvetlenül az élelmiszerbotrányt is szóba fogom hozni, aztán szólni akarok a leghátrányosabb helyzetű önkormányzatok támogatásáról, illetve az Országos Polgárőr Szövetség támogatását javasló indítványunkról, és ha még mindig marad időnk, akkor a művészeti iskolák problémájáról is egy-két gondolatot.

Tegnap napirend előtt - érthető módon, hiszen országos botrány, ami az élelmiszer-kereskedésben történt - napirend előtti felszólalások hangzottak el, először a miniszterelnök úr részéről, majd rá reagáltak a jelen lévő frakcióvezetők. Én most szeretném ezt a vitát feleleveníteni, mert hiszen nem biztos, hogy mindenki hallotta, de aki a televízió előtt ül, talán érdeklődéssel hallgatja.

Tehát mit reagált Dávid Ibolya elnök asszonyunk a miniszterelnök úr felszólalására? "Tisztelt Miniszterelnök Úr! Arcpirító disznóság - kezdte ezzel a megállapítással a miniszterelnök úr. Én mélységesen egyetértek megállapításával, de kérem miniszterelnök urat, értsen egyet az én megállapításommal is, és a kormány ne engedje, hogy Magyarország Európa konyhamalaca legyen.

Azzal a beszéddel, amit itt ön elmondott, mélységesen egyetértek, de ön nem ellenzéki, és nem az utca embere; önnek 206 képviselő ül a háta mögött, és nemcsak a jogalkotás eszközei állnak a rendelkezésére, de bizony a végrehajtásnak is a sokkal szigorúbb és sokkal következetesebb formáira ráhatása van, ráhatása lenne.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez az intézkedéssorozat, amit a költségvetés kapcsán láttunk, pontosan azt a helyzetet erősíti, ami ellen ön a szavát emelte föl. Nézzük meg, hogy a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal hogyan vélekedett erről! A főigazgatója egy korábbi interjúban azt mondta, hogy 34 ezer egységben 100 ezernél több élelmiszert vizsgáltak, 8500 esetben 600 millió forint bírságot szabtak ki. A Tisztiorvosi Hivatal főosztálya megdöbbentőnek tartotta, hogy 25 százalékkal nőtt rövid időn belül Magyarországon a szalmonellafertőzés, többen meg is haltak." És így sorolta tovább a tényeket az elnök asszony.

Mi volt erre a miniszterelnök úr válasza? Röviden idézem a leglényegesebbet - mondja ő -: "Persze lehet az a vélemény bármelyik frakcióban, hogy több pénz kell élelmiszer-biztonságra. Kutatok az emlékeimben, hogy vajon az éppen mostanában záródó költségvetési vitában az ellenzéki frakciók közül melyik volt az, amely az itt említett intézetek költségvetésének növelésére vonatkozó módosító indítványt nyújtott be. Talán Dávid Ibolya frakciója benyújtott ilyen módosító indítványt, ha ma kevésnek találta ezt a pénzt?"

Na, akkor most az emlékezet felfrissítése következik. Ha jóhiszemű véleményt mondanék, akkor azt mondanám, hogy a miniszterelnök úr fiatal kora ellenére nyúljon most már a Cavintonhoz, merthogy rosszul tetszik emlékezni, hiszen azok a módosító indítványok szó szerint arra vonatkoznak, amire ő, úgy mondja, nem emlékezett rá. Én nagyon remélem, hogy csak erre nem emlékezik, és a többi módosító indítványunkra emlékezik, hátha akkor majd valamelyik a sok közül támogatásra talál.

De miről is szóltak ezek a konkrét, november 17-én - nem tegnapelőtt, nem ma; november 17-én! - benyújtott indítványaink? A XXVI. fejezet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium címszó alatt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 681 millió forintja emelkedjen meg 819 millió forint támogatással, először, aztán ugyanebben a fejezetben a fogyasztóvédelmi intézmények rendszeres támogatása - tehát amiről itt az előbb szó volt - 146 millió helyett 500 millió forintra növekedjen.

Ahhoz képest, hogy ez két pompás javaslat, és szerintem nemcsak hogy pompás, de nagyon indokolt javaslat is - hiszen aki az elmúlt napok, hetek eseményeiből azt gondolja, hogy ez nem az, akkor az a tegnapi vitát hallva és az eseményeket követve érzi, hogy nem erre a pénzre, hanem ennek talán a többszörösére is szükség volna -, ennek ellenére ezt a javaslatot a kormányzat természetesen egyik esetben sem támogatta, de nemcsak hogy a kormány sem támogatta, hanem sajnos, fájdalom, a kormánypárti padsorokban sem kapott szavazatot. Így aztán ez a javaslatunk elvérzett.

Én nagyon kérem a kormánypártokat is és természetesen ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy ezeket a javaslatokat támogassuk, hiszen látjuk, hogy mi a következménye annak, ha olyan helyeken próbálnánk spórolni, amelyek egyébként, ha úgy tetszik, az egész ország egészségügyét szolgálják, hiszen pláne ilyenkor, a karácsonyi bevásárlásnál látjuk, hogy óriási mennyiségű, tömegű élelmiszer került a magyar boltok polcaira, olyan, amelynek a szavatossága már réges-régen lejárt, és ez óriási veszélyforrás az emberek egészségére. Ezen nem lehet spórolni.

(14.10)

Ugyanúgy nem lehetne spórolni, és most rátérek a második csomagra, amit itt az MDF-frakció, illetve pontosan Herényi Károly javasolni szeretne. Kár, hogy elment az államtitkár úr, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fejezetében lévő módosításról szerettem volna beszélni. Jelesül: javasoltuk volna az Országos Polgárőr Szövetség támogatási pénzét emelni megint csak azon logika mentén, hogy egyébként olcsóbb a bűn megelőzése, mint aztán majd magának a bűnösnek a kézre kerítése.

A friss példát is elmondom, képviselőtársaim. Most volt az a nagyon emlékezetes eset, hogy az egyik bűnöző véletlenül megszökött. Véletlenek persze nincsenek, mert három héttel ezt megelőzően, hogy ez a jóember kupán vágta a fegyőrt, és a fegyverét magához véve el tudott menni, három héttel ezt megelőzően a büntetés-végrehajtási szakszervezet jelezte írásban, hogy tarthatatlan, hogy súlyos, komoly bűncselekményt elkövetőt egy fegyőr kísér. Miért szökött meg? Azért, mert az egy fegyőr kevés. Lehet ezen spórolni? Hát nem! Ha kettő vitte volna, ma nem lenne az a veszélyforrás, ami van, hogy valaki itt kószál, az oldalán élesre töltött fegyverrel, és nem tudhatjuk, hogy egyébként milyen tragédiát fog okozni. Spóroltunk rajta? Mennyibe kerül vajon, mire ezt a bűnözőt elfogják, ha egyáltalán sikerül? - bár fogják meg minél hamarabb. Mennyibe kerül? Mit gondolnak, képviselőtársaim, mennyibe kerül az az országos razzia ilyenkor? Hány fegyőrt lehetne abból adott esetben kifizetni, hogy valóban ne szökjenek meg? Még egyszer mondom, három héttel az esemény előtt jelezte a szakszervezet, hogy ez tarthatatlan, és ennek mi lesz a következménye. Lám, sajnos jó jósnak bizonyultak.

Ezért mondjuk azt - kár, hogy megint nincs itt a tárca képviselője -, hogy vannak dolgok, amin nem lehet spórolni, vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, mert ha nem úgy tesszük, akkor adott esetben sokkal-sokkal többe kerül, és szerencsénk, ha nem emberéletbe kerül. Most nem akarok a tűzoltók tragédiájára és egyebekre, az augusztus 20-ára is rákanyarodni, de ebben a kérdésben azt gondolom, hogy érdemes lett volna támogatni ezt a jó javaslatunkat. Sajnos azt kell mondanom, hogy a polgárőrök is csak annyi pénzt kapnak, amennyi az eredeti javaslatban szerepelt, ami kevesebb, mint a korábbi esztendőkben volt.

Az egyik legsúlyosabb kérdésünk a helyi önkormányzatok támogatási fejezetben, a IX. fejezetrészben van, a 10. cím módosítását javasoltuk. Ez pedig a következő: a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásának támogatása címen a kormányzat eredetileg 5,8 milliárd forintot javasolt, mi pedig azt gondoljuk, hogy ezt legalább 10 milliárd forintra kell növelni. Én magam olyan kistérségben élek, lakom, Jánoshalma, Felső-Bácska és körzete - Bács-Kiskun megye 10. számú körzete, talán így könnyű beazonosítani -, ahol a munkanélküliség már ma is a 20 százalékot jóval meghaladja. Vannak olyan települések, ahol ez még több. A száznegyvenvalahány kistérségnek a legeslegutolján vagyunk, és ahogy József Attila is mondja, a szegény ember a legszegényebb. Amikor egy önkormányzat is ilyen helyzetbe kerül, hogy tényleg a fűtés, világítás kifizetése jelent gondot, az ő segítségükre szolgálna az, hogy, mondjuk, a pályázati önerőhöz legalább volna egy kis forrásuk. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor pályázni se tudnak, és aki nem tud ma már pályázni, annak a beruházástól bizony el kell köszönnie.

Nem arról van tehát szó, hogy ezek az önkormányzatok szeretnék a kilincsüket bearanyozni, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a napi működésre nincs már pénzük. Hiába ajánljuk nekik meg a kistérségi társulás lehetőségét mint gyógyírt, hiába zárják be a hetedik, nyolcadik osztályt, és akkor megcsinálják a társulást, ez már nem oldja meg az alapproblémájukat. Egyszerűen olyan mértékűen leszegényedtek, olyan mértékben elesettek, hogy ez az összeg a minimum, amit egy ilyen címre, célra kellene használni.

Végezetül még egy szót hadd ejtsek arról is, hogy miért olyan nagy szívügyünk - nem tudom, hogy most már hányadszor állok fel ebben az ügyben a Házban - a művészeti iskolák ügye. Azért, kedves képviselőtársaim, mert az a szelete a művészeti oktatásnak, ami nem a zeneművészet, hanem az egyéb - az a három művészeti ág, a tánc, az iparművészet és a többi -, most nyilvánvalóan tönkre fog menni, nyilvánvalóan be fognak csukni, mert a 40 ezer forintos normatíva kizárólag a nagy lakat megvételére lesz nekik elég, amit rátesznek az iskola kapujára. Ezek a gyerekek, akik ott töltötték a délutáni idejüket, és nem holmi utcai bandázással, hanem értelmes módon nevelődtek, ott ismerkedtek a népi kultúrával, a tánccal és a többivel; ha ez a lehetőség bezáródik előttük, az olyan kárt okoz ennek az országnak, olyan kárt ennek a közoktatásnak, amit aztán megint majd hosszú tíz-húsz-harminc év alatt lehet majd újjáépíteni. Ahogy mondtam is, az építés hosszú küzdelem, a rombolás pedig pillanatok ijesztő terméke.

Sajnos az időm letelt, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)

Forrás: parlament.hu