DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Három nap választ el bennünket a magyar egészségügyben soha nem látott lakossági sarc, a vizitdíj bevezetésétől, és egy héttel vagyunk a február 5-ei dátum után, ameddig az egészségügyi miniszternek a kórházak fekvőbeteg-szakellátás kapacitásaival kapcsolatban nyilatkoznia kellett volna.

Furcsa helyzetben vagyunk, nem tudjuk pontosan, hogy mi történik a kulisszák mögött. Itt is kérem a miniszter urat, a kormánytagokat, mindenkit, aki részt vett a lovasberényi február 4-ei, kúriában tartott megbeszélésen, ahol persze mi nem voltunk ott, meg a szakma sem volt ott, hogy legyenek szívesek nyilatkozni, mi történt ott, hiszen a következő napi Népszabadságban az jelent meg, hogy eldőlt a kórházstruktúra. Szeretnénk tudni, hogy mi dőlt, hogy dőlt el. Mindenféle szövegeket hallani, belgyógyászat cserél a szülészettel, sebészet a belgyógyászattal, 6 aktív kórházi ágy egy szakorvosi járóbeteg-szakellátó státust ér, 6 aktív kórházi ágy, azaz 24 ágyláb 36 szakrendelési órát ér, és folytathatom tovább ezeket a kiszivárgott információkat. Szeretnénk tudni, hogy mi igaz ebből.

Szeretnénk tudni azt is, hogy valóban mi lesz a sorsa néhány kulcsfontosságú egészségügyi intézetnek. Olvastuk, hogy megszűnik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet. Gratulálok a szcientológusoknak, elérték a céljukat, a pszichiátriát, az orvostudományoknak az egyik nagy területét immár leírják a színről. Halljuk, hogy a Schöpf-Merei Ágost Kórház, Budai Gyermekkórház megszűnik. Nesze neked, gyermekgyógyászati ellátás! Halljuk, hogy nem kell a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézet. Nem kell a jó levegő az asztmás gyerek gyógyításához, mástól gyógyul, gyógyszertől gyógyul. Budai MÁV Kórház, Kecskeméti Repülőkórház, borsodi, miskolci műveseközpont. 25 intézményben csak krónikus ellátás lesz, ami önmagában egy tragédia, hiszen ahol csak krónikus ellátás van, ott meghalnak a betegek, hiszen a krónikus betegség nem lineárisan, hanem nagy amplitúdókkal zajlik, abban aktív szakaszok vannak, amikor szükség van az aktív kórházi ágyakra és az aktív ellátásra.

(15.00)

De hát én ma itt a vizitdíjról szeretnék egynéhány szót beszélni, hogy mit jelent az orvos és a betege számára a vizitdíj. Még mindig reménykedve teszem meg ezt a néhány gondolatot, abban a reményben, hogy esetleg visszavonják ezt a vizitdíjat, hiszen ma már látjuk, hogy ennek semmi értelme nincs, káros, lakossági nyugtalanságot kelt, a paraszolvenciát nem csökkenti, az indokolatlan orvoshoz fordulást - ha csak - átmenetileg fékezi meg, jelentős bevételnövelést pedig nem eredményez. A napokban hallottuk a miniszteri biztost, aki elmondta, hogy lesz itt mindenféle felszerelés, vasmancinak nevezte az automatát, ami a vizitdíjat szedi, ultraviola átvilágítás majd a pénzek hitelességének a megállapításához, rolnizógépek, hogy az aprópénzt majd az orvosok meg az asszisztencia föl tudja hengergetni. Méltatlan, az orvos-beteg bizalmi viszonyt rombolja, a gyógyítás körüli közbizalmat megrontja a vizitdíj intézménye.

Aggódunk azért, mert a legszegényebbek nem fognak elmenni az orvoshoz, mert nekik a 300 forint vagy a többször 300 forint nagyon sokat jelent. Aggódunk az orvos miatt is, méltatlan helyzetekbe fog kerülni az a háziorvos, aki kimegy egy falu szélén egy roma populációba, ahol éppen valami veszekedés volt, és indokolatlannak tartja, mondjuk, az orvoshoz fordulást vagy a kihívását, és bevasalja a többször 300 forintot. Milyen helyzeteknek fogja magát kitenni? Aggódunk amiatt is, hogy az egészségügy szakmaiságát rombolja, hiszen az orvos nyilvánvalóan ilyenkor sürgősségi diagnózisokat fog beírni, vagy áldiagnózisokkal fog operálni, hogy mentesítse a hozzá forduló polgárt a vizitdíjfizetés kényszere alól.

Azt gondolom, hogy ez az egész intézkedéssor a 22-es csapdája, és azért mondom ezt, mert Joseph Heller híres regényében úgy ábrázolja a háborút - és ez a reform is egy reformháborúként aposztrofálható -, mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. A 22-es csapdájának a főszereplője leküzdhetetlen lelkiismeretessége, kötelességérzete és másokon való segíteni akarása miatt hasonló cipőben járó társaival együtt oda jut, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni. Ez lesz a helyzet a vizitdíj bevezetése után; tragikus helyzet ez az egészségügyben, soha nem látott történelmi sorsforduló. Tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy ezt a lakossági sarcot vonja vissza.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu