ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1848. március 15-e évfordulója az idén szinte egybeesik a Batthyány-emlékév megünneplésével. Az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke születésének 200. évfordulója hozzásegíthet a nemzete szabadságáért mártírhalált halt államférfi politikai életútjának reális megítéléséhez.

Gróf Batthyány Lajos az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjának sarjaként vált a forradalom ügye mellett elkötelezett, felelős politikussá. Kossuth azt írja róla: "A legváratlanabb körülményekben is éles látású, elhatározásában sebes, mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna." Felül tudott emelkedni a pártok jelölte határokon, hatalmas tekintélyével képes volt megoldani nehéz helyzeteket. Batthyány kiváló államférfiúi képességeit bizonyítja, hogy a dicsőséges pákozdi csata előtt ő teremti meg a hadvezetésen belül az egységet.

A választókörzetemhez tartozó Pákozdnál lezajlott csata előtti estén Móga János altábornagy haditanácsot hívott össze a sukorói református templomba. Ideérkezik a miniszterelnök a képviselőház azon utasításával, hogy a magyar sereg ne hátráljon tovább, ütközzön meg az ellenséggel. A Jellasics serege elől folyamatosan visszavonuló fővezér, Móga János nem tartotta a magyar sereget elég erősnek az ellenálláshoz. A szenvedélyes szópárbaj tüzében Móga még a fővezérségről is le akart mondani, és kardját indulatosan az Úr asztalára csapta.

A templom falai között nagy volt a csatazaj, csak egy ember, Batthyány tudta lecsillapítani a kedélyeket. Bölcsességével, tekintélyével a széthúzó hadvezetést egységesítette. Fellépésére a haditanács kimondta, hogy a sereg támadni nem fog, de ha Jellasics támad, akkor elfogadja az ütközetet. Batthyány ekkor Székesfehérvárra siet, és a püspöki palotában székelő horvát bánt megkísérli visszavonulásra bírni. Jellasics elutasítja békejavaslatát, szeptember 29-én megindítja csapatait. Támadása kudarccal végződik, a magyar sereg győzedelmeskedik.

Március 15-én, nemzeti ünnepünkön a pesti eseményekre és a nemzeti összefogásnak a pákozdi csatához hasonlatos, példákat adó szabadságharcunkra emlékezünk. Az 1848-as kormányt vezető Batthyányt soha nem az indulatok vezérelték, hanem a józan ész és a hazaszeretet irányította. A nemzet egységének és a megegyezésnek képviselete olyan dolog, amit jó volna 16 évtizednyi távolból eltanulni tőle. Miért nem megy ez a nemzeti összefogás, a megegyezés manapság? Kin vagy min múlik? Lehet, hogy 159 éve könnyebb volt megegyezésre, közös akaratra jutni, mert volt egy közös ellenség, Jellasics? Biztos, hogy ma egymásban kell keresnünk a legyőzendő ellenséget?

Pedig van több leküzdendő, nemzeti összefogást sürgető közös gazdasági-társadalmi gondunk, megoldandó közös feladatunk. Az ország felelős vezetőinek kötelessége egy közös cselekvési programban való megegyezés és együttműködés az országért, mindannyiunk érdekében. Ezért mint a Magyar Köztársaság állampolgára, választott országgyűlési képviselője kérem és egyben felszólítom Sólyom Lászlót, a Magyar Köztársaság elnökét, kérem és egyben felszólítom Gyurcsány Ferencet, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, hogy munkájuk során teremtsék meg a törvények és az alkotmány betartásával a haza érdekében történő együttműködésük minden feltételét.

Kérem és egyben felszólítom a parlamenti pártok vezetőit és az Országgyűlés képviselőit, hogy egyéni hatalmi törekvéseiket tegyék félre, és teremtsük meg a megegyező, az erőszaktól és feszültségektől mentes Magyarországot. Első lépésként érjük el közös akarattal és közös cselekvéssel, hogy dicsőséges társadalmi, politikai változásokat hozó nemzeti ünnepünk évfordulóján az ünnephez méltóan, békésen, biztonságban emlékezhessen és ünnepelhessen az egész nemzet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Batthyány Lajosnak 159 éve a legfontosabb hazája érdeke volt. Mi mindannyian biztosan ezt tesszük ma is?

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu