TELLÉR GYULA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt Schiffer képviselő úr már elmondta, március 13-án a kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta az MTI Részvénytársaság 2005. évi tevékenységéről szóló jelentést, a mellékelt állami számvevőszéki jelentést, valamint a részvénytársaság 2006. évre szóló üzleti tervét. A vita végére az ellenzék arra a konklúzióra jutott, hogy bár ezeket az iratokat általános vitára alkalmasnak tartja, de az Országgyűlésnek elfogadásra nem javasolja. Hogy miért nem, az több körülménynek az eredője, és most ezeket a körülményeket szeretném röviden ismertetni. Ezek közül egyik-másik kimondottan abszurdnak tűnik számomra, illetve tűnt az ellenzék képviselői számára.

Az első az, amit Kovács Árpád elnök úr is felemlített, annak a jogi környezetnek az abszurditása, amely jogi környezetben a részvénytársaság a maga működését végzi. Hallottuk, hogy a tulajdonosi viszonyokat a hírközlési törvény úgy határozza meg, hogy az Országgyűlés a részvénytársaság közgyűlési jogainak a gyakorlója és voltaképpen a tulajdonosa. A törvény azonban a tulajdonosi jogosítványokat megítélésem szerint zavarosan szétosztja úgy, hogy egyes tulajdonosi jogosítványokkal az Országgyűlés rendelkezik, más tulajdonosi jogosítványokkal a részvénytársaság elnöke, ismét másokkal a tulajdonosi tanácsadó testület, ismét másokkal a felügyelőbizottság - ami elég érdekes -, és ismét másokkal együttesen a miniszterelnök és a köztársasági elnök. S ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az Országgyűlésnek nincs olyan formálisan is erre a célra elkülönített vagy létrehozott szervezete, amelyen keresztül a tulajdonosi ellenőrzést folyamatosan és rendszeresen meg tudná valósítani, voltaképpen évente ad hoc módon a kulturális és sajtóbizottság tesz javaslatot az Országgyűlésnek bizonyos vita után.

Ennek a jogszabályi környezetnek az abszurditását még egy másik dolog is megtoldja, bár erről kevés szó esik, ez pedig a részvénytársasági forma és a közszolgálatiság ellentmondása. A részvénytársasági forma arra szolgál, hogy a tőke hasznosuljon, míg a közszolgálatiság bizonyos ellátási kötelezettséget ró a részvénytársaságra. S van még egy tökéletlensége ennek a törvénynek, az ugyanis, hogy sem a törvényben, sem az alapító okiratban nem találhatók olyan szankciók, amelyek bizonyos kötelezettségek nem teljesülése esetén sújtják azokat, akik a kötelezettségeket nem teljesítették.

(20.20)

Azt mondhatni, hogy egy tökéletlen törvényről, egy lex imperfectáról van szó, méghozzá a szó két jelentésében is. Az egyik jelentésben: azokat az életviszonyokat vagy létviszonyokat, amelyeket szabályoz a törvényt, azt homályosan és zavarosan, tehát nem elégségesen szabályozza. Másrészt pedig a kötelezésekhez vagy a tiltásokhoz nem rendel szankciókat.

A másik abszurditás a beszámolóval kapcsolatos. Nem sorolom fel azokat a megállapításokat, amelyeket az Állami Számvevőszék jelentése mint negatív megállapításokat tartalmaz; Kovács Árpád elnök úr is takarékosan bánt ezeknek a felsorolásával, valójában a jelentésben sokkal bőségesebben olvashatunk ezekről. Azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék jelentésében szereplő negatívumok és főleg azoknak az a kommentárja, hogy ezek egy része évről évre ismétlődő negatívum, önmagában is indokolná azt, hogy ne javasoljuk a jelentés elfogadását.

Van azonban egy másik abszurdum ebben a helyzetben, hogy tudniillik 2007. március közepén tárgyalunk egy 2005-ös tevékenységről szóló beszámolót. Eléggé nyilvánvaló, hogy a 2005-ös beszámolóban felemlített akár negatív, akár pozitív helyzet 2007-ben, vagyis ma, amikor vitatjuk, de már 2006-ban sem, amikor egy év eltelt a jelentés után, nem felel már meg a tényleges helyzet azoknak a megállapításoknak, amelyek a jelentésben vannak. Tulajdonképpen most már csak egy szövegről vitatkozunk, mert nem tudjuk megítélni, hogy milyen mértékben mozdult ki a valóság ezek mögül a megállapítások mögül, illetve a jelentés mögül.

További abszurdum az - tulajdonképpen a legabszurdabb -, hogy 2007-ben a részvénytársaság 2005-ös jelentésével együtt kötelezően benyújtott, 2006-ra szóló üzleti tervről is vitatkoznunk kell, és azt meg kell ítélnünk, egy olyan dolgot kell megítélnünk, amely eredetileg a jövőre vonatkozott, most már azonban múlttá vált. Itt egyetlenegy dolgunk volna istenigazából, hogy arról tárgyaljunk, hogy mi valósult ebből meg; de hogy pontosan mi valósult meg belőle, ezt majd csak egy következő jelentésből fogjuk megtudni, ahol, ha pechünk van, hasonló helyzetbe fogunk kerülni, mint amilyenben most vagyunk ezzel kapcsolatban.

Végül van egy, hogy is mondjam csak, további abszurdum. A jelentés egy szöveges beszámolót tartalmaz arról, hogy milyen tevékenységet folytatott a részvénytársaság, és tartalmazza a gazdasági beszámolót, a mérleget. A mérleg korrekt, minden további nélkül el kellene és el kell fogadni. Ugyanakkor az elnöki beszámoló - összevetve különösen az Állami Számvevőszék jelentésével - azt mutatja, hogy az elnöki beszámolóban nincs is reflektálva az Állami Számvevőszék jelentésének egy csomó pontja, és nincsenek azok a tartalmak előhozva, ami miatt magát az elnöki beszámolót én magam nem javasolnám elfogadni, illetve a kisebbségi vélemény ez volt a kulturális és sajtóbizottsági ülésen. Ez is egy probléma, mert ha a mérleget el akarom fogadni egy szavazással, akkor el kell fogadnom azt, amit különben nem akarnék elfogadni, ha meg nem fogadom el egy szavazással azt, amit nem akarok elfogadni, el kell vetnem a mérleget. Ez is egy abszurd dolog. Ezen talán valahogy a későbbiekben lehetne segíteni. Emlékezetem szerint az ORTT beszámolójában elválik egymástól a gazdasági és a tevékenységi beszámoló, és ez szerencsésebb helyzetet teremt.

A kulturális és sajtóbizottsági eszmecserének - ne nevezzem vitának - volt egy olyan mozzanata, amelyik egy implicit véleménykülönbséget tartalmazott, de úgy gondolom, hogy ezt érdemes itt explicitté tenni. Az implicit véleménykülönbség úgy alakult ki - bocsánat, itt személyesebbre fogom fordítani a megjegyzéseimet -, én azt találtam mondani, hogy az MTI Részvénytársaság a Magyar Köztársaság egyik legjelentősebb intézménye. Erre a bizottság elnöke, Pető elnök úr azzal reagált, nem gondolja, hogy ilyen nagy jelentőségű intézmény volna, ha jól értettem a szavait. És ha jól interpretálom ezeket a szavakat, akkor feltehetőleg emögött az van, hogy megszűnt a hírtermelési és hírtovábbítási monopólium, a piaci viszonyok között az foglalkozik hírtermeléssel és hírtovábbítással, aki akar, és ebben az elméletileg versenyhelyzetben - ugye, hallottuk, hogy nem az - az MTI jelentősége legalábbis csökken. Azt gondolom, azért tartom helytállónak az én saját véleményemet, amit eredetileg kifejtettem, mert azt gondolom, hogy a Magyar Távirati Iroda Részvénytársasággal szemben... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, elnök úr, lejárt az időm.

Forrás: parlament.hu