HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hónapok élelmiszerbotrányai jól rávilágítottak arra a körülményre, hogy az élelmiszer-biztonság, illetve a fogyasztóvédelem egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az is egyértelművé vált, hogy az ellenőrzések sokasága rámutatott arra is, hogy ha a fogyasztó pontosan nyomon tudja követni, hogy az a bizonyos termék hol keletkezett, ki termelte, ki dolgozta fel, ki gyártotta, ki szállította, valóban egy zárt rendszerben jut el a fogyasztóig, ez nagymértékben javítja a minőséget, a biztonságot.

Az is nyilvánvaló körülmény, hogy a vásárlók elsősorban az olcsó terméket keresik, hiszen a kormány áldásos tevékenysége okán a családok élethelyzete sokat romlott az elmúlt időszakban. Hiszen a háztartásokat terhelő különböző közműköltségek okán valahol mindenképpen takarékoskodniuk kell, és ezt vélhetően az élelmiszernél tudják elsősorban megtenni.

Felvetődik az a kérdés, hogy az élelmiszer minősége és ára milyen összefüggésben van; abból, hogy valami olcsó, automatikusan következik-e, hogy adott esetben annak a minősége rossz, vagy ha valami drága, adott esetben annak a minősége jó. Azt gondoljuk, hogy ezt a kettőt fel lehet oldani, van megoldás erre a kérdésre. Kínálkozik egy olyan lehetőség, amellyel adott esetben, ha a kormány él, ha kiaknázza ennek a lehetőségét, úgy gondoljuk, egy csapásra több legyet is tud ütni: segíteni tudja a hazai gazdálkodókat, feldolgozókat, és adott esetben jobb minőségű áruhoz tudja hozzájuttatni a vásárlókat.

Nemrégiben volt egy konferencia, egy elemzés, ahol "Oldás és kötés" címmel az Európai Unió fejlettebb agrárországainál - a bizonyos 15-öknél - egy elemzés úgy fogalmazott, hogy a termelés és a forgalmazás renacionalizálását kell szorgalmazni. Ez vélhetően annak a felismerésnek a következménye, hogy az Európai Unióban, amely az áruk szabad áramlását szorgalmazza egyfajta alapértelmezett alapgondolatként, ennek azért vannak vadhajtásai is. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy számos esetben a más kontinensekről érkező élelmiszereket, ahogyan belépnek az Európai Unióba, újracsomagolják, rápecsételik a két betűt, hogy "EU", és ettől kezdve mint uniós termékek gyakorlatilag szabadon utazhatnak, közlekedhetnek a különböző uniós országok között, és ez felveti az élelmiszerek minőségének a kérdését.

(9.40)

Mondom ezt akkor, amikor a hazánkba külföldről beáramló olcsó élelmiszerek - a tej, a zsír, a különböző nyers húsok, de utalhatok még az élő állatokra is - feldolgozása itt történik meg, majd megkapják a csomagolást, hogy ez egy magyar termék, és adott esetben így exportálják. Az elmúlt időszakból számosan tudnának olyan példákat mondani, hogy ez adott esetben rontja a magyar agrártermékek exporthelyzetét, tekintettel arra, hogy a rosszabb, rossz minőségű alapanyagból készült áru végtermékének a minősége is nyilvánvalóan sokat romlik, és ez végső soron árt és kifejezetten rossz a hazai termelőknek.

És mondom ezt akkor is, amikor a környező országokhoz képest Magyarországon szignifikánsan, sajnos számottevően csökken a belföldi áruk kereslete, illetve az azt megvásárlók köre.

Azt is rossz tendenciának tartjuk, hogy a magyar agrárágazat exporttevékenysége szintén csökkenő tendenciát mutat; és ezzel párhuzamosan jelentékenyen nő a rosszabb minőségű - adott esetben, végső soron ennek a minőségnek a következményeként - import aránya a hazai élelmiszer-ellátásban.

Mindenképpen üdvözlendő az agrártárcának az a tevékenysége, amit az elmúlt időszakban végzett az élelmiszer-biztonság tekintetében, de ezt kevésnek tartjuk. Léteznek tudniillik olyan európai uniós technikák, amelyek lehetővé teszik a belső piac védelmét. Függetlenül attól, hogy nem vámjellegű védelemről van szó, a piacvédelemnek ez olyan lehetősége, amely mondjuk, a járványok, illetve a különböző betegségek tekintetében látható.

Az időm kezd fogyni, ezért kicsit felgyorsítok itt a végén. Magyarországon az állategészségügyben a végéhez közeledik a sertésállománynak az úgynevezett Aujeszky-betegségtől történő mentesítése. Most elmondhatjuk, hogy 0-1 százalék környéki ezen bizonyos betegségek köre. Ha adott esetben a szakma véleményét meghallgatva erőltetnénk, illetve továbbfolytatnánk az úgynevezett reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindróma nevű betegség visszaszorítását, ami most a nagy gazdaságokban 20-25 százalékos, akkor eljuthatnánk ahhoz a lehetőséghez - az Unió ezt lehetővé teszi, Dánia, Anglia él már ezzel a lehetőséggel, és más fejlettebb agrártermelő országok is az Európai Unióban -, hogy erre hivatkozva bizony olyan országok esetében, ahol ezen betegségek mentesítése még nem történt meg, kizárható adott esetben az import, és ezzel lehetne segíteni a magyar gazdálkodókat és végső soron a magyar termékeket.

Középtávon ez vélhetően javítaná a takarmánytermelést is, és azt gondoljuk, hogy a sertéságazatban, a sertésállományban mind a termelésnek, mind a feldolgozásnak egy meglehetősen nagy ívű felfutása történne. A kérdés az, hogy a kormány, illetve az agrártárca az élelmiszer-biztonság tekintetében elvégzett munkája mellett foglalkozik-e ezzel a kérdéssel.

Az Európai Uniónak harmadik éve vagyunk a tagja. Én azt gondolom, most már csak a fejlesztési források beáramoltatásán és azok elköltésén túlmenően az Uniónak ezeket a mimetikus, finom belső mozgásait, a szabályozókban megnyíló (Gőgös Zoltán pohara megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetőségeket vélhetően jobban ki kellene használnia, és nagyon szeretném erre biztatni az agrártárcát. Látom, az államtitkár úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) már türelmetlen, de az elnök úr most csöngetett, és én most fejezem be.

Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu