BOLDVAI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság április 17-én egy tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést, és egy három pontból álló határozati javaslatot fogalmazott meg, amit a Ház elé terjesztett. A bizottsági vitában elhangzottakról szeretném a jelenlévőket tájékoztatni. Első körben a bizottság ülésén elhangzott általánosabb megjegyzésekről, illetve tényekről adnék tájékoztatást, majd négy csomópontban a bizottság által tárgyalt jelentés főbb csomópontjait szeretném hangsúlyozni.

Az általánosabb megjegyzések közül szeretném kiemelni, hogy 2006-ban az Állami Számvevőszék 62 jelentést tett közzé. Az országgyűlési bizottságok az előző évinél kevesebb, összesen 9 jelentésről 46 alkalommal tárgyaltak.

Az Állami Számvevőszék jelentéseiben összesen 1134 javaslatot tett, amit 1426 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzés lefolytatásával alapozott meg. Ezen jelentés az államháztartás alrendszereire, az állami vagyonra, az uniós források felhasználására, valamint az állami és az önkormányzati feladatellátás szempontjából fontos feladatokra végzett el összegzést és fogalmazta meg az ellenőrzés tapasztalatait.

Az első csomópont, amit kiemelnék, az az ellenőrzési folyamatok és ezek súlypontjai. Az Állami Számvevőszék 2006-ban is a jóváhagyott, az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága által megtárgyalt ellenőrzési tervben foglaltak szerint végezte el tevékenységét. Ellenőrzési kötelezettségeiket és jogosultságaikat 2006-ban 86 ellenőrzéssel teljesítették, ellenőrzési tevékenységüket 2006-ban 64 557 közvetlen ellenőri nap felhasználásával valósították meg. 2006-ban a meghatározott gyakorisággal, azaz évenkénti, kétévenkénti, illetve rendszeresen teljesítendő ellenőrzési feladatokkal az éves ellenőrzési kapacitások 65 százalékát vették igénybe. Az Állami Számvevőszék elnökének döntése alapján végzett ellenőrzésekről 21 jelentés készült, ezek témaválasztásánál előtérbe kerültek az uniós források eredményes felhasználását segítő ellenőrzések, a PPP-konstrukcióban megvalósuló beruházások, illetve további fejlesztési célú pénzeszközök ellenőrzése, valamint lezajlott több kiemelt, közérdeklődésre számot tartó ellenőrzés is.

Az Állami Számvevőszék az ellenőrzéseit három fő típusba sorolja. 2006-ban kapacitásának 50 százalékát a szabályszerűségi vizsgálatokra, költségvetés véleményezése, zárszámadás, pártok gazdálkodásának ellenőrzése, a SAPARD és az EMOGA igazoló szervi ellenőrzésekre, 33 százalékát az átfogó ellenőrzésekre fordította. A teljesítmény-ellenőrzés módszerével végzett vizsgálatok az éves kapacitások 17 százalékát kötötték le.

A második csomópont, amit ki szeretnék emelni a bizottsági vitából, az az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatai. Minden visszatérően érvényesülő hiányosság és okaik kiküszöbölése új szemléletet igényel a közszféra működésében, olyan felfogást és problémakezelést, ami a jövő generációjára is figyelemmel hozzájárul a fenntartható gazdasági növekedést támogató költségvetési biztonság feltételeinek megteremtéséhez. Ez halaszthatatlanná teszi a közpénzügyek rendszerszemléletű áttekintését, elemzését és annak alapján teljes körű, átfogó és konzisztens újraszabályozását.

Szeretnék néhány gondolatot mondani a központi költségvetés ellenőrzése kapcsán megfogalmazott tapasztalatokból is. Kedvező, hogy a módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető előirányzatok nem vagy az előző évinél kisebb mértékben lépték túl az adott előirányzatot. A korábbi évektől eltérően a 2007. évi költségvetés tervezését az óvatosság jellemezte, ami nemcsak a makrogazdasági folyamatok prognózisában mutatkozott meg, hanem a központi költségvetés hiányának betartása érdekében kialakított tartalékok képzésében is. A költségvetés összeállításakor prioritást élvezett az Unióból érkező források és támogatások igénybevételét biztosító hazai társfinanszírozások előirányzatainak megteremtése. A támogatások igénybevételének fedezete a költségvetési törvényjavaslatban biztosított volt.

Szeretnék néhány gondolatot a helyi önkormányzatok ellenőrzéséről, az ott megszerzett tapasztalatokról is a tisztelt Ház elé terjeszteni. Az államháztartás önkormányzati alrendszerét képező 3187 helyi önkormányzat és 1825 helyi kisebbségi önkormányzat 2005. évi konszolidált bevétele és kiadása az előző évinél egyaránt mintegy 10 százalékkal volt magasabb. A növekedésen belül kiemelkedő volt a hitelfelvételek összegének emelkedése. A helyi önkormányzatok könyvviteli mérleg szerinti vagyona 2005 végén 9861 milliárd forint volt, ami várhatóan 2006-ban tízezer milliárd forint lesz. Jelentősebb változás a korábbi évekhez képest az értékpapírok állományában és a kötelezettségek mértékénél következett be.

A fejlesztési támogatások meghatározó elemét az elmúlt években a címzett és céltámogatások jelentették. Ezen belül 1999-től prioritást kap a szennyvízelvezetés és -tisztítás, segítve a közműolló zárását, az Európai Unió környezetvédelmi követelményeinek közelítésére való törekvést.

A fejlesztési döntések decentralizációja tekintetében előrelépésként értékeljük, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a regionális területfejlesztési tanácsok, hiszen ez lehetőséget ad a fejlesztési célok jobb összehangolására, szakszerűbb, gazdaságosabb és hatékonyabb feladatellátásra.

Fontos tényként kezelendő, hogy a cél- és címzett támogatásokról szóló törvény 2005-től való módosításai - az Állami Számvevőszék korábbi javaslatával összhangban - az önkormányzati beruházások sokcsatornás támogatási rendszerének megszüntetését, az egyszerűbb és hatékonyabb egycsatornás támogatási rendszer megvalósítását célozták. Ennek hatásait a 2006. évben végzett ellenőrzések során értékelhettük és nyomon követhettük.

A bizottsági vitából szeretnék néhány, a közpénzügyek szabályozásával kapcsolatos tézist is beidézni, azzal a szándékkal, hogy talán kicsit sikerül visszaadnom a tisztelt Ház plenáris ülésének azt a hangulatot, illetve azokat a súlypontokat, amelyek a közpénzügyi szabályozás tézisei kapcsán a bizottsági vitában megfogalmazódtak.

Az első, talán általánosabb érvényű megállapítás, hogy szükséges a közpénzügyek átfogó újraszabályozása. A második, hogy a szabályozásnak kettős közvetlen célja van: olyan szabályok kialakítása, mely átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá teszi a közpénzekkel való gazdálkodást, de végső célként megfogalmazható az, hogy javuljon az ország versenyképessége, és javuljanak a fenntartható fejlődés feltételei. A harmadik ilyen általánosabb érvényű megjegyzés, hogy a közpénzügyek szabályozásának tézisei tartalmazza a javasolt szabályozás elveit, kitörési pontjait, módszereit, valamint az indoklásukat. A negyedik, amit szeretnék itt beidézni, hogy a tézisek nem kezdeményezik új intézmények létrehozását.

A tizenöt tézisből a bizottsági vitában kicsit önkényesen három tézis került kiemelésre, én ezeket is szeretném itt a tisztelt Ház előtt ismertetni. Az első, ami harmadik tézisként fogalmazódik meg: a közpénzügyek szabályozását a nemzetközileg elfogadott, hazai politikai konszenzussal megerősített elvekre kell alapozni. Az új szabályozás kialakítása megkerülhetetlen, és ennek következtében fontos ezen elvek tisztázása. A szabályozás során érdemben kell alkalmazni a népképviseleti és a korlátozott felhatalmazás elvét. Alapvető elv az átláthatóság széles körű biztosítása, majd ebből adódóan a nyilvánosság és az ellenőrizhetőség elvének betartása. A költségvetési törvényben érvényesüljön a teljesítményorientáltság, az előrelátás és a fenntartható egyensúly elve. Mindezeknek az érvényesülését a teljesség és a részletesség elve biztosítja.

Szeretném a negyedik tézist is beidézni, ami a közpénzügyek szabályozásának sarokköve, a közfeladatok pontos meghatározása. Elengedhetetlenül fontos és szükséges az, hogy az államnak döntenie kell arról, hogy melyek azok a javak, illetve szolgáltatások, amelyekről gondoskodni kíván. A közfeladattá nyilvánítás jogi aktus, rögzíteni kell új törvényben. Közfeladatot csak törvény telepíthet, forrás és a feladat végrehajtásáért felelős megjelölésével.

Szeretném a harmadik, általunk ott a bizottsági vitában hangsúlyozott tézist is itt elmondani, ami a közpénzek tervezése és felhasználása során az "értéket a pénzért" elv érvényre juttatását kell hogy biztosítsa. Azt jelenti ez az elv, hogy minden egyes költségvetési forintot eredményesen és hatékonyan kell felhasználni. Jelenleg nem érvényesül a teljesítményorientáció, a tervezés a tényleges erőforrás igénye helyett a kialakult helyzetből indul ki, a források központi allokációja nem teljesítménykövetelmények szerint történik.

(10.20)

Mi úgy gondoljuk - és ez megfogalmazódik a tézisgyűjteményben is -, hogy ezen tézis alkalmazásának jó terepe lehet majd az önkormányzati alrendszer, ahol már a korábbi évek során is voltak ehhez kapcsolódó kísérleti projektek.

Mindezek alapján még egyszer szeretném tájékoztatni a parlamentet, hogy a bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta a jelentést, illetve a határozati javaslatot ideterjesztette a tisztelt Ház elé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu