DR. DANCSÓ JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tegnap valóban érdekes és hosszas vitát folytattunk a költségvetési bizottságban arról, hogy mennyire indokolt a törvénymódosítások előterjesztése. Többek között arról is szó esett, hogy gyakorlatilag minden félévben a parlament előtt van valamennyi törvényjavaslat, és mennyire indokolt az, hogy ilyen formában tárgyaljuk a hitelintézeti és a tőkepiaci törvényt egybevéve, a biztosításról szóló törvényt, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényt pedig külön-külön. Úgy gondolom, ez bizonyos értelemben jobb megoldás, mint az eddigi gyakorlat, amikor teljesen salátatörvényként kezeltük, és egyben beszéltünk róla. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya nyilvánvalóan. Ebben az esetben nagyon sok pont összefügg egymással, és ráadásul ugyanazok a pontok visszaköszönnek valamennyi törvényjavaslatban vagy majdnem mindegyikben.

Szabó képviselőtársam utalt azokra a vitás pontokra, amelyek a bizottsági vitán szóba kerültek. Ez volt az oka annak, hogy kisebbségi vélemény is megfogalmazásra került, hiszen alapvetően egyetértünk azokkal a módosítási irányokkal, javaslatokkal, amelyek a hitelintézeti törvény és a tőkepiaci törvény sajátosságai, viszont van egy-két olyan problémás terület, amelyre külön fel kell hívni a figyelmet. Többek között ide tartozik - hogy ott kezdjem, ahol Szabó képviselő úr befejezte - a hozam- és a tőkegarancia mostani törvényjavaslatban történő szabályozása. Ezt az elmúlt időszakban többször elővettük, de úgy gondolom, hogy most sincs kellőképpen és megnyugtató módon rendezve, hiszen a hozamígéret a törvény szövege alapján a tőkegaranciát is tartalmazza, márpedig élesen el kell különíteni azt a hozamígéretet, amelyet egy portfóliókezelő vagy befektetési vállalkozás tesz, attól a tőkegaranciától, amelyet ugyanez a szervezet próbál az ügyfelei számára nyújtani, hiszen teljesen más kockázatról és más kockázatkezelési lehetőségekről van szó. A vezérszónoklatomban erről még külön szólni kívánok.

Hasonló a kereskedési könyvben nyilvántartott eszközökre vonatkozó kérdéskör is. Az is hasonló jellegű vitatéma, hogy milyen eszközt lehet a kereskedési könyvekben nyilvántartani, kimutatni. Gyakorlatilag itt is a fedezeti ügylethez lehet kötni, vagy a forgalomképességhez, a forgalmazhatósághoz, annak a nem korlátozásához. Ilyen értelemben is van némi vita közöttünk, de bízom benne, hogy az elkövetkezendőkben ezt még lehet korrigálni.

Fontos kérdés az ingatlanértékelésekre vonatkozó szabályok ügye. Ez mind a két törvényjavaslatnál lényeges, mind a tőkepiaci törvénynél, mind a hitelintézeti törvénynél. Különösen izgalmas annak a kérdésnek a boncolgatása, hogy azok a követelmények, amelyeket az értékbecslőkre meghatároz a törvényjavaslat, valóban egyértelműek és pontosak-e. Itt elsősorban a vagyoni biztosítékok nem kellő mértékű definíciójára gondolok, hiszen ez semmiképpen nem lehet ekvivalens a felelősségbiztosítással, mert ezek teljesen más kockázati tényezőt jelentenek.

(A jegyzői székben V. Németh Zsoltot Móring József Attila váltja fel.)

Fontos elemként kell kiemelni az ingatlanok értékelésére vonatkozó szabályok egységesítését. Úgy gondolom, ez jól van meghatározva és szabályozva. A saját tőkére vonatkozó likviditási kényszer is rendjén van, helyénvaló dolog.

Talán a díjfizetéssel kapcsolatban alakult ki a legnagyobb vita közöttünk. Ennek a mértéke, illetve bemutatása hiányzott a törvényjavaslatból, sem szakértői anyagként, sem háttéranyagként, sem a törvény mellékletében indokolásként erről nem esett szó. A főosztályvezető asszony ígéretet tett arra, hogy ezt megkapjuk, és valóban a rendelkezésünkre is áll. Ennek értékelését majd a későbbiekben fogom megtenni, de mindenesetre fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt bizony eltérő szabályozás van az anyaországi, tehát a magyarországi székhellyel rendelkező befektetési vállalkozások és a külföldi EU-tagállamokban székhellyel rendelkező befektetési vállalkozások és hitelintézetek között.

(14.00)

Ez megítélésünk szerint nem szerencsés, de erről nyilván szakmai vitát szerencsés és kell folytatnunk. Mindezek alapján ezeket a kérdéseket, én úgy gondolom, az elkövetkezendőkben tovább kell egyeztetnünk, és bízunk benne, hogy egységes szabályozás tud keletkezni, létrejönni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu