DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm azoknak, akik még ebben a késői órában is kitartanak, különösen azoknak, akik ezt nem hivatásból teszik, hanem, ha úgy tetszik, magánszorgalomból, mert a téma érdekli őket. Cserében megígérem önöknek, hogy jó zárszót fogok mondani, vagyis rövidet. Ezt már csak azért is megtehetem, mert ha megengedik, nem fogom részletesen elemezni a dicsérő szavakat, és azokra nem fogok válaszolni, azokat egyszerűen köszönöm és tudomásul veszem. Ami pedig a más típusú problémákat illeti, azok egy része nem érintette közvetlenül a beszámolót, ezért ha megengedik, azokra sem reagálok.

Tulajdonképpen mindössze három dolgot szeretnék nagyon röviden összefoglalni, mert ezeket fontosnak tartom, különösen a legelsőt. Ugyan az ezzel kapcsolatos megjegyzés már olyan régen hangzott el, hogy talán már nem is nagyon emlékeznek rá, de ebben a teremben újra elhangzott a szabad identitásválasztás mint kifejezés. Úgy látszik, hogy vannak makacs tévhitek, amiket egyszerűen nem lehet, bármennyire is igyekszik az ember, neutralizálni. Amióta csak ezt a hivatalt betöltöm, folyamatosan próbálok küzdeni ellene, de valahogy úgy tűnik, hogy nem sikerül. Ha megengedik, teszek még egy utolsó kétségbeesett kísérletet, miután ez az utolsó megszólalásom ebben a minőségemben. Hadd idézzem azt a kisebbségi törvényt, amelyről itt szó van, amely egyébként teljesen szinkronban van az ezzel kapcsolatos egyetlen igazán fellelhető európai jogszabállyal, az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményével. A kisebbségi törvény 7. § (1) bekezdése úgy szól, hogy valamely kisebbséghez való tartozás vállalása - mondom: vállalása - és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. Tehát semmiféle választásról nincs szó, hanem vállalásról. Egy meglévő, egy létező identitás kinyilvánításához vagy ki nem nyilvánításához - ez a magyar törvényben nincs benne, de a keretegyezményben benne van - való jog, vagyis az a jog, az a természetes emberi jog, hogy eldönthessem, hogy engem kisebbségiként kezelnek vagy nem kezelnek kisebbségiként, hogy tiltakozzak az ellen, ha nem akarom, hogy kisebbségiként kezeljenek, mint ahogy tiltakozom az ellen, ha akarom, és ezt nem engedik.

(17.50)

Tehát semmiféle választásról nincs szó. Az identitás nem választás kérdése, az identitás kialakul az ember élete során. Időnként változhat ez az identitás, de ahhoz is meglehetősen hosszú idő kell. Választani az identitást nem lehet, mert ha ez igaz lenne, akkor az történne, ami a hatályos magyar szabályok szerint sajnos lehetséges, hogy tudniillik eldönthetem akár a hét minden napján, hogy melyik közösséghez tartozom. Ezt a választási szabályok sem tiltják ebben a pillanatban, amit én egy nonszensznek tartok, és ezt megint csak folyamatosan próbálom eljuttatni a döntéshozókhoz, eddig nem túl nagy eredményességgel. Annak viszont örülök, hogy végre eljutottunk odáig, hogy elismerik, ez a probléma létezik, és hogy ez ellen valamit tenni kellene.

Az a kifogás pedig, hogy ez netán adatvédelmi akadályokba ütközik: még egyszer hangsúlyozom - kár, hogy időközben az adatvédelmi biztos már valahol a fellegekben van, úgy értem, hogy repül külföldre, mert ő igazolhatná, hogy szó sincs ilyesmiről, tehát semmiféle akadálya a tisztességes szabályozásnak, adatvédelmi akadálya sincs a tisztességes szabályozásnak. Most nem akarom idézni az ezzel kapcsolatos törvényt, de ha érdekel valakit, szívesen megteszem egy másik alkalommal vagy négyszemközt.

A másik fontos kérdés, amiről szerettem volna csak nagyon röviden említést tenni, az a szankciók kérdése. Itt többször felmerült különböző jogsértésekkel kapcsolatban, hogy ezek a jogsértések azért következhetnek be, mert nincs szankció vagy nem megfelelő a szankció. Ez azért is nagyon nagy baj, mert a 43/2000. számú EU-irányelv, az úgynevezett faji irányelv egy követelményként állítja fel minden tagállam jogalkotásával szemben, hogy a diszkriminációs és szegregációs intézkedésekkel szemben hatékony - mondom: hatékony - szankciórendszert köteles kialakítani. Ezzel szemben nálunk a szankciórendszer hatékonyságának legfőbb bizonyítéka az, hogy a jelenség visszaszorításában vagy a szankció elrettentésében nagyon-nagyon szerény eredményeket értünk el, ezt valamennyi hozzászóló megerősítette itt ma délután, ma este. Úgyhogy azt gondolom, távol vagyunk attól, hogy ennek az uniós követelménynek megfeleljünk. Ez még akkor is így van, ha az Unió esetleg nem üti bele az orrunkat nap mint nap ebbe a ténybe. Egyébként előbb-utóbb, gondolom, be fog következni, hiszen az ezzel kapcsolatos állandó uniós vizsgálat előbb-utóbb el fog jutni a bajok gyökeréhez, és rá fog mutatni erre.

Én csak jelezni szeretném, hogy annak idején, amikor az Egyenlő Bánásmód Hatóságot létrehozta a jogalkotó, illetőleg az ezzel kapcsolatos törvény megszületett, akkor már jeleztem, hogy a szankciórendszer nem sikerült igazán jól. Ez egy monoszankció, aminek a hatékonyságáról most sajnos nincs idő hosszasan értekezni, de megfelelő szakirodalom áll rendelkezésre, ennek bárki utána nézhet.

Végül egy utolsó előtti megjegyzést szeretnék tenni. Én azon hadd ne vitatkozzam Mohácsi képviselő asszonnyal, hogy most kezdeti stádiumban van-e a deszegregáció, vagy sem, mert akkor először definiálni kellene, mi az, hogy kezdeti stádium. Én azt gondolom, az egy meglehetősen kezdeti stádium - ha a szavait jól értelmezem -, ha ott tartunk, hogy felismertük a bajt. Márpedig mintha ez hangzott volna el, hogy ma már nem vitatjuk, hogy a szegregáció létezik. Ez kétségkívül fontos tény, de nem hiszem, hogy annyira előrehaladott stádium lenne, az lenne jó, ha ezen már egy kicsit túl lennénk.

Az utolsó megjegyzésem személyes jellegű megint csak. Én de jure ugyan nem vagyok pécsi, és nem is ott születtem, azonban de facto Pécset mindig is a szűkebb pátriámnak tekintem, úgyhogy örülök annak, hogy abban a városban olyan dolgok történnek, mint amiről a képviselő úr beszámolt. Ha igényt tartanak rá, szívesen segítek, hogy ez a példa egyrészt továbbmenjen, másrészt elterjedjen az országban.

Még egyszer köszönöm a figyelmüket, az elismerő szavakat, és az Országgyűlésnek - az ország népe érdekében - a későbbiekben eredményes munkát kívánok. (Taps.)

Forrás: parlament.hu