FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon megértem, hogy ezen a késői órán szenvedély is vegyül a vitába. De hát én már sokadszorra találkozom Babák képviselő úr kirohanásaival, hadd mondjak néhány számot. (Babák Mihály: Nem is rohantam ki! - Derültség a Fidesz soraiból.) Miféle jövőt vesz el a kormány a mai felsőoktatásba járó generációtól, amikor igen, ebben az évben azt mondtuk, hogy az érettségizetteknek csak 68 százaléka juthat be a felsőoktatásba államilag fizetett képzésbe? Eddig 62 ezer első évfolyamos volt, most 58 ezer lesz.

Mind a ketten pontosan tudjuk, hogy túlképzés van olyan szakmákból, mint pedagógus, agrárszakember, óvónő, tanítónő, közgazdász, most már jogász. Jogászt és közgazdászt ebben az országban nem tudom, hány egyetemen képeznek. Hát persze, hogy van gazdasági racionalitás. Hát nem hallja az ellenzék a reálszféra kiáltását? Az előbb beszéltünk a szakképzési törvényről. Jól képzett melósok, jól képzett szakemberek, érettségizett középvezetők kellenek, és természetesen nagyon sok értelmes fiatal a főiskolákra, egyetemekre kellenek a társadalomnak.

Na de, hát miért használunk olyan kifejezéseket, amelyekről pontosan tudjuk, hogy túlzók, még akkor is, ha bizony persze e felsőoktatási törvény módosításának van egy sor, valóban az anyagi kényszerekből fakadó elképzelése, illetve indoka? 430 ezer ember, fiatal ember jár ma főiskolára, egyetemre; 15 évvel ezelőtt ez a szám 100 ezer volt. Hát én tudom, hogy nem visszafelé kell menni, na de, kérem szépen, persze, mindenkit képezzünk ki - adófizetők pénze -, a másik oldalon meg védünk, a kis- és középvállalkozások versenyképessége többek között azon is múlik, hogy többet tudjon erre a szektorra áldozni a kormányzat, illetve az állam.

Szóval, én tudom, hogy egy vitában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az indulatok is megfogalmazódnak, de azt gondolom, hogy nem kell eldobni a kalapácsnyelet, mert valahol talán a kettő között van az igazság.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu