RÁCZ ISTVÁN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A roma integráció évtizede H/2920. számú országgyűlési határozatról a foglalkoztatási bizottsági kisebbségi véleménye a következő.

A roma integráció évtizede program valóban négy nagyon fontos prioritást határoz meg, amelyek közül a legfontosabb a foglalkoztatás. A bizottsági ülésen is ezzel foglalkoztunk a legtöbbet, hiszen ebből következik minden olyan probléma, ami a romatársadalmat érinti. Tudnunk kell, hogy a romafoglalkoztatás ma nagyon alacsony Magyarországon, és ez ügyben nagyon fontosnak tartom, hogy a roma integrációhoz úgy álljunk és olyan programokat kapcsoljunk, amelyek elsősorban a romafoglalkoztatást segítik elő.

Amikor bizottsági ülésen feltesszük a kérdést az illetékes minisztériumnak, hogy hogyan és miként kívánják foglalkoztatni a romákat, akkor általában azt a választ kapjuk, hogy a romák alulképzettek, a többségüknek nyolc osztálya sincs, ezért nem tudják a munkaerőpiacon a foglalkoztatásba bevonni a roma származású embereket. Én azt tapasztalom a mindennapi életben, hogy vannak és léteznek olyan munkák, olyan munkaterületek, ahol a roma lakosságot be lehetne vonni a munkába. Tudom, hogy az önkormányzatoknál elsődlegesen a közhasznú és közcélú munkákba kívánják bevonni a romákat; ez olykor kielégítő, olykor nem. Vannak családok, amelyeknek ennél nagyobb az igényük, szeretnék taníttatni a gyerekeiket, szeretnének jobb életszínvonalon élni, de ez a közhasznú, közcélú munkákból nem fedezhető. Éppen ezért azt javaslom, próbáljunk teret adni a romáknak a magasabb szintű vállalkozásokban, olyan munkahelyeken, ahol érvényesíteni tudják önmagukat, és a családjuknak biztosítani tudják azokat a feltételeket, amelyekkel elő tudnak rukkolni, és magasabb szintre tudják tenni a mércét a mindennapokban.

Az oktatással kapcsolatban sokszor felmerül a kérdés a gyerekeinkben, hogy miért tanuljunk, hova tudunk elhelyezkedni. Ez nagyon fontos kérdés. Többünk, nagyon sokunk gyerekei felsőfokú iskolákba készülnek, de ha elvégzik majd a felsőfokú iskolájukat, nem tudnak elhelyezkedni. És akkor mi jön? Az átképzés. Az a gyerek, aki 20-22 éves koráig járt iskolába, akkor miért tanult? Joggal teszi fel a kérdést nekem, hogy apu, miért tanultam 22 éves koromig, ha nem tudok elhelyezkedni. Márpedig tudjuk, hogy a mai világban egy diplomát szerzett roma fiatalnak, aki kikerül az iskolából, nem egyszerű elhelyezkednie, hiszen vele szemben több úgymond magyar van, aki nagyobb kedvezménnyel indul a munkahelyválasztásnál, és elsőbbséget élvez.

(18.30)

Sajnos ez tapasztalható a mindennapokban, és ez nagyon elszomorító. Éppen ezért arra kérem a program alkotóit, hogy ha komolyan gondolják a programot, és nem papírforma, akkor vegyék elsősorban számításba azt, hogy igenis köztünk is vannak olyan fiatalok, olyan családok, akik szeretnének magukból minél többet kihozni, szeretnének a magyar társadalomnak megfelelni, és igenis lehetőséget kell adni nekik arra, hogy érvényesülni tudjanak a mai világban.

Megemlíteném azokat a családokat, amelyek abszolút lehetetlen helyzetben vannak, viszont a romatársadalomnak ehhez a részéhez igen komoly elszántságra, pénzre és akaratra van szükség. Vajon képes-e valaki arra, hogy felvállalja ezt a problémát? Vajon van-e valaki, aki ezt a gondot a nyakába veszi? Mert azt látom, hosszú évek óta azt tapasztalom, hogy senki. Mindenki csak tologatja az ügyet, mindenki ír egy szép programot, aztán a program elévül, és utána nem lesz belőle semmi.

A bizottság álláspontját szeretném megosztani a tisztelt Házzal, a tisztelt képviselőkkel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret elteltét.) Egy pillanat. A foglalkoztatási bizottság véleménye a határozathozatalnál tartózkodás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu