CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az általános vita két fordulóban is meglehetősen hosszú és alapos volt, és módom volt reagálni többször is az általános vitában elhangzottakra, ezért azt nem ismételném meg, hanem csak a részletes vitában elhangzott észrevételekre szeretnék reagálni.

Először is szeretném elmondani - elsősorban László Tamás képviselő úrnak, aki az irgalom és igazság összefüggését immáron másodszor fejtette ki ebben a vitában -, hogy sem a kormány, de feltételezem, hogy egyik oldalon ülő parlamenti képviselők sem akarnak sem fejetlen, sem kegyetlen törvényt alkotni. Ne feltételezzen olyat egy benyújtott törvényjavaslatról, ami nincs abban benne! Minden egyes alkalommal vissza fogok utasítani minden olyan feltételezést, ami nincsen sem a kormány szándékai között, sem a leírt törvényjavaslatban, ez esetben különösen nincs, erre szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét.

Több ellenzéki képviselő, Iván László, László Tamás, azt hiszem, talán Mátrai Márta is egy más összefüggésben utalt rá, és tényleg a módosító indítványokból is látszik a 11., 12., 13., illetve ezzel összefüggésben a 49., 50., 51. ajánlási pontokban, hogy azt szeretnék, hogy a törvény melléklete állapítsa meg a Rehabilitációs Szakértői Intézet eljárását, mondjuk így, a komplex minősítés ügyét és a komplex rehabilitáció kérdését. Arra szeretném felhívni a képviselő hölgyek és urak figyelmét, hogy a törvényjavaslat 33. §-ában a kormány kapna felhatalmazást ennek a részletes szabályainak a kialakítására. Sokkal többről és alaposabb szabályozásról van szó, mint a javasolt melléklet, sokkal alaposabban kell azokat az eljárási szabályokat megalkotni, ami például a komplex minősítés szabályait illeti.

Azt gondolom, hogy ezzel a 33. §-sal azt az igényt, hogy ezt a három kérdéskört szabályozni kell, teljesíti a javaslat; azt valóban nem, hogy önök bizonyos részét törvényi szinten akarnák szabályozni. Azt gondolom, az a magyar jogban nem általános gyakorlat, hogy egy részét valaminek törvény szabályozza és egy másik részét kormányrendelet, inkább az szokott lenni a felfogás, hogy megállapítja a törvény, hogy vannak ilyen eljárások, és az eljárások szabályait viszont felhatalmazással átadják a kormánynak. Ezt a gyakorlatot folytattuk tovább a törvényjavaslatban, ebben megértésüket szeretném kérni, de a szakmai igénynek eleget kívántunk tenni a törvényjavaslatban is.

Kelemen András képviselő úrnak immár másodszor felvetett 60 milliárd forintos problémáját másodszor válaszolom meg ismételten a távollétében, mert felveti, aztán távozik a teremből, és aztán újra felveti, hogy nem kapott rá választ; csak azért, mert vagy nem nézi meg a jegyzőkönyvet, vagy nincs jelen a vitában, ezért ismételten elmondom. A 60 milliárd forint mint fejlesztési forrás a rehabilitációs rendszer átalakítására, az egy másik 60 milliárd, mint ami az akadálymentesítésre, a társadalmi megújulás operatív programban, regionális operatív programokban és a társadalmi infrastruktúra operatív programban megfogalmazódik. Ha figyelemmel kísérik az operatív programok társadalmi vitáját, akkor láthatják, hogy ez így van, nem állítok mást, mint ami a tény.

Többen felvetették, hogy van mód bizonyos részletkérdésekben a parlamenti patkóban megállapodásra, én is így látom. Körülbelül öt olyan témakört látok, amiben vagy valamelyik képviselő által beadott kapcsolódó módosító indítvány mellett vagy annak környékén bizottsági kapcsolódó módosító indítvány mellett létrejöhet kompromisszum. Ilyen az a kérdés, amit legutoljára Béki Gabriella említett: ha önkéntesen, tehát valaki saját maga csonkolja meg magát, ez hogyan számítson, elessen vagy ne essen el, valóban egy komplexebb megítélést igénylő ügyről van szó. Azért, mert valaki szándékosan okoz magának sérülést, az lehet mentális okokból, pszichológiai okokból, és ezért nem kellene, hogy elessen a juttatástól. Értjük ezt a komplexebb megközelítési igényt, és természetesen készek vagyunk ebben elállni az előző javaslattól.

Ilyen a feléledés kérdése, amiben úgy látom, hogy lehetséges kompromisszumokat kötni. Ilyen az a valóban a törvényjavaslatban szigorúan felállított szabály, hogy akit feketemunkán fognak, az essen el a juttatástól, de ennek a bizonyítása a mai eljárási rendben kiszolgáltatottságot okozhat a munkavállalónak azzal, hogy a mai szabályrendszer szerint a munkáltató jelenti be, és ő nem tudja ellenőrizni. Mindaddig, amíg ennek a lehetőségét meg nem teremtjük, addig valóban más logikát kell alkalmazni, és szerintem azon a ponton lehet kompromisszumot kötni, hogy a tőle elvárható magatartást tanúsítsa, vagyis ha a munka törvénykönyve szerint munkaszerződést kell kötnie, akkor legyen munkaszerződése, és mivel bejelentési kötelezettsége van az együttműködési megállapodás alapján az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál, hogy munkát vállal, mutassa be a munkaszerzősét. Ennyi és nem több, de az, hogy a munkáltató ezek után bejelentette-e vagy sem, ma még nem ellenőrizhető, ezáltal ne kössük össze ezt a jogosultságot, tehát ezt készséggel el fogjuk talán fogadni.

Azt gondolom, hogy abban a nagyon sokak által felvetett kérdésben, hogy mikor tekinthető rehabilitáltnak az illető, vagyis hogy milyen kereseti szintet érjen el, amikor azt mondjuk, hogy rehabilitált, található valamifajta, más törvényekkel is nagyjából szinkront mutató megoldás. Én most nem precíz, kodifikált szöveget mondok, hanem egy konstrukciót, amiben szerintem kompromisszumlehetőség van. Ha azt mondanánk, hogy ha elérte a korábbi keresete 80 százalékát, de legalább a minimálbér összegét, ebben az esetben átlépnénk ezt a mostani helyzetből adódó problémát, hogy valakit hét és fél órában alkalmaztak, de teljesen mindegy, hogy mekkora kereseti összeggel, és ha valaki pedig valóságosan részmunkaidős foglalkoztatású volt, és 80 százalékos határ lenne, akkor borzasztóan rosszul járna. Így ha azt mondanánk, hogy 80 százalék, de legalább a minimálbér, akkor ez olyan kompromisszum lehetne, amit még bír is a kassza, és ugyanakkor az általános szabályok szerint is elfogadható konstrukció. Bízom benne, hogy a bizottsági vitákban ilyesfajta konstrukció mellett lehet kompromisszumot elérni, sőt azt is el tudom képzelni, hogy valamifajta fokozatosság legyen, tehát nem egy éles határ, hanem valami fokozatosságot vigyünk a rendszerbe. Nyilván ebben is lehet keresni kompromisszumpontot.

Összességében azt szeretném mondani, hogy én örülök, hogy egy ilyen új rendszer bevezetésekor a törvényjavaslat ilyen érdeklődést váltott ki az Országgyűlésben, kifejezetten pozitívan értékelem, hogy ennyi módosító indítványt nyújtottak be akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalról, mert ez azt mutatja, hogy nemcsak átment a törvénygyáron egy ilyen fontos szakmai javaslat, hanem valóban oda is figyeltek rá a képviselő hölgyek és urak, és bízom abban, hogy a bizottsági vitákban a kapcsolódó módosító indítványok tárgyalásakor ezekben a legvitatottabb vagy leglényegesebb kérdésekben lehetséges elérni a szakmai kompromisszumot.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu