DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy a miniszter asszonyt újra itt látjuk hosszú távollét után. Annak is örülünk, hogy hangot váltott - népegészségügyi programról beszélt. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy késő. Olyan mértékben rontották el az egészségügy szerkezeti és működésbeli átalakulását, aminek kapcsán elkeseredett betegek, bizalmat vesztett orvosok, ellenséges érzületek, a gyógyítás körüli közbizalom megrontása kíséri az útjukat. Végtelen várólisták alakulnak, időnként már éveket kell várni egy-egy orvosi beavatkozásra, és a kétségbeesett kórházak kiárusítják a fizetőképes keresletnek az ágyaikat. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Az intézmények bezárása és a tönkremenő kórházak újabb súlyos gondokat vetnek fel. Mivel látom itt Takács Albert miniszter urat, emlékeztetek arra, hogy még ombudsmanként két héttel ezelőtt a Lipótmezőn, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, amikor opponáltuk az ottani átköltöztetést, azt mondta: nekem az a véleményem, hogy annyi bizonytalanság, nehezen átlátható, nehezen kiszámítható elem van a betegek elhelyezésében, máshová történő átirányításában, hogy ez az alkotmányos visszásság gyanúját kelti. Szeretném, ha az ombudsman úr itt most már miniszterként is képviselné az akkori véleményét, és ahogy ismerem, képviselni is fogja.

Elrontották, visszavonhatatlanul elrontották - azt gondolom, radikális, más irányt kell vennie az egészségügyi reformnak. Valódi reformot kell csinálni. Már csak nosztalgikus emlékként él bennünk a polgári kormánynak az ingyenes fogmegtartó kezelések terén, az alapellátás amortizációja elszámolása terén tett intézkedése, az egészséges nemzetért népegészségügyi program, amely egészségpolitikát alapozhat meg, vagy éppen a 2001. évi CVII. törvény, amely a forrásbevonást tette lehetővé az egészségügyben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu