FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat jobbítása érdekében hét módosító és hat kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottam be Jauernik István képviselőtársammal. Alapvetően három témakörről szólnak ezek a javaslatok: a legfontosabb talán az, hogy ne csökkenjen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma; a második, hogy az uniós források elosztása igazságosabban történjen meg; a harmadik, hogy a tisztán hazai forrásoknak az elosztása is komplexebb módon, igazságosabban valósuljon meg. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb, legalábbis számunkra a legfontosabb a törvényjavaslatból az, hogy a törvényalkotó szándékától eltérően ne csökkentsük a leghátrányosabb helyzetű kistérségek számát.

Mint ismert a képviselőtársaim előtt, jelenleg 168 kistérség létezik, és a 168 kistérségből 48 tartozik a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé. A következőkben 168-nál több lesz a kistérségek száma, hiszen ma is tárgyaltunk olyan törvényjavaslatot, amely 170 fölé emeli a kistérségek számát. Úgy gondoljuk, hogy 170-nél több kistérség esetén nem indokolt, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma 30-40 darabra csökkenjen.

Különösen meglepőnek tartjuk a törvényjavaslat azon mondatát, amelyikből egyértelműen pillanatnyilag nem is lehet kiolvasni, hogy mennyi lenne a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma, mert a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy a legfejlettebb kistérség komplex mutatójának az 50 százaléka alatti kistérségek kerülnének besorolásra a leghátrányosabb kategóriába. Így aztán nyilvánvalóan csak az tudja a pontos számot megmondani, aki már rendelkezik azzal a számítási eredménnyel, hogy összességében melyik kistérségnek mennyi lesz a komplex mutatója. Ez abból is következik, hogy a minisztérium szakemberei határozták meg így, hogy körülbelül 30-40 leghátrányosabb helyzetű kistérség lesz majd. Úgy tartják, hogy ez nem jelentős csökkentés, majdnem annyi, mint eddig volt; nehezen fogható ez fel, hiszen a 48 esetében a 30 több mint 50 százalékos csökkentést jelentene.

(2.30)

Mi úgy gondoljuk és a javaslatunkat arra alapoztuk, hogy semmiképpen ne csökkenjen a leghátrányosabb helyzetű kistérségek száma. De hogyan kerüljön ez meghatározásra? Abból indultunk ki, hogy markánsan most meg lehessen mondani, hogy körülbelül hány kistérséget vagy hány lakost érint ez a besorolás, amit a törvényjavaslat meghatározna.

Mint ismert mindannyiunk előtt, más országgyűlési határozatból is és ebből a határozati javaslatból is kisugárzik, hogy a lakosság 30 százalékára terjedjen ki a hátrányos helyzetű kistérségek köre. Ez az elképzelés. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a gondolatot folytatva az a célszerű, ha a lakosság 15 százalékát magában foglaló kistérségek pedig a leghátrányosabb helyzetű kistérségekként kerülnek besorolásra, magyarul a hátrányos helyzetű kistérségek közül a legrosszabb komplex mutatóval rendelkező kistérségek kerüljenek ide besorolásra, pontosabban a hátrányos helyzetű kistérségeknek a fele.

Úgy gondoljuk, hogy ez igazságosabb megoldás lenne annál, mint ami a tervezetben szerepel, és kérjük képviselőtársainkat és az előterjesztőt is, hogy ezt a javaslatot támogassa.

Forrás: parlament.hu