FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Nemcsak az uniós források elosztásánál, hanem a törvényjavaslatban megfogalmazott hazai forrás elosztásánál is úgy gondoljuk, hogy lehet csiszolni a törvényjavaslatot. Erre mondanék, ha idő lesz, két példát, ha nem, akkor egyetlenegyet. A törvényjavaslatban az szerepel, hogy a tisztán hazai forrásokból is indokolt támogatni a kistérségi székhely városokat. A javaslatunk részben kapcsolódik ahhoz, amit Ékes József képviselőtársam is elmondott. Nem gondoljuk, hogy ilyen kiemelést kell tenni, hogy a kistérségi székhely városokat, ugyanis az uniós célkitűzésekkel is az van összhangban, ha a városokat és a velük szervesen összefüggő városkörnyéki településeket támogatjuk. A magyar gyakorlatban pontosabban akarunk fogalmazni, és leszűkítjük a támogatást a székhely városokra.

Úgy gondoljuk, ez nem praktikus, mert feszültséget teremt azokban a kistérségekben, ahol nem egyetlenegy város van. Az ideális modell, amit a kistérségek meg a többcélú társulások megfogalmaznak, az, hogy van egy nagyobb lélekszámú város, és több kisebb település van körülötte. Csak sok esetben ez nem így működik, például ahol mi lakunk, abban a kistérségben sem. Gyakorlatilag tízezer fős lélekszámú a kistérségi központ, és van a kistérségben olyan város, amelynek a lélekszáma nagyobb, mint a kistérségi központé, és ezzel a megfogalmazással oda jutnánk, hogy feszültséget teremtenénk a kistérségekben.

Mi lenne ennek a következménye? Az, amit az elmúlt hetekben az Országgyűlésben vitaként lefolytattunk, hogy a kistérségek elkezdenének szétválni, és azt mondanák a tipikusan kétpólusú kistérségek, hogy kettéválnak, a két város maga próbál egy-egy centrumot alkotni, maga köré településeket vonzani. Nem hisszük, hogy ilyen feszültség telepítésére szükség van, úgy gondoljuk, ha megelégszünk azzal a megfogalmazással, ami az uniós célkitűzésekben szerepel, hogy a kistérségi városokat fejlesztjük, akkor nem hibázunk nagyot.

A törvényjavaslat ugyanezen részében szerepel példaként egy olyan megfogalmazás, amit nehezen tudunk elfogadni, hiszen azt mondja a többi, a székhely városok melletti településekre: ugyanakkor nem lehet megfeledkezni az elmaradott helyzetű települések felzárkóztatásáról sem. Igaz, hogy ez nem törvény, hanem egy országgyűlési határozat, de a súlyát tekintve, hogy hogyan kell foglalkozni a városon kívüli településsel, úgy gondoljuk, a legkevésbé úgy, hogy nem lehet valamiről megfeledkezni, mert ez azért elég laza megfogalmazás. Igenis fejleszteni kell az elmaradott településeket, és a felzárkóztatásuk érdekében tenni kell, nem pedig nem elfeledkezni róluk.

Ugyanebben a részben, amikor megfogalmazza, hogy kiről nem szabad megfeledkezni, a törvényjavaslat az elmaradott helyzetű települések kifejezést használja. Ha pontosan fogalmazunk, ilyen valójában nincs is. Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségekről vagy településekről lehet beszélni, de a törvényjavaslat itt még nevesíti a magas munkanélküliséggel küzdő települések kategóriáját is.

(2.50)

És annak ismeretében, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból való elmaradás magas munkanélküliséggel társul-e, vagy csak az egyik feltétel áll fenn, ennek függvényében beszélhetünk hátrányos helyzetű vagy leghátrányosabb helyzetűnek minősített településről. A mi javaslatunk szerint, amelyekkel foglalkozni kell, azok tehát nem elmaradott helyzetű települések, hanem a leghátrányosabb helyzetű, illetve hátrányos helyzetűnek minősített települések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lennének, amelyek esetében a nem megfeledkezés helyett a felzárkóztatást tűznénk ki célul.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu