DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma többen beszélgettünk arról, hogy amikor Balatonőszödön a miniszterelnök úr első beszédét meghallgattuk, akkor számunkra a csend volt a meghatározó, nagyon sokunk számára egy felkiáltójellel elmondott beszéd. Mivel többször hallottuk, talán ekkora tapsot, mint ma, soha nem kapott ez a beszéd. Azóta azonosultunk vele, azonosultunk többségében. Azóta nincs vita azon, hogy a köz- és a felsőoktatás reformját végre kell hajtani, azon van, hogy hogyan. Azóta nincs vita, hogy az egészségügyi reformra szükség van-e. Azon joggal van vita, hogy hogyan és miként lehetünk eredményesek. Azon kevesebb vita van, hogy az agrár- és vidékfejlesztésnek azt a reformját, amit elkezdtünk 2002-től, tovább kell-e folytatni, és hogyan lehetünk eredményesek, hogyan lehetünk versenyképesek Európában és a világban. Sokat vitatkozunk a szakmában szakemberként, de azt gondolom, a szakmai viták előrevisznek bennünket, és kevésbé politizálódik át ez az ágazat. Nincs vita azon, hogy az államigazgatásban a reformra szükség van-e.

(20.00)

Nincs vita azon, hogy a nagy ellátórendszereknek meg kell-e újulniuk. Végül azt gondolom, bármennyire is fájdalmas, innentől nincs vita, hogy kell-e a konvergenciaprogram, hozzá kell-e nyúlni mindahhoz, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország eredményes lehet. A sikerek útjára kell lépni, mert tudjuk azt, hogy ha ezeket a reformokat nem lépjük meg, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy ki van kormányon, nem lehetünk eredményesek. Így a változtatás, reform és a haladás egymást kell hogy kövessék, természetesen visszafelé: haladás, reform nincs változtatás nélkül. Én hiszem, és azt gondolom, hogy ha 2002-ben nem kezdjük el az agráriumban azt a reformot, akkor nem itt állunk. Ha azt mondjuk, hogy az agráriumban minden rendben, akkor hazudunk, és ilyet nem lehet mondani. Hogy jobbak vagyunk, mint 2002-ben, azon nem lehet vitatkozni, mert tudjuk, hogy az uniós támogatással együtt, de ma már nem 165 milliárd jut évente, hanem több mint 400 milliárd. Igaz, még egyszer mondom, el kell ismernünk, hogy az uniós támogatással, de az uniós befizetést a magyar nemzet kasszájából arányosan tesszük.

Azon nem kell vitatkoznunk, hogy a pályázatok fontosak-e. 2002-ben együtt éltük meg azt, hogy a SAPARD-ot elkezdtük, és ha nem siettetjük, nem tudjuk végrehajtani. Azóta tudjuk, hogy az AVOP-ot is teljes sikerrel végigvittük. Az Unió nem tudott annyi pénzt ideadni, amit közösen nem tudtunk lepályázni. Azt gondolom, hogy ezekben a viták mellett béke volt, tehát politikailag vitatkozhattunk, de nem volt jobboldali és baloldali gazdálkodó, hanem azt gondolom - és remélem, hogy a továbbiakban ebbe az irányba tudunk elmenni -, abban leszünk érdekeltek, hogy a magyar gazdálkodó, legyen ez családi vagy társas vállalkozó, miként lehet versenyképes európai társaival szemben. Nekünk egy fontos teendőnk van: a magyar gazdákat, gazdálkodókat, függetlenül attól, hogy mivel pántlikázzuk, versenyképessé tegyük.

Ezért azt gondolom, és nagyon örülök annak, hiszen Medgyasszay képviselőtársam nincs, több ellenzéki képviselővel közösen azt mondtuk, hogy falugazdászok nélkül nem tudunk eredményt elérni. Sikerült meggyőzni mindazokat a frakciónkon belül is, akik kételkedtek. Nem volt vita. Azt gondolom, az, hogy a gazdálkodók eredményesen tudtak pályázni, annak az eredménye, hogy mögöttük álltak azok a szaktanácsadók, akiket mi falugazdászoknak nevezünk. Ezért volt az, hogy ma már csak 5 százalék az a pályázat, amit tévesen vagy rosszul nyújtunk be a gazdálkodók részére.

Ezért más területeken sem lehet azon vitatkozni, hogy hogyan tovább. Így nincs vita, nem lehet vitatkozni azon, hogy szükséges-e továbblépnünk. Ám arra mindenképpen választ kell adni, hogy annak érdekében, hogy továbblépjünk, mik a teendők. Mondom ezt egy életkor után. Én hiszem, és Bárándy Gergőhöz kapcsolódva nem hiszem, hogy közöttünk van olyan, aki szűk családi környezetben ne mondott volna egy cifrát, vagy ha valaki igazán vezetőnek tartja magát, sok esetben vezetőként is az embernek rá kell döbbentenie a kollégáit, hogy nincs tovább. Ha nem akartok beállni, akkor nincs eredmény. Nos, úgy gondolom, természetesen ehhez kell egy elfogadottság, ehhez kell egy támogatottság, a családban tudni kell azt, hogy amikor lehet, minden jót az ember megad. A munkahelyén tudni kell azt, hogy nem rossz szándékkal teszi. De azt gondolom, hogy ezért egy országban és abban az időszakban, amikor nincs más megoldás, azt kell nézni, hogyan lehet továbblépni, hogyan lehet előrelépni, mert úgy gondolom, a mai érdekünk Balatonőszöd után nem más, és nem lehet itt megállni. Balatonőszöd után nem szabad tovább erről beszélni. Azt kell megfogalmazni, hogy hogyan lehet összefogással sikeres az ország, mit kell ebben cselekedni. Tudom, nehéz ezt kimondani, de mindenképpen csak ez vezethet eredményre. Összefogással, mert összefogás nélkül nem lehet eredményeket elérni.

Az elmúlt előző két évszázadot kutatva azt éreztem, és azt tudom számokkal igazolni, hogy Magyarország és az európai nemzetek közül egy-egy nemzet akkor volt eredményes, amikor a tudás, a fejlesztés együtt volt, és béke volt. Ha azt nézzük, a XIX. században hiába volt egy csodálatos Eötvös, Széchenyi, vitatkoztak, de az igazi jóléthez vagy fejlődéshez a reformkor kellett, a béke kellett. Ha Németországban a nagy pártok össze tudtak fogni, mert nagy eredményt csak együtt lehet elérni, külön nem lehet. Azt gondolom, hogy Őszöd arra kell figyelmeztessen, hogy igen, a jövő szempontjából csak ezek maradhatnak. Így hangsúlyozni kell, hogy a nemzetüknek, a hazájuknak azok használnak, akiknek van jövőképük, és akik tesznek is érte. Mert nem lehet megengedi azt, hogy viszolyogjunk. Lehet, hogy ez jól hangzik, de nem lehet az önmarcangolással messzire jutni. Az meg a nemzet elleni vétek, ha az ember a hazáján kívül a hazáját ócsárolja. Úgy gondolom, hogy nagyon rossz családtag az, aki a családon kívül szidja a családját. Ezt megtanultuk. Tehát először belülről próbáljuk ezeket letisztázni! Azt gondolom, Őszöd tanulság kell hogy legyen mindannyiunk számára.

Tisztelt Országgyűlés! 2010 választ fog adni arra, hogy ki miként értékelte Őszödöt, ki tanult belőle, mert az okos ember a hibából is tanul. Egy tény: Magyarország fejlődése csak az összefogáson múlik. Számomra tanulságos volt ez a több mint öt óra, mert nagyon sok pozitív javaslatot lehetett az ellenzék részéről hallani. Tehát a konszenzuskeresés útján talán a mai napon elindulunk. Ennek a reményében köszönöm meg, hogy ezt a felszólalást megtehettem.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu