JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy van néhány olyan törvény a parlamentben, amely mindig érzelmeket, indulatokat, de legalábbis ellenérzést vált ki. Ezek közé a törvények közé tartoznak azok a törvények, amelyek a földkérdéssel foglalkoznak, ez egyértelmű. Ennek valamilyen történetének kell lenni, nevezetesen, a földtörvénynek azért van, mert az a tény, hogy a magyar társadalom még mindig nem felejtette el azt, hogy 1945 és 1959 között azért ilyen-olyan technikákkal mégiscsak a földet elvették az emberektől, a nagybirtokot államosították, a kisebb birtokokból viszont szövetkezeteket alapítottak. Igaz, hogy némi ígéretet tett az akkori politika, hogy felépítjük a szocializmust, tán még valami mást is fel fogunk építeni.

Hogy az embereket a földtől elválasszák, ezt törvényerőre is emelték valamikor az 1960-as években, az úgynevezett kötelező földmegváltás jogintézményével. Ennek a jogintézménynek vetettek véget az 1988-as időszakban, a Németh-kormány idején.

(13.30)

Részben helyettesítette, részben orvosolta a föld körüli problémát az 1992-ben kezdődő kárpótlás, amely ugyan a nagyobb földterületeket nem kárpótolta, de a kisebb földterületeket az úgynevezett kárpótlással, amely degresszíven, de azért mégis a kicsiket teljes egészében, a nagyobbakat kevésbé kárpótolta. Így jutottunk el az 1994. évi földtörvényig, amely deklarálta, hogy külföldiek Magyarországon nem vásárolhatnak földet. Ennek a folyamatnak sem vagyunk még a végén.

Egy másik érdekes folyamat is jelentkezik a magyar földbirtok-politika körül, nevezetesen, hogy a kárpótlási földek Magyarországon helyrajzi számmal ellátott, személyre szabott tulajdonú földek, személyhez kötötten valakinek a tulajdonába kerültek. Igen ám, de a földbirtok másik fele, ami úgynevezett tagi részaránytulajdon volt, nem lett kimérve, nem lettek személyekhez kötve, hanem úgynevezett osztatlan közösben lettek nevesítve, de lettek nevesítve, hogy egy-egy tábla vagy egy nagyobb tömb kinek a tulajdona, de nincs helyrajzi számilag meghatározva. Erre vonatkozóan is voltak törekvések azért, mert valamikor 1993 márciusáig lehetett benyújtani, hogy ki az, aki szeretné kiméretni a földjét. Persze, az akkori politika sajátossága is megjelent: azt mondták, hogy aki kiméreti, az elveszíti a nyugdíját, annak saját magának kell művelnie, tehát sok zavaró tényező volt, és egy picit zavaró tényező volt az is, hogy a földkimérési díjnak talán 50 százalékát lehetett csak utólag visszaigényelni.

Volt még egy kezdeményező indítvány a földre vonatkozóan, nevezetesen 2001-ben, az Orbán-kormány idején, amikor ismét be lehetett jelentkezni, ha valaki szeretné osztatlan közösből a földjét kimérni. De a kormányváltást követően ez a folyamat megállt vagy teljes egészében lelassult. Ma sem működik ez a dolog. Gyakorlatilag az osztatlan közös földek nagy része még mindig osztatlan közös föld formájában van.

Ugyan mondja a politika a magáét, hogy mindent megtesz, hogy azok jussanak egyébként földhöz, azok vásárolhassanak, vagy a családi gazdálkodók vagy a jelenlegi MSZP-SZDSZ-kormány azt mondja: a mostani földhasználóknak, de azért egy osztatlan közös esetében, mivel tulajdonközösségről van szó, bárkinek egyébként, aki a tulajdonközösségben benne van, elővásárlási joga van, azt nem előzheti meg senki. Ennek érdekében aztán történnek ajándékozások, történnek különböző földcserék, amikor fát földre cserélnek, vagy volt már, amikor éppen sertést cseréltek földre. Tehát sok minden volt, hogy bejusson ebbe a körbe, nem igazán egzakt dolgok történnek gyakorlatilag a földtulajdonlás és a földhasználat körül sem.

Ha azt nézzük, hogy Magyarországon az állami tulajdonú földek megvásárlása vagy ennek a gondolata mindig nagy feszültséget okoz, de azért a szakpolitika, a szakmapolitika azt mondja, hogy biztosítani kell a hosszú távú földbérleti szerződéseket.

Úgy látom, hogy sok szakmai és egyéb jó javaslat mellett a T/3093. számú törvényjavaslatnak - amely az 1994. évi földtörvényt módosítja - az 5. §-a talán az egyik leglényegesebb része ennek a földtörvénynek, amely a földhasználati nyilvántartással kapcsolatban nagyon szépen, pregnánsan, pontosan leírja, hogy mely területű földet milyen nagyságban, milyen alrészletek vannak benne, mi annak az aranykorona értéke, ahhoz a helyrajzi számhoz kinek kötődik földhasználati joga, annak mik a pontos adatai, ki az a jogi személyiség, aki ezt használja. Ha a politika egyébként a szakmai dolgok mellett tovább gondolkozik, és azt szeretné, hogy hosszú távú földbérleti szerződések jöjjenek létre Magyarországon, akkor bizony a földhasználati nyilvántartást nagyon pontosan körül kell írni, nagyon pontosan szabályozni kell.

Ennek a törvénymódosításnak szerintem ez a lényege, hogy pontosan szabályozza a földhasználati nyilvántartást, közhitelessé, nyilvánossá teszi. Az helyes egyébként, hogy szankciókat helyez kilátásba, ha valaki nem jelenti be időben, és egyéb szakmapolitikai dolgokat tartalmaz, de azért a földhasználati nyilvántartás pontosításából két dolog azért következhet. Az egyik: az állami tulajdonú földek esetében mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha egy pontos, nagyon precíz földhasználati nyilvántartás van, és hosszú távú földhasználati szerződés van valamelyik gazdasági társaság tulajdonában, akkor ezt a gazdasági társaságot nagy értéken el lehet adni, hiszen a háta mögött van esetleg egy 50 évre szóló földhasználati szerződés. Ez megnöveli a gazdasági társaság értékét. Gondoljunk csak például a Ferihegyi repülőtér eladására. A repülőteret nem adtuk el egyébként, csak 75 évre bérbe adtuk. Ugyanez megjelenik az összes volt állami gazdaságnál, amelyiknek hosszú földhasználati szerződése van vagy lesz, vagy lehet. Ez a törvény mindenféleképpen biztosítja.

De mit jelent azoknak a földeknek az esetében, amelyek magántulajdonban vannak? - tehát egyéni személyhez köthetően, függetlenül attól, hogy az önálló helyrajzi számmal bír, vagy nem bír önálló helyrajzi számmal. Ha ezek esetében is megjelennek a hosszú távú földhasználati szerződések 10, 20 évre vagy esetleg hosszabb időre, nem is merek mondani, mondjuk, 50 évet, akkor gyakorlatilag egy vagy két generációra lemondott arról, hogy változtasson ezen a dolgon. Nem könnyű változtatni. Akkor ezek a gazdasági társaságok is nagy értékkel fognak bírni. Ezeket is el lehet adni, sőt ezeknek a gazdasági társaságoknak egy jelentős része jól el is van adósodva. Ma is a magyar mezőgazdaság adósságállománya nem tudom, 500-600 milliárd forint körül van. Ha még túljutunk majd ezeken az úgynevezett európai uniós, a II. nemzeti fejlesztési terv által nyújtott fejlesztéseken, akkor ki lehet számolni, hogy ehhez az 500-600 milliárdhoz még annyi hozzá fog jönni, ha azt a pénzt el akarjuk költeni. Így viszont sokat fognak érni, és esetleg nehéz piaci helyzet következtében ezek a gazdasági társaságok bankok kezébe is kerülhetnek, és nagyon jól jön az, ha a tönkrement gazdasági társaságok mögött esetleg hosszú távú földbérleti szerződések vannak, függetlenül attól, hogy azok állami földekre vonatkoznak, vagy X. Y., Józsi bácsi vagy Mari néni helyrajziszámosított vagy nem helyrajziszámosított földterületére vonatkoznak.

Úgy hiszem, hogy ez az a lényege a törvénynek, amelyre oda kell figyelnünk, és ez a legnagyobb felelősség minden tekintetben. (Gőgös Zoltán: Jogos.) Azok a szakmai érvek, amelyek itt szerepelnek, hogy belterületen mik tartoznak mezőgazdasági művelés alá és szabályozzuk, nagyon helyes egyébként, azt ki kell mondani és szabályozni kell. Van a törvényben néhány olyan dolog, amely tényleg van szabályozva. De azért láttunk már olyan dolgot, most nem akarok példát mondani, mert kevés már rá az idő, amit egyébként jól szabályoztunk, és a másik oldalon mások kihasználták vagy ellentettjére fordították, nevezetesen, a '92-es szövetkezeti törvényben a részleges átalakulás szabályai. A részleges átalakulás szabálya egyébként a vidéken élők kifosztásának a szabálya lett a szövetkezeti vagyonból. Jó volt a szándék ott, hogy átalakulhassanak, csak mások visszájára fordították.

Itt is lehet jó szándékot föltételezni, sőt azt tételezem föl, de a visszájára is lehet fordítani ezt az egész folyamatot, ezért a földtörvényben a földhasználatot, földvédelmet komplexen kell nézni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu