DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Ha nem lenne személyes ismerősöm Kármán Irén, mondhatni, nem lenne köztünk baráti jellegű viszony sok-sok éve már, akkor nem szólalnék föl, mert annyi közösséget sem szeretnék vállalni az elmúlt napok Kármán Irén ürügyén kiadott egyes politikai nyilatkozataival, hogy ugyanarról az ügyről beszélek, mint néhány megszólaló. Megint egy ügy, amiből politikai bizniszt csinálnak a farizeusok. Ha nem lenne a képmutatás, akkor abból indulnának ki, hogy tudjuk, a konkrét eset kapcsán megfogalmazott általános politikai vádak nem segítik, hanem éppen akadályozzák a minősíthetetlen eset kivizsgálását. Ha nem a politikai haszonszerzés lenne a cél, nem játszanák el a ma született bárányt, hogy jé, voltak itt olajügyek, most derült ki, hogy ezek jórészt kiderítetlenek.

Ha nem a rövid távú politikai haszonszerzés lenne az egyetlen motiváció, akkor belenéztek volna már Kármán Irén közel egy éve megjelent könyvébe, esetleg próbálták volna megnézni a témában készült filmjét, olvasni a tőle elérhető írásokat, és akkor nem kerülnének abba a helyzetbe, amit Kármán Irén blogjában ír róluk. Most nem idézem, olvassák el: http://olajos.nolblog.hu. (Derültség az ellenzéki képviselők soraiban.) Vidám dolog, érdemes nevetni, megvertek egy embert. Minden alkalom megvan arra, hogy nevessen, képviselő úr.

Három különféle ügy kapcsolódik össze itt. Az első és legfontosabb: tűrhetetlen, és nem minősíthető, hogy ebben az országban bárkit is megfélemlítési szándékkal megverjenek, s minősített eset, ha ezt egy tényfeltáró újságíróval teszik. A másik ügy - s erről is csak a legnagyobb felháborodás hangján lehet szólni -, hogy más tragédiáját hogyan használják pártok, politikusok rövid távú haszonszerzésre. Erről már szóltam. S a harmadik maga az olajügy. Bizony, itt a magyar demokrácia olyan szégyenéről van szó, amely mindannyiunkra árnyékot vet, ha nem is egyformán.

Kármán Irén esete is mutatja, hogy bár több mint tíz éve érdemben lezárult a történet, ha valaki ma foglalkozik ezzel az üggyel, mivel számolhat. Közös felelősségünk a titkosítások feloldása, legalább a tények feltárása, de azt kell mondanom a tapasztalatok alapján: csak attól mentsük meg az országot, hogy parlamenti vizsgálóbizottság álljon az ügy élére. Nem mennék bele e keretek közt a tényekbe. Ismét csak Kármán Irén blogjára utalom az érdeklődőket; nem is az olajos tényekről, hanem egyes pártok műfelháborodásának morális megalapozottságáról mit ír az áldozat.

Civilnek és laikusnak érzem magam rendőrségi ügyekben, de az még nekem is feltűnik, hogy nem akkor verték meg Kármán Irént, amikor anyagot gyűjtött, és kapcsolatba került az ügy érintettjeivel, akik persze tudták, hogy mivel foglalkozik, és ha a publikálást akarták volna gátolni, korábban is figyelmeztették volna a maguk ilyen jellegű, brutális módján, hogy ne tegye ezt, hanem most történt, ami történt, amikor már fél éve megjelent a könyve, amiben - valljuk meg - lényegében ismert tényekről folyik a diskurzus. De most verték meg, amikor blogjában kevésbé fegyelmezetten ír az ügyről, s nyilatkozik a tévében, esetleg egyeseket megbántva.

Olvassák el az áldozat Kármán Irén blogjában az álszent szolidaritásról írottakat, és ki-ki tartson lelkiismeret-vizsgálatot a nyáron: segít nyilatkozataival, fellépésével abban, hogy Magyarország felzárkózzon az újságíróverésben élen járó országokhoz, vagy valóban szolidaritást mutat az áldozattal és általában az áldozatokkal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu