BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ne higgyenek Eörsi Mátyás SZDSZ-es frakcióvezető úrnak, aki órákkal ezelőtt itt a pulpituson elmondta a korántsem nagy ívű vezérszónoki beszédét, és onnan lesétálva egyenesen hazament, hiszen ennyit foglalkozik itt az adótörvény módosításával. Ne higgyenek Eörsi Mátyásnak, mert nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért, az adóbevételek pedig a gazdaság melléktermékének minősülnek.

(15.50)

Az adóbevételek a közjót szolgálják, nem pedig a kormányzat szavazatmaximalizáló politikai törekvéseit. A közjót pedig az alapszolgáltatások minősége biztosítja, az oktatásé, az egészségügyé, a nyugellátásé vagy éppen a nemzeti reprodukcióé.

Hogyan is állunk a közjó tekintetében? Az országban kialakult tőkegazdaság dominánsan multinacionális karakterű. A megtermelt tőkehozadék túlnyomó része kiáramlik az országból. A globális tőke jórészt mentesül a közteherviselés alól, holott a nemzeti össztermék 70 százalékát épp a transznacionális társaságok állítják elő.

A hazai vállalkozásokkal hogyan állunk? Ismét csak azt tudom mondani, hogy ne higgyenek Eörsi Mátyás szabad demokrata frakcióvezető úrnak, mert nem jól. A gyenge jövedelemtermelő képességgel rendelkező kisvállalkozások adóprése nem növelhető. Piaci mozgásterük beszűkült. Fejlesztési forrásokkal nem rendelkeznek. Mindezek mellett viszont domináns szerepük van a foglalkoztatásban.

Ha a munkaerőpiacra tekintünk, akkor ismételten azt tudom mondani, hogy ne hallgassanak Eörsi Mátyás szabad demokrata frakcióvezetőre, mert így sem állunk túlságosan jól. A foglalkoztatási ráta 10 százalékponttal elmarad az Unió átlagától. A munkaképes lakosság fele nem adóztatható. A keresők 20 százaléka nem adóköteles. A bérjövedelmek 60 százalékban csak a létminimum közeli életszínvonalat tudják biztosítani.

Mi ennek a következménye? A felső középosztály mindössze 4-5 százalékát teszi ki a lakosságnak, alatta egy szűk és bizonytalan helyzetben lévő középosztály található. És van egy hatalmas tömeg a társadalom legalján: 12 százalékuk egyáltalán nem rendelkezik semmiféle megélhetési lehetőséggel, abszolút szegénynek minősül.

A lakossági folyószámlahitelek állománya, mint ahogy azt korábban említettem, augusztus végére 260 milliárd forintot ért el, egy év alatt egyharmadnyit növekedett.

A közszolgáltatások többségét az önkormányzatok biztosítják. A költségvetési tervezet szerint 2008-ban mintegy 10 százalékponttal csökken majd az önkormányzatok finanszírozása. Ha ehhez hozzászámoljuk az inflációt, akkor azt lehet mondani, hogy megközelítőleg 20 százalékos reálpozíció-vesztésre kerül sor.

A szociális fejezetek növekményét nézve a szociális törvény vitájánál elhangzott, hogy mintegy 8,3 milliárddal fogják növelni, de ha az inflációt számoljuk, akkor a reálpozíció-vesztés azon a területen is mintegy 2 milliárd forintot fog kitenni. A nagyvárosok eladósodottsága a kamatkötelezettségekkel együtt átlagban mintegy 7-8 milliárd forintot tesz ki.

A helyiadó-bevételek a városi költségvetések 20-30 százalékát biztosítják. A helyiadó-bevétel viszont évek óta nem a fejlesztést szolgálja az önkormányzatok életében, hanem elsősorban az intézmények fenntartását, hiszen a kötelező állami feladatok teljesítéséhez az állam által biztosított normatíva nem elegendő.

Mi a megoldás? A lakossági terhek nem növelhetők, a tervezett vagyonadó csak egy szűk réteget érint, jelentős bevételt ez nem fog jelenteni az önkormányzatok számára. A kisvállalkozások terhe szintén nem növelhető, mert puszta létüket veszélyeztetné, és ne felejtsük el, hogy foglalkoztatási szempontból épp a kisvállalkozások azok, amelyek dominanciával bírnak a gazdaságon belül. Úgy tűnik, hogy a globális tőke érdeke korlátlanul érvényesül, miközben egyre kisebb felelősséget vállal a közteherviselésből.

Minden bizonnyal képviselőtársaim hallottak már a kapcsolt vállalkozási viszonyról és a transzferárakról. Egy egészen új jelenség ez a hazai gazdaságban, hiszen 2007. december végéig Magyarországon a helyi adó tekintetében adókedvezményben és -mentességben részesülhettek a vállalkozások. Most, hogy ez letelik, élve az európai uniós jogrendszer adta lehetőséggel, áttérnek a kapcsolt vállalkozási formára a transznacionális társaságok, legalábbis azoknak egy jelentős része. Az anyavállalat megállapítja azt, hogy az itt, Magyarországon telephellyel rendelkező termelő hány százalékos profitot könyvelhet el. Hiába van, teszem föl, 30 százalékos hozzáadottérték-előállítás, hiába történik ez a magyarországi telephelyen, ebből 3 százalékot ismernek el. A 27 százalékos különbözetet pedig a vállalatcsoporton belül leszámlázzák egymás számára szolgáltatásként, így az adóalap lecsökken.

Hogy egy példát hozzak, egy tatabányai példát, egy gazdasági társaság idén 750 millió forint helyi iparűzési adót fizetett; áttérve erre az innovatív könyvelési metodikára, a következő évben, növekvő termelési érték mellett, 150 millió forint iparűzési adót fog fizetni. Ez 600 millió forinttal kevesebb, ez az eddig fizetett iparűzési adó 20 százalékát jelenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem mehetünk el e mellett a jelenség mellett, mert ha a Magyarországon termelő cégek 30 százalékos hozzáadott értéket állítanak elő, akkor ez alapján kellene adót fizetniük. Ez lenne az arányos közteherviselés. Ugyanakkor a jelentősebb profit így kivándorol az országból, az anyacég központjának megfelelő nemzetgazdaságot fogja majd erősíteni. Ez pedig nem más, mint nyereségátcsoportosítás, nyereségátcsoportosításnak álcázott modern kori gyarmatosítás.

Ha a tendencia így fog folytatódni, akkor az önkormányzati bevételek felére és harmadára csökkenhetnek, már ami a helyiadó-bevételeket jelenti. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt összefogásra lenne szükség, hasonlóképpen, mint a tegnapi napon a lex Mol esetében összefogtunk. Itt nem az elszegényített lakosság és a tőkeszegény kisvállalkozások terheit kellene növelni, hanem innovatív megoldásokat kellene keresni a közteherviselés arányosítása érdekében, ha kell, akkor jogszabály-módosítással segítsük az APEH-nak a kapcsolt vállalkozások nyereségátcsoportosítását érintő felderítő munkáját.

Amennyiben ezt nem tesszük meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, abban az esetben az önkormányzati alrendszert és az egész teljes államháztartást együttesen több száz milliárdos bevételkiesés fogja majd sújtani, amely más európai nemzetgazdaságok bevételeit fogja gyarapítani. Hogyha kreatívan könyvelnek a transznacionális társaságok, akkor legyünk mi is kreatívak az adójogszabályaink tekintetében.

Nem a transznacionális tőkeérdekek érvényesülése ellen emeltem szót az elmúlt percekben, hanem a nemzeti érdekeink védelme és a társadalmi jólét szükségessége mellett, mert igenis szükségünk van a transznacionális befektetők tőkéjére a foglalkoztatásban, a gazdaság élénkítésében, ugyanakkor nem nézhetjük tétlenül azt, hogy az általuk megtermelt javak után befizetendő adók a kreatív könyvelés következtében más nemzetgazdaságokat erősítsenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet, és a kormánypárti képviselőket arra kérem, hogy fogjunk össze, hasonlóképpen a tegnapi naphoz, a lex Mol törvény elfogadásához. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu