LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az áfáról azt mondjuk, hogy ez egy modern adónem, a fogyasztói társadalom tipikus adója; azé a fogyasztói társadalomé, ahol a boldogtalanság gerjeszti a fogyasztást. Tehát ez a társadalom a boldogtalanság fenntartásában érdekelt, azt hiszem, ebben önök nagyon nagy mesterek egyébként.

Az újpalotai lakótelepen és a környékén lévő kettős plázagyűrűben a számtalan pénztár mindegyike egyben adóprésként működik. Ott meg kell fizetni az áfát, ki sem kerülhető, hiszen egy leszűkített úton a portékákat egy futószalagra helyezzük, minden termék külön-külön beütésre kerül a pénztárgépbe, amelyben azonnal ott van az áfatartalom is. Észrevétlenül, automatikusan kifizeti ezt minden fogyasztó. Ez alól egy átlag magyar ember nem tud kitérni. Ezért emelték fel önök például a 15 százalékos áfát 20 százalékra, holott az adócsökkentés kormányaként nyertek választást. A probléma akkor kezdődik, ha manipulálni lehet az áfával, ha a viszonyok tisztázatlanok, ha lánckereskedelem folyik, ha az adóalany vagy a termék státusa bizonytalan, ha kiskapuk vannak. Itt jön a képbe a fehérgalléros bűnözés, amely az esetek többségében nem megélhetési bűnözés, hanem rafinált trükkök százait lehet bevetni például jól élő szabolcsi vállalkozónak, akiből történetesen pénzügyminiszter is lehet. Ez tipikusan a rablóból lett pandúr esete.

Az áfacsaló tudja, hogy milyen kiskapukat kell bezárni, milyen trükkök előtt kell pontos fogalommeghatározásokkal és folyamatszabályozásokkal kerítéseket emelni, megteremteni virtuálisan ugyanazt a pénztárfolyosót, amely elől például egy lakótelepen élő ember nem tud kitérni. A pontos szabályozásnak örülünk. Annak viszont kevésbé, hogy ezt nem egy hiteles ember fémjelzi. Nem tudunk örülni annak, hogy most egyszer csak ennek a személynek a vállalata - vagy nem tudni, kicsoda - visszafizet 55 millió forint áfát - most, hogy kiderültek a viselt dolgai. Mit szól ehhez egy napról napra élő lakótelepi kisnyugdíjas vagy például a gyermekét magas rezsijű panellakásban egyedül nevelő asszony, akik a reggeli kisbevásárláskor tisztességesen és azonnal megfizetik az áfát a minimálnyugdíjból vagy alacsony, egyre alacsonyabb bérből és nem a millióikból?

De ugyanez a kormány trükközött - és kergetett sok esetben csődbe a közelmúltban kis- és középvállalkozásokat - az áfa-visszafizetés elodázásával, törvényt sértve. Szívesen vennénk, ha a törvényben annak még súlyosabb szankciója lenne, ha az állam nem téríti vissza időben az áfát.

Még egy gondolat, szintén a lakótelepeken élőkre gondolva: 2006 márciusa óta lehetőség lenne bizonyos élőmunka-igényes szolgáltatások esetében kedvezményes, a mostani helyzetet alapul véve 5 százalékos áfakulcsot alkalmazni. Az Európai Unió - többi tagországához hasonlóan - Magyarország számára is megengedte, hogy 2010-ig többek között a lakásfelújításra kedvezményes kulcsot használjon. Ennek bevezetésére a kormány ígéretet is tett, amelyet azonban eddig nem használt ki. Holott ez a panelprogramban részt vevő családok és az önkormányzatok számára is jelentett volna - de még most is jelenthet - könnyebbséget, hiszen a paneles épületek hőszigetelése, ablakcserék, belső gépészeti felújítások esetén nem mindegy, hogy 20 vagy csak 5 százalékos áfát kell fizetni.

Összefoglalva: a törvény átfogó jellege, EU-s szabályokhoz való igazítása dicsérendő, a mögöttes erkölcsisége megkérdőjelezhető, a differenciálatlansága - például az említett adókönnyítés lehetősége vonatkozásában - elítélendő. Ráadásul az adók magasan tartása romló üzleti környezetet eredményez, befektetések elmaradását vonja maga után, nem bővíti a munkahelyeket, sőt - mint azt már látjuk - mindez a fogyasztást is visszafogja, hiszen a kiskereskedelmi forgalom jelentős visszaesését látjuk az elmúlt hónapokban.

Tehát már a boldogtalanság sem tartja magas szinten a fogyasztást. Ebből is látszik, hogy nincs itt szó semmiféle reformról, csak pénzbehajtásról, ami alól viszont éppen az államot képviselők bújhatnak ki sikerrel, és nem például a lakótelepeken élő emberek. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu