DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A kórházi struktúra átalakításának az elkezdésével, illetve a fekvőbeteg-kapacitás csökkentésével átrendeződésben vannak az ellátási viszonyok. A régi szándékunknak megfelelően, ha döcögve is, de a drágább, néha kevésbé hatékony fekvőbeteg-ellátás helyett az olcsóbb, sokszor hatékonyabb járóbeteg-szakellátás felé tolódnak a hangsúlyok.

Ahhoz, hogy az évekkel ezelőtt megfogalmazott közös cél, a betegek ellátása az állapotuknak megfelelő szinten történjen, csak a járóbeteg-ellátás új szakmai struktúrájának kialakításával, ennek finanszírozása átalakításával, javításával érhető el. Az egész ágazat hatékonyabb működésének is egyik kulcskérdése a járóbeteg-szakellátás fejlesztése, a megkezdett struktúraátalakítás sikere is nagyrészt ezen múlik. Ezt felismerték az egészségügy vezetői, és bár a gyakorlati megvalósítás lassan halad, és talán szerencsésebb lett volna előbb végrehajtani az alap- és járóbeteg-szakellátás fejlesztését, és csak azt követően nyúlni a fekvőbeteg-kapacitásokhoz, a lényeg, hogy szakmai egyeztetéseket követően megszületett egy koncepció, és hamarosan a járóbeteg- és egyéb szakellátási formák kapacitásai fejlesztésének szabályozásáról szóló törvényjavaslat fog a tisztelt Ház elé kerülni.

Ebben először is törvényileg kell szabályozni, meghatározni a szakellátási kötelezettség tartalmát, normatíváit, ezek elérési határidejét, a normatívák elosztási szabályait, illetve a fejlesztéseket, a befogadási rendeket. Fogalmilag kell tisztázni, mit értünk csak járóbeteg-szakrendelésen, mit értünk szakambulancián, gondozókon. Szakmánként, ellátási formánként kell meghatározni a tízezer lakosra vonatkozó kapacitásmértékeket a valós szükségletek alapján, ezt hangsúlyoznám, nem az igények szintjén, hanem a valós szükségletek alapján. Szabályozni kell a kötelező egészségbiztosítási pénztárak tervezett szerződéskötését, benne a tulajdonos fenntartó általi maximális közfinanszírozási kapacitásokat, illetőleg a pénztárak által minimálisan lekötendő normatívákat.

A kapacitáshálózat átszervezésénél preferálni kell a kistérségi ellátási lefedettséget, lehetőleg valamennyi érintett önkormányzat bevonásával. Nagyon fontos a szakellátási kötelezettség, az orvosi nyelven kompetenciaként ismert meghatározás, a területi ellátási kötelezettségnek a pontos, de életszerűen rugalmas körülírása. Az ellátási tevékenységek progresszivitási szintjének pontos lehatárolása szintén elkerülhetetlen.

A legtöbb vitát valószínűleg a finanszírozás változtatásával kapcsolatban várhatjuk, itt a valós költségkövetés mellett megfontolandó az úgynevezett ellátási csomagok, ambuláns vizitcsomag, ambuláns hbcs bevezetésének a meggondolása. Mindenképpen feltétlenül szükséges szakmai protokolloknak a pénzügyivé transzformálása, ahogy erről már többször volt szó. Nem lehet aztán megkerülni ezek után olyan kérdéseket sem, mint az ösztönzés, a pénzügyi preferálás, sőt az amortizáció kérdése.

A legnagyobb előrelépés várhatóan a pénztárak belépésével az ellenőrzés területén várható, ennek a komplex átszervezésével nemcsak az adminisztratív informatikai kontroll lesz fontos, hanem a biztosítási felügyelet tényleges tevékenységének ellenőrzése is. Elengedhetetlen továbbá az engedélyeztetési, a működtetési rendszer korrekciója, az adminisztráció, a dokumentáció ésszerű egyszerűsítése.

Át kell még gondolni a feltételrendszert, a minimum-feltételrendszert, elkerülve mind a túl alacsony, mind a túl magas szintet. Rendezni kell az alapellátások és kórházak irányába levő kapcsolatrendszereket, a határterületeket, itt az otthonápolástól a nappali fekvőellátásokon át a sürgősségi ellátás, ifjúság-, foglalkoztatás- és sportegészségügy, csoportpraxis kérdését és számos egyéb kérdést, várólistát, gondozás, szűrés, egynapos ténykedések, kúraszerű kezelések, képzés, továbbképzés, szakdolgozók önálló ténykedésének kérdését.

A jelenlegi szakellátás is két szinten, a járóbeteg-rendelők, illetve kórházi-klinikai szakambulanciák szintjén működik.

Ennek analógiájára a jövőben is kétszintű, alap-, illetve emeltszintű szakrendelők lennének. Az alapszintű a négy alapszakmára, illetve ehhez adott diagnosztikai lehetőségekre épül, az emeltszintű lehetőleg kistérségi, illetőleg több kistérséget is érintő járóbetegcentrum lenne, ami legalább 40 ezer fő ellátását biztosítaná havi legalább 200 óra szolgáltatási idő mellett, adott szakmai bontásban, legalább hat szakmacsoportban, teljes szakmai vertikumot, tehát prevenciót, gyógyítást, gondozást, rehabilitációt nyújtva, megfelelő diagnosztikai háttérrel.

Az a cél, hogy erősödjön a definitív ellátó képessége az ágazatnak, csökkenjenek a párhuzamosságok, szélesedjen a tevékenységi kör, de ugyanakkor legyen biztos fenntarthatósága is. Ezért nyújtson a járóbeteg-szakellátás a betegek számára szakszerű, folyamatos, minőségbiztosított szolgáltatásokat, az alapellátásnak legyen korrekt, konzultatív háttere, a fekvőszakellátásnak segítő, sokszor helyettesítő, egyenrangú szakmai partnere, a tulajdonosoknak adjon biztos, jó szintű ellátást, a benne dolgozóknak pedig stabil egzisztenciát.

Mindezen célokat az Új Magyarország fejlesztési terv keretében megvalósuló fejlesztések, projektek is szolgálják. A társadalmi infrastruktúra operatív programban éppen ma jelenik meg egy kétfordulós pályázat kiírása, a kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása és fejlesztése címmel 25 milliárdos keretben 95 százalékos támogatással, azaz csak 5 százalék önrészt igényel. Olyan kistérségek pályázhatnak, ahol nincs közfinanszírozott járóbeteg-rendelő, illetve nincs befogadott fejlesztés alatt a térség. Az elnyerhető támogatás félmilliárd és másfél milliárd között van.

Szintén most indul az aktív kórházi ellátásokat kiváltó járóbeteg-szolgáltatások fejlesztése című pályázat 6,4 milliárd forint értékben, 90 százalékos támogatással, 300 és 800 millió forint közötti összegek nyerhetők, amelyek főleg a diagnosztikai és az informatikai fejlesztésre fordíthatók. 2008 elején kerülnek fejlesztésre a jelenleg is működő önálló szakrendelők, 17,4 milliárd értékben.

Úgy gondolom, elmondható, hogy nagy előrelépés várható a járóbeteg-szakellátásban, de az egész ágazatban. Ez a reményünk tehát már megvan, a mi feladatunk az, hogy lehetőleg minél jobb törvényi szabályozással segítsük ezt.

Ehhez kívánok mindannyiuknak, magunknak is, mindannyiunknak stílszerűen jobb egészséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu