CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogyan azt hallottuk a többségi előadótól, október 18-án megtárgyalta a bizottság a szóban forgó jelentést, és valóban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott.

Abban egyetértettünk, hogy a jelentés határidőben elkészült, korrekt, tényszerű, szerkezete kiváló, áttekinthető, egyszóval alapos munka. A bajunk az elfogadás kapcsán nem a jelentés tartalmával volt, hanem azzal, amit ez jelent az agrárium szereplőinek, vagyis a jelentésből levonható negatív tendenciákat, folyamatokat, hiányosságokat nem tudjuk elfogadni.

A kormány nevében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által benyújtott beszámoló mindig az előző évi, jelen esetben tehát a 2006-os agrárgazdasági és agrártársadalmi folyamatokat mutatja be, amelyet kiegészít az Agrárgazdasági Tanács véleményével. A 2006-os gazdasági év különleges abból a szempontból, hogy ez volt az első év, ami az uniós csatlakozás utáni első teljes évvel összevethető, másrészt természeti szempontból kimondottan jó gazdálkodási évnek mondható. Ez utóbbit, mármint a jó időjárást az értékeléskor, a pozitívumok felemlítésekor nem árt szem előtt tartani, mint ahogy majd egy év múlva a 2007. évi jelentéskor is figyelembe kell venni az idei természeti csapásokat, amelyeknek a hatása nem jelentéktelen.

Az agrárfejlesztésről szóló törvény többek között előírja, hogy az agrártámogatások - a nemzeti és az uniós - reálértékét a támogatások kiegyenlítődéséig biztosítani kell. Előírja, hogy a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyítva esélyegyenlőséget kell teremteni, hogy a mezőgazdaságból élők arányos tőke- és munkajövedelmet szerezhessenek. Szintén előírja, hogy a vidékfejlesztéssel és a foglalkoztatás növelésével a vidéki életminőség javuljon, az agrárinnovációt elősegíteni kell, az agrárjövedelmek növelését arányban a lekötött tőkével és a befektetett munkával - nem sorolom tovább. A magunk részéről az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény célkitűzéseivel, előírásaival maximálisan egyetértünk és támogatjuk ugyanúgy, mint '97-ben a törvény megalkotásakor, amely valamennyi akkori parlamenti párt támogatását élvezte. Az már persze más kérdés, hogy a mindenkori kormányok ebből mit tartanak be.

Tisztelt Ház! Idézet következik; én is azt az idézetet választottam, amit a többségi véleményt adó képviselőtársam: "Az elmúlt évben nem alakult ki egyetértés olyan fontos agrárpolitikai kérdésekben, mint a birtokpolitika, a piacvédelem és egyes támogatási célkitűzések. Az ország társadalmában és gazdaságában megfigyelhető morális problémák az agrárgazdaságra is hatnak." Nem folytatom tovább, hallhattuk az előbb. Csak ebből az idézetből, ami az Agrárgazdasági Tanácstól származik, mi azért merőben más következtetést vontunk le. Az országban valóban gazdasági és pénzügyi válság van, de ami ennél sokkal súlyosabb, az ország morális, erkölcsi, lelki válságban van. Hogy ez az Agrárgazdasági Tanács által is említett morális válság mióta mélyült el, abba most nem akarok belemenni, mert akkor a szakma helyett az elhíresült őszödi beszéddel és Gyurcsány Ferenccel kellene foglalkoznom.

Vagy hogyan lehetne konszenzus a birtokpolitikában, amikor a kormánypárti többség olyan módosítást fogad el a földtörvényben, ami az ötpárti konszenzus alapelveit rúgja fel a külföldiek földszerzését illetően? Vagy ahogyan a bizottsági ülésen is megfogalmazódott, komoly aggodalomra ad okot a részaránykiadás és az osztatlan földtulajdon-kimérés helyzete, az erre fordítható források mértéke.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a magyar agrárgazdaság fontos nemzetgazdasági és társadalmi szerepet tölt be, fontosabbat, mint ahogy ezt ezek a bizonyos makrogazdasági mutatók is jelzik, amit itt az előttem szólók már említettek. Nyilván azonban nem mindegy, hogy egy ilyen arányszám értékelésénél mekkora egy nemzetgazdaság teljesítőképessége, de az leszögezhető, hogy az agrárpotenciálunk nincs olyan mértékben kihasználva, mint lehetne.

Az is valószínűsíthető, hogy az ágazat súlya a csökkenő tendencia ellenére hazánkban mindig magasabb lesz, mint az EU 15-ök átlaga, jelenleg ez a mutató pont a duplája ezen országokénak. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az egyetlen termelőágazat, amely tartósan pozitív egyenlegével javítja az ország külkereskedelmi mérlegét. A jelentés kiemeli, és az előttem szólók szintén utaltak rá, hogy az agrárágazat társadalmi szerepe gazdasági jelentőségénél is nagyobb. Ebben a kérdésben azonban nincs közmegegyezés, a politika két oldala alapvetően másképp ítéli meg ezt a kérdést. A kormánypártok gazdasági oldalról, a hatékonyság és a versenyképesség kritériumának való megfelelést hangsúlyozva érvelnek a tőkekoncentráció mellett. A mi véleményünk szerint a hatékonyság alatt nemcsak a gazdasági hatékonyság, hanem a társadalmi hatékonyság is vizsgálandó, amelybe bele kell érteni a vidék és a mezőgazdaság kapcsolatát, a falvak és a mezőgazdasági vállalkozások viszonyát, a foglalkoztatást, a vidék megtartóerejét, a környezet védelmét, az ország területének kultúrállapotban tartását.

Tisztelt Országgyűlés! Az Agrárgazdasági Tanács jelentéshez kapcsolódó állásfoglalása szerint a termelési, kereskedelmi, pénzügyi és jövedelmi folyamatok a javuló tendencia ellenére még mindig problémákkal terheltek. Ez sajnos, így van. Ki gondolt volna arra néhány évvel ezelőtt vagy a csatlakozás előtt, hogy sertésből, marhahúsból, tejből, zöldségből, gyümölcsből importra fogunk majd szorulni? Vagy a jövedelemhelyzet kapcsán szólni kell mindenképpen, és még a mai vita során biztosan többen is fognak szólni erről a bizonyos top up kérdésről, a nemzeti kiegészítő támogatás kérdéséről. A koppenhágai tanácskozáson még erre pezsgőt bontott az akkori miniszterelnök és földművelésügyi miniszter, hogy ha már 25 százalékát kapják csak a magyar gazdák az uniós társaiknak, akkor itt van ez a nemzeti kiegészítés, amit sikerült kiharcolni, ezt a bizonyos 30 százalékot, hogy ez milyen jó dolog, és ezt diplomáciai sikerként érték el. Akkor miért történhetett meg az, hogy 2006-ban ez a 25 milliárd forint nem került kifizetésre? Magyarázták, magyarázzák ezt mindennel, árfolyam-különbözetekkel, intervencióval, és ha ez igaz lenne még 2006-ra, akkor ez miért igaz 2007-re, és miért nem szerepel a jövő évi költségvetési tervezetben? Tehát bátor miniszterelnökünknek, úgy gondolom, hogy ki kellene állni és elmondani, hogy nem tudjuk kifizetni, mert nincsen pénzünk, nem akarjuk kifizetni, mert más ágazatra akarjuk fordítani ezt az összeget, de most már jó lenne, ha valami konkrétumot is mondanának ezzel kapcsolatban.

Ami a jövedelemviszonyokat illeti, elhangzott, hogy a kettős könyvelést vezető vállalkozások adózás előtti eredménye 71 milliárd forint volt, de a támogatás összege 129 milliárd forint volt. Ez érzésem és véleményünk szerint nagyon-nagyon kiszolgáltatott helyzetet mutat a jövőt illetően.

Belső szerkezeti problémák; az FVM kedvenc kommunikációja, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlyát helyre kell hozni, helyre kell állítani. Ezzel egyetértünk, csak nem történik igazából semmi ezen a területen. Elég, ha az előbb említett húsimportra gondolok, vagy az állatállomány létszámának a folyamatos csökkenésére gondolok. De nézzük meg a sertést, ez most úgyis aktuális: az elmúlt száz évben csak a második világháború után volt olyan alacsony az anyakocák száma, mint most 2007-ben. A hazai sertésállomány az elkövetkezendő fél évben akár 30-40 százalékkal is csökkenhet, és a magyar tejhez hasonlóan a magyar sertéshús is eltűnhet a boltok polcairól. Ez persze a kereskedelmi láncokat nem zavarja.

A fogyasztók annak ellenére egyre többet fizetnek a sertéshúsért, hogy a termelők egyre kevesebbet kapnak. A jelenlegi 3,8 millió darabos sertéslétszám megfelelő intézkedések végrehajtása nélkül akár 2 millióra is csökkenhet a közeljövőben. Tudjuk azt, hogy a napokban komoly tárgyalások folytak a minisztérium és a sertéságazat szereplői részéről, a MOSZ egy demonstrációt szervezett. Még egyszer mondom, a MOSZ tervezett sertésdemonstrációt.

(9.30)

Most úgy tűnik, hogy az egyezség megszületett. Mi örülnénk, ha egyezség jönne létre, de amit a sajtóhírekből lehetett hallani, ez a 14-15 milliárd forintos támogatás nem fogja megoldani a sertéstartók problémáját, illetve a 2008. évi költségvetésben is jó lenne valamit szerepeltetni ezen a területen.

Vagy a termelésnél maradva, mondjuk, a növénytermesztésen belül az egyik kedvenc témám a cukorrépa-termelés. Néhány évvel ezelőtt még 120 ezer hektáron termesztettek cukorrépát Magyarországon, és az uniós csatlakozáskor az volt hirdetve, hogy a cukorrépa lesz a sikernövény, nyertese lesz a csatlakozásnak. Ez azóta természetesen a reform kapcsán teljesen megváltozott, jelenleg a vetésterület nem éri el a 40 ezer hektárt, és most is folynak a tárgyalások a termelők, illetve a feldolgozók között, hogy mi lesz a következő évben. Nagyon szomorú a helyzet, olyan feltételeket diktál a feldolgozóipar, amit a termelők nagy többsége véleményem szerint nem fog tudni elfogadni, és nagyon könnyen meglehet, hogy ez a kétszáz éve Magyarországon termesztett növény, ami azon kívül, hogy egy vetésforgóban nagyon fontos szerepet tölt be, és egy jövedelmező növény volt eddig, akár el is tűnhet a magyarországi termelésből.

És mit tesz a kormány? A 2008-as költségvetésben, ami majd ezután kerül tárgyalásra, nyomát sem látom annak, hogy ezekkel a problémákkal foglalkoznának.

Az agrárnépesség kereseti viszonyai az agrártörvény előírásai ellenére nem javulnak, a 2006-os nemzetgazdasági átlag 65 százalékát érik el. Ez megalázó és elfogadhatatlan, és itt is azt kell mondanom, hogy semmiféle megoldásra utaló jelet nem látunk a jövő évi költségvetésben. Az Agrárgazdasági Tanács, én úgy számoltam, 11 pontban foglalja össze a teendőket, ebből én csak néhányat szeretnék már kiemelni. A fejlesztés- és jövedelempolitikában - ahogyan Godó képviselőtársam is mondta - a hozzáadott érték növelését ajánlja. Egyébként - zárójelben jegyzem meg - már 2003 óta minden évben ajánlja a hozzáadott érték növelését, ami rendben is van, ez egy magasabb feldolgozottsági szintet jelentene, jelenthetne. De az élelmiszeriparunknak több mint 60 százaléka külföldi kézben van, akkor hogyan növeljük ezt a feldolgozottságot: visszavásároljuk, vagy párhuzamos kapacitásokat építünk ki? Tehát ez nem teljesen világos.

Az oktatással és kutatással kapcsolatosan most talán idő hiányában csak annyit szeretnék elmondani, hogy radikálisan csökken a szakképzésben az elméleti képzés normatívája, és ugyanakkor az ágazatban az elöregedés folyamata pedig nyomon követhető; tehát itt óriási feszültségek lesznek majd, ha valamit nem lépünk. Kiszámítható, megegyezésen alapuló agrárpolitikára, gyors és megalapozott döntésekre van szükség. Ezzel egyetértünk, a sertéskérdést sem akkor kell megtárgyalni és akkor kell eldönteni, vagy valamit ígérni a termelőknek, amikor tüntetni akarnak. Minden egyes költségvetésnél felhívtuk a figyelmet az agrárjóléti intézkedések növelésére.

Elhangzott az államtitkári expozéból, hogy 2009-től egy új rendszerre, az összevont támogatási rendszerre fogunk áttérni. Hol tartunk a felkészülésben? Még a bizottság is csak egyszer hallhatta, vagy maximum kétszer tárgyalhatta az ezzel kapcsolatos jelenlegi álláspontot, és tudomásom szerint egy év kell a fölkészülésre. Úgy gondolom, hogy hatalmas az információhiány, az érintett agrártermelőknek fogalmuk sincs, hogy 2009-től hogyan fog ez a rendszer működni, és hogyan fogja ez érinteni őket.

Végezetül az Agrárgazdasági Tanács megítélése szerint társadalmi érdek a magyar fogyasztók folyamatos tájékoztatása az agrárgazdaság sokszínű szerepéről, az állampolgárok egészségét, életminőségét, életszínvonalát érintő valós hatásairól. A társadalom számára megismerhetővé kell tenni az orvostudomány, a táplálkozástudomány és az agrártudomány legújabb kutatási eredményeit, amelyek az egészséges élelmiszer-fogyasztást alapvetően befolyásolják. Rá kell ébreszteni - és valamennyiünknek, közösen - a lakosságot, hogy a fogyasztó és a termelő hosszú távú érdekei lényeges pontokon - élelmiszer-biztonság, minőség, környezetmegóvás, jó hagyományok - azonosak. Tudnia kell mindenkinek, hogy az agráriumra fordított támogatás nem ablakon kidobott pénz, hanem a relatíve olcsóbb élelmiszer feltétele. Támogatás nélkül az élelmiszerárak a jelenlegi többszörösére emelkednének.

Leszögezhetjük, hogy mezőgazdaság nélkül Magyarország nem létezik. A mezőgazdaság élelmiszer-alapanyagot, illetve élelmiszert termel, tehát hatása minden állampolgárt érint.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében a beszámolót korrektnek tartjuk, de az itt megfogalmazott negatív tendenciák miatt nem tudjuk támogatni az előterjesztést, ezért született a bizottsági ülésen az általános vitára való alkalmasság tekintetében a 12 igenlő szavazat mellett 2 nem, illetve 6 tartózkodó vélemény.

És végezetül még egy gondolatot hadd mondjak: többek között a bizottsági ülésen én javasoltam azt, hogy jó lenne, ha végre egyszer agrárkérdésekkel kapcsolatos dolgokat élő tévéadásban tudnánk megbeszélni. Ez részben sikerült, hiszen mint azt az itt levő képviselőtársaim tudják, csak ma délig van lehetőségünk ezt a kérdést megvitatni, és utána, ha folytatni akarjuk, akkor éjféltől erre lehetőségünk lesz. Sajnálom, hogy ilyen felemás megoldás született, azért ennél az agrárium, az agrártársadalom többet érdemelne.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban és Velkey Gábor részéről.)

Forrás: parlament.hu