LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy mottóval, idézettel kezdeném: az egészségügyi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését, és rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét. Ez az Egészségügyi Világszervezet értékelése. A mai helyzettel kapcsolatban egy alliterációval kezdeném: "Csalogatja csemegével Muci paripáját" - mondják ezt a Kisalföldön arra a jelenetre, amikor kukoricával csalogatják a lovat, mert be akarják fogni, de a ló nem akarja. Hallgattam a vitát, és ez a kép ugrott be, a csalogatás, a szómágia.

Önök garanciákról, biztosítékokról, sőt miniszter asszony vasmarokról beszélt. Ez a lakosság felé szólt. Ezzel szemben a törvény rendkívül puha, rengeteg olyan pontja van, ami a jövőben bontakozik ki, és rejt számos kockázatot. Sok bizonytalanság van a törvénytervezetben, plusz az a 121 vagy 122 törvényjavaslat - ez szól az üzleti biztosítók felé.

Mondok egy példát. Egészségbiztosítási pénztárt ilyen és ilyen esetben lehet létrehozni, és az utolsó három pont, ami a legfontosabb lenne: elkészíti a betegút szervezésére vonatkozó szabályzatot, a várólista szabályzatát, a panaszkezelési szabályzatát. Minket ez a három érdekelne a legjobban, mindenekelőtt! Ennek tudatában, valami ilyen minta kidolgozása alapján lehetne egyáltalán objektíven dönteni, enélkül ez zsákbamacska bizony.

Egy másik dolog: hogy lesz ebből forrásbevonás? Én azt hiszem, hogy sehogy sem. Egyes becslések szerint 60-80, mások szerint az állam talán meg tudja erőszakolni az üzleti biztosítókat, és 100-150 milliárdért lehet majd hozzájutni a mintegy 1600 milliárdos OEP 1100 milliárdos egészségbiztosítási részéhez. Attól kezdve ez a 22 vagy később kevesebb biztosító majd szépen ugyanúgy az állam emlőjén függ majd, mint ma bármelyik, OEP-pel szerződött egészségügyi intézmény. Nincs itt verseny, kérem, a monopóliumok újraelosztása folyik itt. Beékelődik egy köztes gazda, ezt így hívják. Egy színfalak mögötti alkuval 22 vagy kevesebb szervezet jut hozzá egy hatalmas, innen kezdve abszolút biztos bevételhez, ráadásul verseny nélkül.

Tukacs képviselő úr emlegetette, hogy itt nincsen szó, kérem, versenyről. Gyorsan utánanéztem, hogy az október 24-ei vitában és a legutóbbi anyagban hányszor fordul elő a "verseny". A legtöbbször ez fordul elő, ez a legtöbbet emlegetett fogalom. Erről beszéljünk egy kicsit! Miért folyik ez a verseny? Az 1600 milliárdos Egészségbiztosítási Alapból hozzávetőleg 1100 milliárdos, egészségügyre fordított összegért folyik a verseny. Ennek a megszerzése után többé nincsen verseny. A beteg ebben a versenyben csak ürügy. Ha biztosan megvan a pénz induláskor, azután a beteg már többé-kevésbé érdektelen eszköz marad a folyamatos profit megtartásában. Megjósolom, hogy a biztosítók meg fognak majd egyezni az indulás után: én nem bántom a te utcádat, te se bántsd az enyémet, hiszen mindannyiuknak megvan a maga haszna verseny és kockázat nélkül. Csak néhány szám: 100-150 milliárdos befektetéssel jutnak hozzá ennek a többszöröséhez.

Elhangzott az, hogy profitmaximalizálás van. Ennek lehet egy egészen más értelmezése. Ez nem maximalizálás, ez egy olyan biztosíték, mint amikor a közművek privatizációjakor egészen biztos profitot biztosítottak ezen cégek számára.

Hogyan jutottunk el idáig? Egy radikális leépítéssorozattal, aminek most csak egy eleméről beszélek, a teljesítményvolumen-korlátról. Mit mond erről a miniszter asszony? Október 24-én beszélt ő erről, úgy beszélt róla, hogy ez a rendkívül rigid, rendkívül mechanikus teljesítményvolumen-korlát esetleg megszűnhet. Úgy beszélt róla, mintha nem ők maguk, nem önök hozták volna ezt létre, mintha a fátum vagy nem tudom, mi repítette volna ide ezt a frányát. Nem! Ez volt a társaival együtt az ördögi terv: olyan mértékben ellehetetleníteni az addig viszonylag működő egészségügyi rendszert, olyan várólistákat kialakítani, olyan nagy bizonytalanságot, bizalmatlanságot kialakítani az egészségügy iránt, olyan új fizetési módszereket bevezetni - vizitdíj, kórházi napidíj -, hogy az emberek ne is forduljanak orvoshoz, csak ha már nagyon nagy a baj, ha már a gyógyítás kétséges és drága.

Itt lesz majd az a dilemma az egészségügyben, hogy melyiket gyógyítsuk: az idős 80 évest, akit már ma is ki akar vetni a rendszer, mondván, hogy nem gazdaságos a gyógyítása, vagy inkább a 30 éves életerőst kell gyógyítani, aki ráadásul ezért többletet is hajlandó fizetni, mert az így többszörösen hatékony? Milyen társadalomkép áll előttünk? Az új rendszerben mindennap meg kell majd küzdeni ezzel a problémával? Lehet itt, kérem, fejkvótarendszert kidolgozni, lehet itt Egészségbiztosítási Felügyelet; addig tologatják majd az aktát - mert a betegből már akta lesz -, amíg az ügy önmagát el nem intézi, és akkor lesz ad acta lehet tenni a dolgot.

(16.20)

Tudják önök, hogy vidéki, de sok fővárosi fogorvosnak miért nincsen szinte egyáltalán munkája? Azért, mert a fogászati kezelések egy sorozatot jelentenek, és az emberek a 6-8-10 kezelés után járó 6-8-10-szer 300 forintos vizitdíjat nem tudják kifizetni. Az idős ember pedig büszkeségből nem megy orvoshoz, csak ha már nagyon rosszul van.

Önök - most fölsorolhatnám az összes képviselőt, MSZP-s és SZDSZ-s képviselőt - ne legyenek büszkék arra, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár szufficittel zárt. Ez a súlyos megszorításoknak, az egészségügyi tevékenység részleges zárolásának köszönhető. Ez később ráadásul súlyosan visszaüt, mert ettől az emberek nem lettek egészségesebbek. Itt van egy alapvető hatékonysági kérdés. Önök az egészségügy hatékonyságát a ráfordítások lefaragásában, elsősorban költséghatékonyságban, sőt ma már profitban mérik, mi viszont az egészség javulásában mérnénk, ami persze nehezebben mérhető, de mégis ez a két rendszer között az alapvető különbség. Ráadásul a hálapénz nem szűnt meg, sőt az önök hatékony közreműködésének köszönhetően most már olyan korrupcióval terhelt, kétségbeesett háladíjrendszer jött létre éppen a Horváth Ágnes szavaival élve rigid teljesítményvolumen-korlát miatt, amit legvadabb álmainkban sem tudtunk elképzelni. Csak hát az életösztön...

Az üzleti célú biztosítók csak az elején, a biztosítottak megszerzésének és a röghöz kötésének az idején ígérnek fűt, fát, bokrot, virágot, fantasztikus, hogy mik szerepeltek Horváth Ágnes október 24-ei beszédében. Mindent ígérnek, utána viszont futnak a pénzük után, már csak a profitjuk ellenőrzésében és mindenekfelett való biztosításában, akár az egészséghez való jog megnyirbálása árán is érdekelt lesz. Az egészségügy szétzilált, és lásd a kórházak megszerzése körüli vörös és kék polipot, hogy ettől bizony lila lesz az ember feje, ebben a korrupcióval terhelt rendszerben az üzleti biztosítók ezt a szétesést fogják felgyorsítani, a kormányzat morális háttere, szavahihetősége hiányzik ehhez. A beteg pedig néhány hétig, az első betegségéig még jól fogja magát érezni a sok ígérettől elkábultan, de úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan ki fog józanodni.

Mi lesz ennek az eredménye? Úgy gondolom, az eredménye olyasmi lesz, mint amit egy Michael Moore-filmben látunk, hogy valaki a saját lábát, otthon a konyhában tűvel, cérnával varrja össze a lábán esett sebet, és amikor kérdezik tőle, hogy miért, azért, mert nem tudja megfizetni, azt mondta, hogy csinálja maga inkább. Az öngyógyítás következik be akár ilyen szélsőséges módon, vagy a választás lesz, hogy egy bajból esetleg meggyógyulok, a másikból nem, mert arra nem futja. Én nem kukamegyéből jövök, amiről Navracsics Tibor beszélt az elején, hanem egy jelenleg is kukakerületből, a XV.-ből, ahol a lakosság 60 százaléka lakótelepeken él, jellemzően egyedül élő nyugdíjas, illetve gyermekeit egyedül nevelő anya, akik beszorultak a lakótelepre, nyögik a rezsi egekbe szökését, napról napra élnek, a gyógyszereiket már ki sem váltják.

Nem véletlen, hogy a XV. kerületben és vonzáskörzetében nincsen kórház, rossz állapotban van az egészségügy, az Észak-pesti Kórház gyanús körülmények közötti elkótyavetyélése folyik ahelyett, hogy egy mintaintézményt hoznának itt létre állam, önkormányzat, magánerő bevonásával. Ez a példa mutatja, hogy olyan körzetekben, ahol a lakosság érdekkérvényesítő képessége csekély, röghöz kötöttsége viszont jelentős mértékű, könnyű lesz bevezetni az üzleti biztosítós rendszert. Önök erre számítanak, a tudatlanságra, a gyanútlanságra, a média általi elkábítottságra.

Én azt javaslom a tévén keresztül, hogy menjenek, emberek, éljenek alkotmányos jogaikkal, és menjenek ki november 21-én délután a Liga Szakszervezetek által szervezett demokratikus megmozdulásra. Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos volna, mert mit kockázat az üzleti biztosítót létrehozó társaság, szemben azzal a helyzettel, ami ma szociális válságot eredményez? 20 millió forintot. Ebből a mi befizetéseinkből jön létre a 3 milliárd forint, amit kötelezően létre kell hozni. Ebből jut az átlagos 50 milliárdos bevételhez, és ebből jut a 3,5 százalékos, azaz 1,75 milliárdos működési költséghez évente. Tehát 20 millióból csak a működésre egyszer csak 1,75 milliárd lesz. 87,5-es váltószám!

Itt bizony forrásbeviteli kötelezettségről ebben a törvényben egyáltalán szó sincsen, pedig ez lett volna a legfontosabb, és a legfontosabb talán, hogy a beteg szinte egyáltalán nem fordul elő ebben a törvényjavaslatban. Csalogatja csemegével Muci paripáját - mondja az igásló nehéz befogására a kisalföldi paraszt ember. Ez vonatkozik a lakosságra, ez vonatkozik a pénzügyi befektetőkre, üzleti biztosítókra egyaránt. Az előbbi számokból ez látszik. Az önök ráolvasásszerű imamalmáról is ugyanez a véleményünk, nem javasoljuk ennek a törvénynek a megszavazását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu