DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tényleg egy nagyon hasznos, és azt gondolom, hogy többnyire kifejezetten jó hangulatú és konstruktív, néha talán egy picikét kevésbé konstruktív vita van mögöttünk. Nagyon sok olyan hangzott el itt az elmúlt, összesen már két vitanap alatt 12 órában, amire azt gondolom, hogy válaszolni és reagálni kell.

Keller László képviselő úr tett fel egy nagyon fontos kérdést, amit mindenképpen fel is írtam magamnak: kell-e beszélni a biztosítási rendszerről? Azt gondolom, hogy igen, beszélnünk kell róla, feltétlenül beszélnünk kell, hiszen a rendszerváltás után hoztunk egy döntést, amely arról szólt, hogy a biztosítási rendszer irányába induljunk el, ahol aztán megálltunk. Igen, feltétlenül beszélnünk kell arról, hogy hogyan alakul át ez a létrejött rendszerünk valódi biztosítási rendszerré.

Nagyon fontosnak tartom - Puskás Tivadar képviselő úr szavait megerősítve -, hogy csak olyan rendszer jöhet létre, amely egyszerre garantálja a biztonságot, a kockázatközösséget, ahol fennmarad a szolidaritás, ahol kötelező a részvétel.

Nagyon határozottan vitatkoznék azonban azzal, hogy az egészségügyből lehet-e nyereség címen kivenni hasznot. Számomra ez a mondata Puskás képviselő úrnak bizony azt jelenti, hogy államosítsuk vissza a teljes rendszert, hiszen nagyon sok helyen megjelent a magánérdekeltség. Azt hiszem, hogy ezt Puskás képviselő úr sem gondolja komolyan. Tehát ha más területeken megjelenhet a nyereség, akkor bizony megjelenhet a biztosítási területen is, ahogy ez a WHO ajánlásában is szerepel, hiszen pont erről szól a WHO javaslata az Európai Bizottságnak, hogy minden ország a maga rendszerét találja meg, szabályozott módon azonban.

Nagyon fontosnak tartom azt hangsúlyozni szintén Puskás képviselő úrnak, hogy maga a pénztár nem foglalkoztatja az orvost, tehát az orvosok nem pénztári alkalmazottak lesznek. Az orvosok ugyanúgy egyéni vállalkozóként, szabadfoglalkozású orvosként vagy alkalmazott orvosként fognak tevékenykedni egy-egy kórházban, egy-egy szakrendelőben vagy akár háziorvosként. Ebben tehát nincs változás.

Kontur Pál képviselő úr kérdezett rá az alapcsomagra. Megint csak nagyon sokszor elmondtuk már, de azt gondolom, nem árt újra elismételni, hogy az alapcsomagról, illetve magukról a biztosítási csomagokról tavaly év végén döntött az Országgyűlés. Háromszintű csomagrendszer jött létre: alapcsomag, biztosítási csomag, illetve úgynevezett kiegészítő csomag, extracsomag, amelyeket nem a biztosításból fedezünk. Nagyon részletesen felsorolja a törvény, hogy melyik ellátás hova tartozik. Felsorolja tételesen azokat, amelyek nem biztosítási csomag részei, tehát amelyek kiesnek, amelyeket saját magunkat kell térítenünk. Felsorolja az alapcsomagot, amely mindenkinek emberi jogon jár. Mondanám megint Gógl Árpád képviselő úrnak: emberi jogon jár az alapcsomag. A harmadik csomag az úgynevezett biztosítási csomag, mindazon ellátások összessége, amelyek ma biztosítottak, amelyekre ma jogosultak vagyunk, és jogosultak leszünk holnap is.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Gyenesei képviselő úr kérdezte meg, hogy kinek lehet hinni. Én azt gondolom, hogy annak és abban lehet hinni, amit tapasztalunk az élet bármely más terén, abban, hogy a verseny minőségjavulást hoz, abban, hogy a biztonsággaranciát fenn kell tartani, és abban a törvényjavaslatban, amelyben nagyon világosan szerepel mind a két garancia.

Nagy Kálmán képviselő úr sokszor elmondta, hogy engedjük meg, hogy védjék a társadalmat. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon rosszindulatú mondat, hiszen mi sem csinálunk mást, mint azért dolgozunk, hogy mitől lesz jobb minőségű az ellátás, ugyanúgy a társadalmat védjük. Más az elképzelésünk az ellátórendszerről. Ez nem jelenti azt, hogy bárki jobb vagy rosszabb lenne, egyszerűen mást gondolunk.

Csáky képviselő úr több kérdést tett fel az adatkezeléssel kapcsolatban, ami különösen fontos kérdés, hiszen adataink, pláne az egészségügyi adataink érzékeny, szenzitív adatok, amelyeknek különösen fontos a védelme. Azt gondolom, a törvényjavaslat kellő garanciákat tartalmaz arra, hogy azok a befektetők, akik kisebbségi tulajdonosként megjelennek, bizony ne juthassanak hozzá az adatokhoz. Ugyanúgy ne jussanak hozzá az adatokhoz, mint ahogy egy-egy önkormányzat sem jut hozzá az őáltala tulajdonolt kórházban kezelt betegek adataihoz. Ugyanúgy védettek az adatok ebben a rendszerben is.

Herényi Károly számon kérte rajtunk a vitát, a vita meglétét, meg nem létét. Én azt gondolom, nagyon hosszú vita áll mögöttünk, és tudja, nagyon sokat gondolkodtam arról - hiszen számon kérte -, hogy lehet-e konszenzus, van-e konszenzus ebben. Egy olyan szintű, inkrementális változás történik, olyan mértékű változás, ahol azt gondolom, teljesen érthető az, hogy mindazok, akik az ellátórendszerben gyógyítóként, akár orvosi, akár szakdolgozói, akár bármely más szinten vesznek részt, bizony bizonytalanok, hiszen érzik, érzékelik, hogy változni fog az a helyzet, amiben ők élnek. Nagyon nehéz egy változásnál elfogadni és megérteni, pláne megértetni azt, hogy ez a változás jobbat hoz, hiszen az orvosoknak hozhatja az önálló szerződéskötés lehetőségét, a tisztázott csomagok hozhatják a valódi, legális biztosítási piac megjelenését kiegészítő biztosítási fronton, ezáltal többletjövedelmet. Hozhatja az intézmények valódi differenciálása az orvosbérek közti differenciálás lehetőségét. Szakdolgozói oldalon a házi szakápolás előretörése szintén egy jövedelemjavítást hozhat. Aztán a megjelenése a különböző önállóan végezhető tevékenységnek szintén egy jövedelem- és kompetenciaszint-javulási helyzetet hozhat és fog előidézni.

Ez egy hosszabb folyamat, ami még előttünk áll, el kell kezdenünk azonban. Egy lépés közepén vagyunk, képviselő úr, és el kell döntenünk azt, hogy hogyan lépünk. (Kontur Pál: Ballépés.) Vissza tudjuk húzni a lábunkat, vagy pedig meglépni ezt az egy lépést. (Kontur Pál: Gödör!) Azt gondolom, hogy meg kell lépnünk, hiszen a változás az, amely előre tudja hozni a mások helyzetében megjelenő pozitív változásoknak egyáltalán az esélyét. Az, hogy ezt az esélyt hogyan használjuk, hogyan tudunk élni vele, hogyan tudnak vele élni a pénztárak, bizony ezen a Házon múlik nem olyan kis részt, sőt legjelentősebb részt, hogy milyen szabályozást tudnak alkotni, hogyan tud megfelelni a szabályozás mindannak a célnak, amit el kívánunk érni a rendszerrel.

Szeretném megköszönni a szocialista képviselőktől is elhangzott hozzászólásokat, hiszen azt gondolom, nagyon fontos és nagyon jó hozzászólásokat hallhattunk arról, hogy miket hoz a rendszer. Vannak egymással kisebb vitáink, de azt gondolom, hogy ez így normális mindaddig, amíg elfogadásra nem kerül ez a törvény. Őszintén bízom abban, hogy valamennyi módosító ahhoz fog hozzájárulni, hogy a kisebb kérdésekben pontosítani tudjuk a törvényt, és ahhoz, hogy a stratégiai, nagy kérdésekben ne változzanak a letett alapkövek, hiszen ezek az alapkövek azok, amelyek meghatározzák a rendszer működőképességét.

(13.10)

Egy-egy alapkő felborítása a teljes épület beomlásával jár. Nem engedhetjük meg ezt magunknak; senki, aki ennek a törvénytervezetnek az előkészítésében, kidolgozásában, végiggondolásában, vitáiban, ellenérvelésben bármilyen módon is részt vett. Az a mi feladatunk és felelősségünk, hogy működjön a rendszer. Ehhez kérem valamennyiük szíves támogatását, hogy egy valódi, működőképes, a koalíciós megállapodásnak megfelelő sarokköveiben rögzített, ugyanakkor kisebb kérdéseiben abszolút változóképes és flexibilis törvényjavaslat kerüljön majd törvényként elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból. - Kontur Pál: Ami jár, az állampolgári jogon jár, nem emberi jogon. - Dr. Horváth Ágnes: Emberi jogon jár, és nem állampolgári jogon.)

Forrás: parlament.hu