HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos lépéséhez érkeztünk - sajnos most már másodszor, és ezzel egy csomó időt vesztettünk - az egészségügyi reformnak az egészségbiztosítási törvénnyel, amelynek során én úgy érzem, hogy egy hitvitát folytatunk. Egy olyan hitvitát, amelyről azt gondoltam, hogy 1990-ben közösen túlkerültünk. Nekem ez fura. Saját magam közgazdász tanárként mindig is azt gondoltam, vagy nagyon-nagyon régóta gondolom, hogy az a kérdés, hogy az állami, központi irányítás vagy a piac, a verseny, a szabad választás a meghatározóbb, a jobb, a tényleges szolgáltatást igénybe vevők számára hasznosabb, ez a kérdés eldőlt. Úgy érzem, a rendszerváltással számunkra mindenképpen eldőlt ez a kérdés.

Most azonban azt tapasztalom, akár a mai vitában is, hogy úgy tűnik, ez a kérdés sokaknak nem dőlt el, és külön érdekessége ennek a dolognak, hogy magukat konzervatívnak tartó - egyébként a konzervativizmushoz ezek szerint nem sok közük van - politikusok is azt mondják magukról, azt állítják ebben a kérdésben, hogy az igazán jó megoldás az állami központosítás, az állami akarat, a politika.

Mi nem hiszünk ebben, mint ahogy abban sem hiszünk, hogy a magyar egészségügyben minden rossz lenne. Azt látjuk, hogy a magyar egészségügyi rendszerben egy csomó komoly előrelépés volt az elmúlt 17 évben. Ezek egyébként minden esetben mind a versenyhez, a szabad választáshoz köthetőek. Egyébként szomorúan kell jeleznem, hogy a profithoz köthetőek.

Mikola úr nincs itt, szerettem volna megkérdezni, hogy a szeretet-e a legfontosabb választóerő akkor, amikor a körmendi fideszes polgármester elsőként nagyon helyesen - hiába szégyenkezik, nyilván a pártja miatt kell ezt - Magyarországon a kórház működtetését magánkézbe adta. Nyilván a szeretet motiválta a magángazdálkodót a befektetéskor, nyilvánvalóan azért - és nem azért, mert profitot szeretett volna realizálni -, hogy hatékonyabb, jobb működést biztosítson a betegek, a biztosítottak érdekében.

A kérdés tehát igazából az, hiszünk-e abban, hogy a 17 éve nem működő központosított állami Egészségbiztosítási Pénztár képes-e megbirkózni a feladattal. Önök azt állítják, hogy képes. Mi azt állítjuk, hogy nem képes. Az ok, amiért azt állítjuk, hogy az, hogy megpróbálták már önök is, megpróbáltuk mi is, és ez a dolog nem működött. Ez ilyen egyszerű. A dolog azért nem működik, mert egy hivatal, egy állami apparátus nem képes a betegek érdekeit képviselni; nem képes, csak állami, politikai akaratokat képviselni. Nem képes arra, hogy a versenyt, a valódi választást a rendszerbe behozza. Természetesen elképzelhető, ebben igazuk van a fideszes kollégáknak, amikor ilyen példákat hoznak - nem tudom, szabad-e a kolléga kifejezést használni a teremben -, igazuk van abban, hogy vannak olyan rendszerek Magyarországon kívül, külföldön, ahol egy biztosítási rendszer van, ahol nincs verseny a biztosítás szintjén, de olyan működő egészségügyi rendszer nincs sehol, ahol a szolgáltatás szintjén ne lenne verseny.

Magyarországon a szolgáltatás szintjén a háziorvosi rendszerben van valódi verseny, érdekes módon az működik; a patikarendszerben van valódi verseny, érdekes módon az működik; és nem hallom a profitellenes szövegek mellett azt, hogy államosítsuk vissza újra ezeket is. Hát miért ne? Ha az állam a jobb, ha a profit rossz, a profittól rosszul működik a rendszer, akkor vissza kell venni mindegyiket! Ha önöknek igazuk van, akkor a gyógyszergyártókat mind újra államosítani kell, hiszen akkor működtek igazán hatékonyan és jól Magyarországon a gyógyszergyártók, amikor állami tulajdonban voltak. Ez is egészségügy, kérem szépen! Ez is az egészségügyi rendszerről szó.

Mi egy sokkal igazságosabb rendszert szeretnénk létrehozni, mint amiről önök beszélnek. Magyarországon jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azt a helyzetet hozza létre, hogy kevésbé fejlett régiókban lakó emberek sokkal-sokkal kevesebbet használnak az egészségügyi ellátásból, mert nincs hozzáférésük, nincs lehetőségük, hogy elmenjenek arra az egészségügyi ellátásra, amit mi Budapesten különösebb gond nélkül meg tudunk tenni. Ezen akarunk változtatni.

Igazuk van önöknek: nem marad fenn ez a rendszer. Az az igazságtalan rendszer, hogy Magyarországon a budapesti lakosok 130 százalékát használják fel a 100 százalék mértéknek az egészségügyi ellátásban, míg vannak olyan régiók, megyék, ahol ez csak 70 százalékos. Ez a fajta átalakítás alapvetően új helyzetet hoz létre ebből a szempontból, mert fejkvóta módon finanszírozza ezeket az intézményeket, ezeket a pénztárakat, és ezek képesek lesznek arra, hogy ezeket a különbségeket megszüntessék.

Nem mondanak önök igazat akkor, de ezt már sokszor elmondtuk, amikor azt állítják, hogy bármiféle megkülönböztetésre lenne módja a pénztáraknak. Nincs ilyen. Nem tudják az én anyagi helyzetemet, nem ismerik a betegségemet, hogy mennyire vagyok beteg, és kötelesek elfogadni, ha őket választom. Ezt önök pontosan ugyanúgy tudják, mint én, hiszen itt vitatkozunk régóta. Mégis az ellenkezőjét állítják, nem azért, mert minket akarnak becsapni, hanem mert hitvitát folytatnak.

Meggyőződésem szerint normális esetben önöknek is el kellene gondolkodniuk azon, mi is a baj azzal, ha Magyarországon a biztosítások szintjén állami garanciák vannak. Mi nem ezt szerettük volna - örömmel hallottam megint csak Mikola úr felszólalásában Magyarország összes neves liberális közgazdászát, máskor is javaslom a rájuk való hivatkozást, van miért, büszkék vagyunk rájuk, de azt gondolom, hogy nem ezek az érvek igazából. Azt hiszem, meg vagyok győződve arról, hogy az a rendszer, ahol egyrészt megmarad az állami többség... - mi nem ezt szerettük volna, önök biztos tudják, bár elfelejtik, hogy a több-biztosítós rendszert Magyarországon a választási programjában egyértelműen az SZDSZ vállalta. Ránk nem lehet azt mondani, hogy ne szerettük volna, ne mondtuk volna meg a választóinknak, hogy ezt szerettük volna.

De ami megvalósul, szerintem sajnos, de elfogadható kompromisszumként, nem több-biztosítós rendszer. Ezt önök is pontosan ugyanúgy tudják, mint mi. Hiszen van egy 51 százalékos állami tulajdonosi többség, amely mindig lehetőséget biztosít a beavatkozásra az államnak, az érintett politikának, az érintett kormánynak, ráadásul van az eddigieknél egy sokkal jelentősebb garancia: bejön 120 milliárd forint - erről Béki Gabriella beszélt már - a rendszerbe. (Mádi László közbeszól.) Igaza van Mádi képviselő úr kollégámnak, csak egyszer, ez igaz, azt viszont ön is tudja, hogy a másik oldalon súlyos milliárdokkal kell helytállnia minden pénztárnak, garanciális elemeket, garanciális alapokat kell létrehozni attól függően, hogy mekkora a terület, 5-7 milliárd forintosat darabonként, amelyek ott állnak az állami költségvetés mellett garanciaként.

Természetesen az állami költségvetés a magyar alkotmánynak megfelelően továbbra is garanciákat vállal az egészségügyi ellátásban. Senki nem beszél arról, hogy ez megváltozna bármikor is. Egyszerűen csak arról van szó, hogy valaki hisz-e abban, hogy a betegek igazi érdekeit egy hatékony, bizony minimális profittal - hiszen 2 százalékos profitról van szó - működő intézmény tudja biztosítani, és nem az ócska, rosszul működő, hivatali apparátusként dolgozó államapparátus. Ezt a hitvitát kellene önöknek is eldönteni. Nem látom reményét annak, hogy ezt sajnos ma már itt eldöntsük. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést a valóság fogja eldönteni.

Egy év múlva, amikor az emberek először választanak - 2009 tavaszán, nagyjából ilyenkor - biztosítót, amikor először szólítják meg őket, hogy mi ezt kínáljuk neked, te azt kínálod nekünk, azok a kartellek és egyebek azért butaságok, mert egy valódi versenyben nem lehet kartelleket csinálni, azt csak árversenyekben lehet. (Mádi László közbeszól.) Mádi képviselő úr, ha már beleszól, szívesen beszélgetek önnel, ezt én nem tettem, de elég neveletlen vagyok ahhoz, hogy ezt elfogadjam, évente lesz mód arra, hogy a biztosítók megszólítsák újból önt is, engem is és mindenkit Magyarországon, és azt mondják, hogy mi eddig ezt tudtuk, most ezt kínáljuk, és nézzék meg egy év múlva, hogy végrehajtottuk-e, amit ajánlottunk.

Ma mi a helyzet? Ma bemegy a beteg a kórházba, és teljes egészében ki van szolgáltatva. Kétségtelen, egy dolog, ami rajta segíthet, az orvos megszállottsága - nem szeretete egyébként, mert az egy marhaság, hanem az orvos megszállottsága -, az orvos hite abban, hogy meg tudja gyógyítani a beteget. De azt gondolom, hogy ez kevés. Olyan rendszer nincs, ahol ez elegendő lenne. Ezért hiszünk mi abban, hogy ez a kompromisszumos megoldás, amely nem több biztosító, hanem több pénztár, egységes társadalombiztosítási rendszer, jobb megoldás a jelenleginél. Nem arra kérem önöket, hogy támogassák, hiszen erre sajnos nincsen reményünk, hanem arra kérem önöket, hogy legalább mondjanak igazat az elkövetkezendő időszakban a vitában, mert ez sokat segítene.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.00)

Forrás: parlament.hu