MOLNÁR BÉLA, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A környezetvédelmi bizottságban kisebbségbe szorult az a vélemény, hogy nincs minden rendben ezzel a törvénnyel, még Kovács Kálmán elnök úr is támogatásáról biztosította a törvényt minimális fenntartásokkal, mint ahogy azt a tegnapi napon is megtette.

Ugyanakkor hangot kell adnunk a kisebbségi véleményünknek és problémáinknak, mert úgy érezzük, hogy ma Magyarországon jól működő földgázrendszer és -piac van, amely érték, a lakosság értéke, az ország értéke, ezt meg kell őrizni, és szeretnénk, ha ez nem menne tönkre. Sok helyen elhangzott az a kormányzati vélemény, államtitkári vélemény is, az államtitkár úr is mondta, hogy a gázpiac liberalizálásával a villanypiac liberalizálását másoljuk, és ez milyen jó folyamat. Valóban van ennek előnye, egyetlen előnye van: az, hogy ha az energiapiacon minden energiahordozót hasonló módszerrel viszünk liberalizációba, akkor az sokkal áttekinthetőbb, mint ha mindig mást csinálunk, és kaotikus állapotot idézünk elő. Hátrány azonban az, hogy a kaotikus állapot így is megvan, hiszen a villanypiac modellje - mára bebizonyosodott - rossz volt, a villanypiac liberalizációjának folyamata nem elfogadható.

(13.40)

Meg kell nézni az árstruktúra-változást! A lakosság villanyár-emelkedése 10 százalék volt, az egyetemes szolgáltatóé 15, a szabadpiaci fogyasztók 40-50 százalékkal magasabb árat fizetnek ebben az évben, mint régebben, a liberalizáció előtt. Azt azért tudni kell, hogy a szabadpiaci fogyasztóknak ez a jelentős áremelkedése előbb-utóbb a lakosság által megfizetett árakba, a termékek áraiba be fog épülni. Tehát ilyen értelemben elmondható, hogy némi káosz és egy magas áremelkedés hozza magával azt, hogy a villanypiac liberalizációja, véleményünk szerint kimondható, hogy nem volt jó.

A földgázpiacnak is elkezdődött természetesen a liberalizációja, sőt 30 százaléka a piacnak már szabadpiac. Ezt a kormányzat sokszor, nagy örömmel demonstrálja, hogy már milyen szép lépéseket tettünk előre. De ha mögé nézünk, és látjuk, hogy ez mindössze 250 fogyasztó, mindössze 600 fogyasztási hely, akkor azt lehet mondani, hogy ez egy elenyésző felhasználói darabszám ahhoz képest, ahányan a rendszerben valóban benne vannak, hiszen 20 köbméter alatt 3,3 millió fogyasztó van; ez azért egészen más, mint 250 fogyasztó. Természetes, hogy a versenypiacon most jelenlévőknek nem annyira a kisfogyasztó, a 20 köbméter/óra alatti fogyasztó az izgalmas, hanem a nagy, 100 köbméter/óra fölötti fogyasztók, hiszen ugyanazzal az erővel sokkal nagyobb számlákat lehet kiállítani. De nekünk mégiscsak ezt a 3,3 millió fogyasztót és azt az 50 ezer kisvállalkozót kell védeni, akik ugyanúgy 20 köbméter/óra alatt fogyasztanak.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Felmerül a kérdés, hogy szakmai vagy szociális kérdés-e a piac átalakítása. Nagyon sokan mondják azt, hogy a gázár liberalizációja, a villanypiac, gázpiac liberalizációja nem szociális kérdés, hanem szakmai kérdés. Lehet ezt szakmai kérdésként fölfogni, de azt hiszem, hogy ez egy nagyon nagy zsákutca. Tekintettel arra, hogy ma a 3,3 millió ember, az 50 ezer kisfogyasztó gyakorlatilag egy nehezen létrehozott egyensúlyban tartja a maga háztartásának a költségvetését, a maga vállalkozásának a költségvetését, ha ebbe a nagyon nehezen fenntartható egyensúlyba az egyik oldalon beledobjuk azt, hogy nem szociális kérdés, gyakorlatilag árat emelünk, nem is kevés árat emelünk, a másik oldalon viszont nem csinálunk semmit, mert majd megcsinálja a szociális kérdés, ha meg tudja csinálni, de hiszen a mai viszonyok között nem biztos, hogy meg tudja csinálni - fölborítjuk ezt az egyensúlyt. A mérleg két serpenyőjét együtt kell figyelni. Ha azt mondjuk, hogy liberalizálunk és árat emelünk, mert sajnos ez a két fogalom ma már össze kell hogy kötődjön a gyakorlat szerint, akkor tudomásul kell venni, hogy a másik serpenyővel is foglalkozni kell.

Nem látjuk ezt a másik serpenyőt, és ezért érezzük azt, hogy így és ebben a formában pillanatnyilag ez a törvény nem alkalmas arra, hogy bevezessük. Nincs benne semmi olyan elem, ami azt mutatná nekünk, hogy a piaci liberalizáció olyan versenyt hoz, ami az árakat lefelé viszi. (Dióssy Gábor csóválja a fejét.) Könnyű azt mondani, hogy igen, mert a világpiacon is emelkednek az árak. De sok esetben a világpiacon emelkedő árak mozgását, föl-le mozgását sem követi a hazai ár, ebben az esetben az extraprofitot mindig a kereskedő teszi el, és úgy gondoljuk, hogy ezért nem feltétlenül felhasználóbarát a törvény, nincsenek beépítve a megfelelő kellékek, még akkor is, hogyha a kormánypárti képviselő uraknak ez nem tetszik, nézetünk szerint, illetve az államtitkár úrnak. Meg kell mondanunk, hogy így nekiszaladni, ezzel a törvénnyel a gázpiacnak olyan visszásságokat hoz, ami nem elfogadható és nem eltűrhető.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu