BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Örömömre szolgál ismételten itt látni önt egy kényszerű, közel hatórás napirendi tárgyalási szünetet követően. Ez azt bizonyítja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fontosnak tartja az Akadémia ügyének személyes képviseletét a tisztelt Házban. Nézzék el számomra, hogy látszólag kívülállóként jelentkeztem szólásra, de engedelmeskednem kellett a gyakorlati szükségszerűség kényszerítő erejének.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy miközben Magyarország az Európai Unió tudományos életének központjává szeretne válni, hazánkat az innovációs kultúra stagnálása és a tudástőke lemaradása jellemzi. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy honi vállalkozásaink innovációs kapacitása is szörnyűségesen alacsony. Az elmúlt években oly mértékben csökkent a minisztériumi fenntartásban működő kutatóhelyek száma, hogy már a törvényhozásban is érzékelhetjük annak kedvezőtlen hatását. Elég, ha csak a napokban tárgyalt energiapolitikai stratégia megalapozottságára utalok.

Magyarország a kutatás-fejlesztésre fordítandó források tekintetében messze elmarad az Európai Unió átlagától, és alig éri el annak felét, holott ez utóbbi elmaradása is jelentősnek mondható a globális összehasonlításban.

A gondviselésnek köszönhetően olyan városban tölthetek be polgármesteri szolgálatot immár 18 esztendeje, amely esetében a szocialista nehézipar összeomlását követően még az is kérdésesnek bizonyult, hogy lesz-e egyáltalán jövendője. A '90-es évek elején a 70 ezres városban több mint 12 ezer munkahely szűnt meg. Az első hónapok során abban reménykedtünk, hogy a központi kormányzat majd minket is besorol a válság által sújtott övezetek közé. Nem így történt. Azzal kellett szembesülnünk, hogy ha ki akarunk lábalni e súlyos örökségből, akkor azt csak saját erőnkre támaszkodva tudjuk megtenni. Akkoriban Tatabányán még vezetékes gáz sem volt, nem rendelkeztünk múzeummal, levéltárral, színházzal, és ami még ezek hiányánál is súlyosabbnak bizonyult, felsőoktatási intézménnyel sem.

A műszaki elmaradottságaink orvoslása mellett elsősorban a szellemi infrastruktúra fejlesztésére összpontosítottunk, mert a külvilág számára a befektetésre alkalmas területek mellett fel kellett mutatnunk a felkészült, innovációra képes munkaerőt is. Természetesen nem a kutatás-fejlesztés meghonosításával kezdtük, hiszen a nehéziparban viszonylag kevés szakképzett munkavállalóra tartottak igényt korábban.

A '90-es évek közepén olyan vállalkozásokat telepítettünk le, amelyek nem léptek fel túlzott alapanyagigénnyel, és összeszerelő tevékenységüknél fogva munkavállalóik irányába nem támasztottak túl nagy követelményt. Időközben létrehoztunk egy főiskolát, átalakítottuk a szakképzési rendszert, amelynek homlokterébe a műszaki szakokat állítottuk. Közben arra törekedtünk, hogy a globális szempontból legsérülékenyebb iparág, az elektronika mellett több lábra állítsuk a helyi gazdaságot. A munkavállalók személyes tudásának növekedésével párhuzamosan olyan közösségi szellemi tőke jött létre, amely lehetőséget biztosított az egyszerű összeszerelő tevékenység nagyobb hozzáadott értéket képviselő, csúcstechnológiával történő kiváltására.

A kedvező tapasztalatok alapján egyre több befektetőt lehetett meggyőzni arról, hogy termékfejlesztési, valamint kutatás-fejlesztési részlegeiket is érdemes városunkba, hazánkba telepíteni. Ezzel együtt egyre több megállapodás is köttetett a műszaki és társadalomtudományi képzésben érintett egyetemek kutatás-fejlesztési intézményeivel. Mindezeknek köszönhetően Tatabányát ma már nem a korábbi szocialista nagyipar rozsdatemetőjeként, hanem mint a hazai gazdaság egyik dinamikusan fejlődő szereplőjeként tartják számon. Pótoltuk az elveszett munkahelyeket, a város munkanélküliségi rátája a felét sem éri el az országosénak; élen járunk az egy főre jutó előállított gazdasági érték tekintetében is.

Van a városban olyan gazdasági szereplő is, amely egy évtized alatt, miközben egyharmaddal megnövelte az általa előállított termékek mennyiségét, addig dolgozóinak egyharmadától vált meg. Ezzel együtt nagyobb nyereségre nem tett szert, de megőrizte globális versenyképességét, és ezzel együtt mélyebb gyökereket eresztett a magyar gazdaságban.

Tisztelt Országgyűlés! A talán hosszúra nem nyúlt történetnek most jutottunk el a lényegi részéhez, hiszen az elhangzott példa azt mutatja, hogy csak a folytonos innováció képes biztosítani a honi gazdaság nemzetközileg mért versenyképességét. Csak az innováció képes arra, hogy tartósan Magyarországon tartsa a nemzetközi beruházókat. És csakis az innováció képes arra, hogy a hazai kis- és középvállalkozások számára is megteremtse annak lehetőségét, hogy haszonélvezői lehessenek a hazai gazdasági folyamatoknak.

(17.30)

Annyit azért még érdemes megjegyezni, hogy a példaként hozott gyár újításait egytől egyig az ott dolgozó magyar mérnökök és technikusok dolgozták ki.

Tisztelt Ház! A legutóbbi esztendőkben már arra törekedtünk, hogy kiemelt szerepet vállalhassunk az egészséges ivóvíz biztosítását szolgáló membrántechnológia fejlesztésében, a megújuló energiaforrásokat előállító technológiák és az egészségügyi segédeszközök előállításában. Megértettük azt is, hogy a Földünk szerves egészet alkot, rendszerként működik, s valami megváltozott ebben a rendszerben. A globális éghajlatváltozás következményeit egyre többször kényszerülünk saját bőrünkön is megtapasztalni. A kedvezőtlen folyamatok lassításában és a sikeres alkalmazkodás feltételeinek megteremtésében nekünk is szerepet kell vállalni, ezért is alkottuk meg elsőként az országban a klímaváltozással kapcsolatos helyi stratégiát. Bizton állíthatjuk ez alapján, hogy a környezeti ipar a következő két évtized stratégiai ágazata lesz. Ahhoz viszont, hogy nemzetgazdaságunk is részesülhessen annak előnyeiből, kiemelten kell támogatni a honi alap- és alkalmazott kutatást, érvényben lévő adórendszerünk még mindig nem ösztönzi hatékonyan a nemzeti innováció megerősödését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Saját gazdaságfejlesztési gyakorlatunk tapasztalatai, valamint a termelőgazdaságban érdekelt vállalkozások egyöntetű visszajelzései alapján az egyébként is gyengélkedő magyar gazdaság versenyképességi szempontból véglegesen leszakadhat. Nemcsak a vállalkozásokat sújtó magas adó- és járulékterhek, hanem a szűkösnek bizonyuló innovációs ráfordítások, valamint a természettudományi és műszaki felsőoktatásban részt vevők alacsony száma is veszélybe sodorhatja a magyar gazdaságot és ezáltal az állam által nyújtott erőforrás-megújító jóléti szolgáltatásokat.

A műszaki és természettudományi pályák presztízsének növekedése nélkül még azzal is szembe kell néznünk, hogy az itt belépő hallgatók átlagos felkészültsége is igen szerény minőségi mutatókkal rendelkezik. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ha nem lesz elegendő mérnök, akkor termelő munkahelyek tízezrei kerülhetnek veszélybe, az elvesző munkahelyek után nem lesz adóbefizetés, járulékbefizetés, amely ugyancsak a jóléti szolgáltatások biztosításának feltételrendszerét fogja rontani. Láthatjuk tehát, hogy a hazai tudományos élet színvonala, az innovációra fordított állami és vállalkozói források mértéke alapvetően befolyásolják nemzetünk megmaradási és sikeres fejlődési esélyeit.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a szükséges mértéket el nem érően is, de azért pozitív előjelű változásokat is tapasztalhatunk. A felsőoktatási kutatóhelyek vállalati megrendelései folyamatosan emelkednek. Amíg 2000-ben a szóban forgó kutatóhelyek bevételén belül a vállalati megrendelések csupán csak 5 százalékot értek el, addig 2005-ben ez az arány már meghaladta a 13 százalékot; miközben az intézeti és felsőoktatási kutatóhelyek száma stagnálni látszik, addig a vállalati kutatóállások száma a 2000. évi 6500-ról 2006-ra 9300-ra emelkedett. Az viszont szomorú tény, hogy a hazai kis- és középvállalkozások ezen a területen is versenyhátrányt szenvednek a transznacionális társaságokkal szemben.

Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Végezetül polgármestertársaim nevében is szeretnék köszönetet mondani a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy az Akadémián folyó stratégiai kutatási programok összefoglalóinak egy jelentős részét számunkra is hozzáférhetővé tették. Tudomásom van arról, hogy számos település döntéshozói számára nyújtottak segítséget az Akadémiának a "Magyarország az ezredfordulón" címmel kiadott sorozat által felölelt kutatási területek összefoglaló monográfiái. Külön említést érdemel a VAHAVA-program megalapozottsága, amelynek köszönhetően hamarosan ötpárti egyetértéssel megszülethet az ország nemzeti éghajlat-változási stratégiája.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Köszönöm a magam, városom és polgármestertársaim nevében is az Akadémia elmúlt években végzett munkáját, és köszönjük azokat a hasznos kutatási összefoglalókat, amelyeket nagyon sokan Magyarország nagyobb és kisebb településein is igyekeztek beépíteni a napi gyakorlati munkába és a jövőtervezésbe.

Köszönöm szépen, hogy türelemmel meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Forrás: parlament.hu