TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő rövidségére való tekintettel, a téma fontossága miatt mondok néhány mondatot. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek felsőoktatási lehetőségeiről szerettem volna szólni, amelyet ma nagyon sok hozzászóló érintett. Mindannyian tudjuk, hogy minden magyar állampolgárnak, szülessen akár egy cigány családban, vagy akár a legkisebb tanyán, vagy gazdag családban, értelmiségi környezetben, egyaránt joga van a legmagasabb fokú iskolázottság megkapására. Nézzük meg, hogy ma egy halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek milyen lehetősége maradt vagy milyen lehetősége lehet a jövőben, hiszen a tandíj eltörlése, úgy érzem, ezt a lehetőséget csökkentette.

Ma egy hete az új tudás, új iskola, új műveltség program keretében kapott a közoktatás egy olyan lehetőséget, ami az esélykiegyenlítést tűzte ki célul, amellett, hogy a minőség és a teljesítmény előtérbe helyezését is megcélozta; a kora gyerekkorban a Biztos kezdet programban 5 milliárd forint, a védőnők és az óvodapedagógusok támogatásával, akiket a felsőoktatás képez, vihető véghez, és készítheti fel a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket az iskoláztatásra. Az iskolán belül az esélykiegyenlítés és integrációs program 28 milliárd forinttal célozza meg a gyerekek lehetőségeinek optimalizálását. A nemzeti tehetségprogramban az Arany János-program bővítésével, szakképző résszel való kiegészítéssel, kollégiumi programmal és egy nagyon-nagyon fontos, az Arany János Plusz programmal, amely a felsőoktatásban követné a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket.

Úgy gondolom, hogy ez egy új lehetőség, amely kapcsolódhatott volna a tandíj által bevett állami forrásokhoz, hiszen köztudott, hogy a tandíj a jól tanuló szegény gyerekek támogatását is szolgálta volna, akár 40 ezer forint havi összeg erejéig is. A felsőoktatásban 2002-ben 1762 fő, 2007-ben 4792 fő volt hátrányos helyzetű gyerek. Elindult tehát egy olyan folyamat, amelyet folytatnunk kellett volna, hiszen a bevezetendő tandíj az esélykülönbségek csökkentését is szolgálta volna, de az egyéni elköteleződést is erősítette volna a hallgatókban. A 6,5 éves tanulmányi időt csökkenthette volna az a szorítás, amely a hallgatók felelősségét erősítette volna. Az átjárhatóság a minőségelv erősítését eredményezte volna, hiszen a jól tanuló gyerekek az államilag finanszírozott helyen folytathatták volna tanulmányaikat, és nem a költségtérítéses helyen.

A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek bejutásánál már eleve hátrányt jelentett akár maga a kétszintű érettségi megszerezhetősége vagy a nyelvvizsga megszerezhetősége is, hiszen ezt nem tudták megfizetni ezeknek a gyerekeknek a szülei. Igaz, hogy a pluszpontok megadásával némi kompenzálása megtörtént a bejutásnál. Az intézményi akkreditációk minőségfejlesztés irányába való eltolásával a felsőfokú intézmények átláthatóságának a biztosítását tették volna lehetővé.

Mit kell megtartanunk mindenképpen a felsőoktatásban? Úgy gondolom, hogy az esélykiegyenlítés lehetőségét annak ellenére, hogy most kiesett egy komponens az eszköztárból. A teljesítményelvet és a minőségelvet, hogy igenis az ott tanulók felelősséggel végezzék a felsőoktatási tanulmányaikat, akár anyagi vonzattal is. Az eddigi támogatási rendszert pedig tovább kell fejlesztenünk a meglévő ösztöndíjakkal, és ehhez kellene valami újat, valami jót kitalálni, ami pótolja a bevétel kiesését ebből a rendszerből.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu