MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy bölcs és józan döntést hozott a kormány, amikor a kormányzati negyed építésének a vízióját levette napirendről, és ennek folyományaként szükségszerűen a jelenlegi határozati javaslatot beterjesztette.

Ott kezdeném, hogy önmagában rendkívül termékeny gondolat volt az, hogy a vasút által csak részben kihasznált területen, a város közepén új negyedet építsenek. Nagyon sok példa van erre, például New York központjában ott van a Central Station - többen jártak már arra -, amely ráépült a vasútra, és elősegítette a nagyváros közlekedését. Ugyancsak Demján Sándorék is már megkezdték ezt a lehetőséget kihasználni akkor, amikor felépítették a WestEnd City Centert. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy nagyon termékeny, nagyon hasznos gondolat, és már önmagában az, hogy a kormány erre vonatkozóan határozatot hozott és ezt a gondolatot elterjesztette, termékenyítően hatott, és reméljük, hogy a városrendezés majd igen innovatív módon fog ezzel foglalkozni.

Azonban én személy szerint a XXI. században nem tartom korszerű gondolatnak a kormányzat összes minisztériumát vagy a minisztériumainak nagy részét egy épületegyüttesbe koncentrálni. Ez egy XIX. századi gondolat, amikor a koncentrációk erősek voltak; nem akarom mondani, hogy ez a Ház is akkor kezdett épülni. De ma, amikor a decentralizáció, az elosztott intelligenciák rendszerei működnek, amikor távközlési hálózatok tartják össze a rendszereket, amikor az Ericsson cég egyik fejlesztőegysége itt van Budapesten, a másik Thaiföldön, a harmadik pedig New Yorkban, vagy amikor a legkülönbözőbb nagyvállalatok fogadórészlegei Indiában meg másutt vannak, és amikor valaki telefonon felhívja, nem is gondolja, hogy fizikailag hol van az illető, aki beszél, ebben az esetben korszerűtlen dolognak tartom a kormányzatnak valamennyi irodáját vagy nagy részét egy helyre összezsúfolni.

A minisztériumoknak szimbolikus szerepük is van, tehát egy-egy területnek, egy-egy irányzatnak, egy-egy szakmának a szimbólumai; nem véletlen, hogy sokszor az utcákról vagy a házszámokról szoktak megnevezni külügyminisztériumokat, de nem akarok most példákat mondani erre vonatkozóan.

Ezen túlmenően a koncentráció ugyan némi praktikus előnyt hoz magával, hogy egy étkezdét kell fenntartani, a gondnokság egyszerűbben működhet, és így tovább, de valójában ma, a mai technológiák mellett ez eltörpülő előny. Ezzel szemben sokkal több kár van ebből. Meg lehet nézni különböző példákat, és el is lehet gondolkozni azon, hogy például a Reichstag környezetében milyen gigantikus betonépület-erődök épültek. A kancellári palotát például a berlini nép Spülmaschinénak nevezte el, mosógépnek nevezte el, mert valóban úgy néz ki, mint egy gigantikus, nagy mosógépreklám. Vagy az Abgeordnetenhaus, ahol hasonlóan fésűszerűen egymással szembenézhetnek az irodájukban a képviselők és az alkalmazottaik, azok is elég szörnyű látványt nyújtanak, és üdítő közben maga a Reichstag, a Bundestag épülete, amelyet mesteri módon hozott rendbe és alakított át egy angol építész egyébként. Tehát úgy gondolom, hogy nagyon kell vigyázni a szimbólumokra is.

A másik pedig az, hogy rendkívül koncentrált már önmagában a Budapesten való létük a minisztériumoknak. Például nem tudom megérteni, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumnak vagy az agráriummal foglalkozó minisztériumnak - mindig változik a neve - miért kell Budapesten és a Kossuth téren lenni. Miért nem lehetne például Debrecenben vagy Kecskeméten? Mit mondjak még? Más várost is lehetne mondani.

Forrás: parlament.hu