DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! ORTT tisztelt Vezetői! Talán elmondhatjuk azt, hogy a kulturális bizottság nevében megszólaló többségi és kisebbségi véleményt képviselők a szokásosnál visszafogottabb, ugyanakkor reálisabb képet adnak a parlamentben, illetve a parlament bizottságaiban folytatott vitákról, hiszen a két vélemény úgy állt szemben egymással, hogy nem éles szócsata határozta meg a két álláspontot, hanem valóban reálisan egészítették ki egymást, nagyjából hasonló jelenségeket regisztrálva, más és más érvek alapján vontak le ellentétes következtetést abban az értelemben, hogy az ORTT beszámolóját elfogadták, illetve nem. Ha az SZDSZ álláspontja és a kisebbségi álláspont látszólag egybe is esik abban a tekintetben, hogy mi sem fogadjuk el a beszámolót, ha most itt nagyon részletesen szeretnék érvelni, hogy miért nem, akkor azért kitűnne, hogy a nemek között is elég jelentős különbség van, és más és más érvrendszer alapján lehet ugyanazt a következtetést levonni.

A részletekbe nem megyek bele, hogy az SZDSZ miért nem fogadja el az ORTT beszámolóját, mert mint a bizottsági ülésen is kifejtettem, az álláspontunk tavaly óta gyakorlatilag nem változott, az ORTT tevékenységét az előző évi és az azt megelőző évi beszámoló kapcsán is ugyanúgy láttuk, mint most. Három szóban összefoglalva megerősítem, amit kollégáim itt elmondtak, hogy az ORTT beszámolója igen részletes és nagyon színvonalas, ugyanakkor nagyon sok olyan elem kitűnik, részben a beszámolóból, részben nem tűnik ki éppen a beszámolóból, aminek alapján az ORTT tevékenységét úgy ítéljük meg, hogy nem tudjuk a beszámolót elfogadni.

Talán, miután itt a plénumon nemcsak médiaügyekkel foglalkozók vannak jelen, és a jegyzőkönyv kedvéért is érdemes rögzíteni, hogy mi az, amiről a beszámoló szól, mi az, amiről nem szól, illetve mi az, amit el lehet bírálni a beszámoló kapcsán, és mi az, amit nem. Sokan úgy értékelik, és talán az előbb elhangzott felszólalások kapcsán is értékelhetik úgy néhányan, hogy az egész magyarországi elektronikus médiarendszer működéséről döntünk, amikor igennel vagy nemmel szavazunk, holott az ORTT, bármennyire is hatósági feladatokat lát el, nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek a magyar médiarendszer működésének egészét tőle függővé teszik.

(10.50)

Tehát aki elégedetlen a magyar médiarendszerrel, önmagában ezen elégedetlenség miatt nem kell hogy nemmel szavazzon az ORTT-beszámolóra, miközben nagyon sokan úgy érzik, hogy ilyenkor magának a médiarendszernek a működéséről beszélnek.

A bizottsági ülésen is, az előző vitákon is elmondtam, hogy az ORTT egy sajátos intézmény. Amikor ezt a betűszót használjuk, akkor nem mindig egyértelmű mindenki számára és mindenki megszólalása kapcsán, hogy miről beszél: az ORTT-ről, mint egy szokványos, ámde a parlament felügyelete alatt álló hatóságról, vagy az ORTT-ről, mint egy pártok által delegált tagokból álló testületről. Amikor a beszámolót tárgyaljuk, akkor szeretném egyértelművé tenni - ezt a bizottsági ülésen is megtettem, Jánosi képviselő úr többségi álláspontként is kifejtette -, hogy az ORTT mint hatóság, mint állami jellegű apparátus a munkáját legalább az átlagos államapparátusi szinten végzi, és amikor nemmel szavazunk a beszámolóra, nem az ORTT-ről mint apparátusról, mint rutinfeladatokat végző hatóság tevékenységéről mondunk véleményt, hanem az ORTT-ről mint pártok által delegált tagokból álló testületről.

Azt is szeretném egyértelművé tenni, és ebben talán különbözik a véleményem mások, végkövetkeztetésként hasonló módon szavazók véleményétől, hogy az ORTT beszámolója annyiban különbözik minden más parlamenti beszámolótól, hogy itt külön szavazunk a költségvetési beszámolóról - mármint az intézmény költségvetési beszámolójáról - és külön a tartalmi kérdésekről. Tehát akkor, amikor valakinek az a véleménye az ORTT kapcsán, a médiatörvényt nem szó szerint betartva dönt a parlament, és helytelen átcsoportosítási döntéseket hoz, erről külön lehet véleményt mondani, és nem az ORTT most kézben tartott és itt előttünk lévő beszámolója kapcsán szavazunk, itt most csak tartalmi kérdésekről szavazunk.

Talán ebből az aspektusból, amit most fogok mondani, képviselőtársaim nem fogalmazták meg ilyen karakteresen a véleményüket, hogy a már többször emlegetett ötpárti tárgyalásokon minden parlamenti párt képviselője evidenciának tekinti azt, hogy az ORTT és az ORTT jelenlegi gyakorlata nem folytatható gyakorlat. Tehát amikor médiahatóság feladatairól, tárgyköréről, funkciójáról beszélnek a parlamenti pártok képviselői az ötpárti tárgyalásokon, akkor abból indulnak ki, hogy az ORTT jelenlegi gyakorlata nem folytatható.

Itt talán érdemes az ORTT beszámolója kapcsán, most, hogy a jelenlegi ORTT-tagok, illetve az ORTT elnökének mandátuma megszűnik, néhány szót erről szólni. Természetesen abban egyetértés van, amit itt elmondtak már képviselőtársaim, hogy jelentősen determinálja az ORTT tevékenységét - és akkor, amikor nem folytatható tevékenységről beszélünk, ebben egyetértés van - a jelenlegi médiaszabályozás, tehát hogy a médiaszabályozás előzmények nélkül próbált egy olyan médiahatóságot létrehozni, amelynek feladatkörét sokszor pontatlanul, máskor pedig nagyon kiszélesítve és nagyon szerteágazóan határozta meg.

Azt gondolom, van egy másik elem is az ORTT tevékenységében, ami nem lenne szerencsés, ha folytatódna, ez a most már több mint egy évtizedes gyakorlat során kialakított megoldás, ami nem kimondottan törvény által szabályozott megoldás, de több mint egy évtizede alakította a gyakorlatot; nem szükségszerű, hogy ez lett volna az egyetlen lehetőség az ORTT gyakorlatában.

Végül van egy harmadik elem, ami nem feltétlenül évtizedes vagy valamivel több mint egy évtizedes rutin vagy kialakított gyakorlat következménye, ezt úgy nevezném, hogy a döntések következetlensége. Tehát egy-egy cikluson belül is következetlenek a döntések, illetve azt kell mondanom, hogy rossz ügyekben olykor túlságosan is következetesek. Ilyennek gondolom a más által is már említett frekvenciaosztási gyakorlatot, ahol nagyon sokszor politikai determináció befolyásolja a döntéseket, de nagyon sokszor éppen nem politikai determináció, de sejthetően valamilyen más, sokszor bizony feltételezhetően anyagi jellegű megfontolás. Ilyen a Műsorszolgáltatási Alap elosztásának gyakorlata, ahol jelentős részben a pénzek pályázaton kívüli, egyedi döntésekkel dőlnek el, nagyon sokszor itt is a korábban említett nem követhető, nem követendő módon.

Végül az is elmondható, hogy a gyakorlat, az ORTT gyakorlata következetlen nagyon sok tekintetben. Én nem látom olyan drámainak a helyzetet, mint Tellér képviselő úr, hogy tendenciózusan kereskedelempárti vagy kereskedelmi műsorszolgáltatók által befolyásolt lenne az ORTT gyakorlata. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy az ORTT - mármint testület - döntéseinek gyakorlata, ha nem is kizárólag, de nem jelentéktelen részben a könnyebb mozdulás irányába fogalmazódik meg. Amikor egy döntést viszonylag könnyű meghozni, megszületik a döntés, és ez nem vehető rossz néven; amikor bonyolultabb ügyekről van szó, vagy amikor esetleg messzebbmenő érdekeket sértene egy döntés, akkor a testület az esetek jelentős részében nem tud dönteni vagy nem is vág bele.

Talán érdemes még itt néhány szót említeni - nem is függetlenül Tellér képviselő úr felszólalásától - arról, hogy hogyan is változott az elmúlt tízegynéhány évben az a környezet, ami az ORTT helyzetét befolyásolja. Én azt gondolom, hogy az elmúlt tizenegynéhány évben annyiban alapvető változások következtek be a magyarországi médiapiacon és médiarendszerben is, hogy sokan - és ez nem liberális álláspont feltétlenül, hanem általánosan elterjedt vélemény, és nemcsak magyarországi vélemény - kezdik az elektronikus médiapiacot is olyannak tekinteni, ha nem is teljesen azonosnak tekinteni, de hasonlónak tekinteni a nyomtatott sajtó piacához. Nevezetesen van hajlam arra, és én közel állok ehhez az állásponthoz, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatókat nem tekintve, ezeknek indokoltsága - és ez egy specialitás - az elektronikus piacon, szemben az írott sajtóval, hogy szükség van közszolgálati műsorszolgáltatókra, de ezen túlmenően van hajlam arra, hogy a belső és a külső kiegyensúlyozottságot megkülönböztessük vagy különböztessék egymástól.

A magyar médiapiacon is az úgynevezett külső kiegyensúlyozottságnak ha nincsenek is meg minden feltételei, de efelé mozdul el a rendszer. Szemben az 1995-1996-os időszakkal, amikor a mai szabályok kialakultak, ma Magyarországon az elektronikus médiapiacon akár a rádióknál, akár a televízióknál, egyértelműen politikai elkötelezettséget mutató műsorszolgáltatók vannak. Nem várható el a kereskedelmi műsorszolgáltatóktól és egyáltalán a mérlegelési rendszertől, hogy ugyanolyan szempontokat tartson szem előtt, mint akkor, amikor elvben a médiatörvény betűjét komolyan vették, hogy pártokhoz, politikai törekvésekhez közel álló műsorszolgáltatóknak nincs helye. Ma Magyarországon egyházi adók működnek; nyilván nem várható el a műsorszolgáltatókkal szemben ugyanolyan követelmény, mint ha nem lennének egyházi tulajdonban rádióadók vagy televízió-műsorszolgáltatók, az a külső kiegyensúlyozottság - mondom ezt azoknak, akik nem foglalkoznak médiakérdésekkel -, ami a sajtónál is érvényes szabály, hogy nem várható el egy-egy műsorszolgáltatótól az elektronikus médiapiacon az, hogy minden szempontot szem előtt tartson, mert a piacon jelenlévők együttesen úgyis sokoldalúan tudják tájékoztatni a közönséget.

Ma a magyar háztartások jelentős részébe, az európai átlagot meghaladó arányú részébe kábel-műsorszolgáltatókon keresztül jut el a műsorszolgáltatás. Egy átlagos kábel-műsorszolgáltató 50 csatornát juttat el egy háztartásba.

(11.00)

A digitális átállás kapcsán - ami egyes műsorszolgáltatóknál már a közeli jövőben megvalósul - a szám tovább növekszik. Szerintem nem követelhető meg ugyanaz az úgynevezett kiegyensúlyozottság egy-egy műsorszolgáltatónál az elmondott körülmények között, mint akkor, amikor csak két kereskedelmi televízió vagy alig néhány kereskedelmi televízió jutott el az átlagháztartásba; most a rádiókról ne is beszéljünk.

Szemben Tellér képviselő úrral, én másképp látom - következményeiben, tehát jelenségszinten nem, csak okaiban - a médiapiaci helyzetet, mint ő. Azt gondolom, hogy a szabályozó - az, aki médiaszabályozással foglalkozik - akkor jár el helytelenül, ha nem veszi figyelembe, hogy a kereskedelmi műsorszolgáltatók kereskedelmi logikában gondolkodnak. Nagy kérdés - és a jelenségek regisztrálásán túl ezekben az eszközökben meglehetősen homályban marad, hogy ki mit képvisel -, hogy ha a lakosság fogyasztási szándékai olyanok, amilyeneket látunk a műsorszolgáltatók fogyasztásánál, akkor a szabályozónak milyen mértékben lehet a kemény paramétereken túlmenően beleszólni ízlésbeli kérdésekbe. Érdemes talán egyértelművé tenni, hogy vannak kemény paraméterek - például a korhatáros besorolás, a pornográfia ügye és egyéb ilyen ügyek kiegyensúlyozottsága a közszolgálati műsorszolgáltatónál ilyen -, és vannak puhább paraméterek, amelyeket nagyon sokan ízlésbeli alapokon ítélnek meg. Erre mondják azt, hogy a reklámpiacon viszonylag jól működik az önszabályozás. Valószínűleg a műsorszolgáltatók tartalomszolgáltatásánál is sokkal nagyobb teret kellene engedni az önszabályozásnak, mint a hatósági beleszólásnak.

Nem feladatom, hogy minden részletkérdésre kitérjek. Összefoglalóan én is szeretném megköszönni az ORTT eddigi tevékenységét - ez alatt a testület és elnök úr tevékenységét értem -, és remélem, hogy az ötpárti tanácskozások nyomán olyan szabályozás jön létre, amely kevesebb problémát jelent a jövendő médiahatóságnak, mint a jelenlegi. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu