TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A XX. század hajnalától olyan korban él az emberiség, amelyben egy-egy műszaki, tudományos terület eredményeit, a társadalom életét, a történéseket és talán a történelem alakulását is befolyásolni képes. Ilyen volt és ma is ilyen a nukleáris energia alkalmazása, ilyen az informatika, a géntechnológia és néhány más tudományos és műszaki terület. Még ma is, az aktuálpolitikai gondok közepette jogos a kérdés, lehet-e számunkra fontosabb politikai téma, mint megvitatni a jövőnket meghatározó műszaki, tudományos és ipari területek helyzetét, megvitatni, miként él s minként éljen az ország azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a műszaki, tudományos fejlődés kínál, és megvizsgálni, hogy a high-tech alkalmazása egyértelműen a társadalom javát szolgálja-e, az ipar kellő körültekintéssel, gondossággal végzi-e a dolgát, s az intézményrendszer megfelelően ellenőrzi-e azt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy a sok egyéb gond mellett fel sem tűnt, milyen sorozatot abszolváltunk az elmúlt hetekben ezeken a területeken. Meghallgattuk és elfogadtuk a Magyar Tudományos Akadémia beszámolóját. Elfogadtuk a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiát. Dolgozunk azon, hogy a középtávú energiapolitika téziseit meghatározzuk, és most tárgyaljuk az atomenergia alkalmazásának biztonságáról szóló jelentést. Uránia, a tudomány múzsája nem hallgat; mintha fittyet hányna a mindennapjaink méltatlan belháborúira. Az említett dolgok egymással szorosan összefüggenek, és együttesen jelentős mértékben meghatározzák hazánk jövőjét.

A nukleáris energia felhasználása, a nukleáris villamosenergia-termelés emissziómentes, olcsó és környezetkímélő technológia. Ezért hazánkban a nukleáris energia felhasználása reális megoldást jelent a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítására, a klímavédelmi célok elérésére. Olyan területről van szó tehát, amely nélkül hosszú távon nem képzelhető el a fejlődés fenntarthatósága, az energiaellátás zavartalansága, amit már egyre több országban felismertek.

E tevékenység áldásos volta ellenére, a potenciális kockázatokra tekintettel csak nagy gondossággal, körültekintően folytatható. Ebben az összefüggésben kell értékelni a nukleáris energia alkalmazásának biztonságáról szóló jelentést, hiszen a biztonság a nukleáris energia alkalmazásának megkerülhetetlen feltétele. Ezt a jelentést a Paks és környéke választókerület képviselőjeként s mint az erőmű szomszédságában élő polgár rendkívül fontosnak tartom. Véleményem a gonddal együtt élő véleménye, mert együtt örülhetek és aggódhatok mindazokkal, akiken az atomerőmű biztonsága múlik, és azokkal is, akiket ez a leginkább érint. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ebben az országban valahogy mindenki érintett, s legkevésbé potenciális veszély által, hanem nap mint nap, amikor felkapcsolja a villanyt. Elsőrendű közösségi kérdésről van tehát most szó.

Nincs szükség arra, hogy leltárszerűen, pontról pontra elemezzük a jelentésben foglaltakat. A jelentés a nukleáris energetikai iparág és a nukleáris technikai területen működő több intézmény bonyolult tevékenységét mutatja be részletesen és tárgyilagosan. Mindenekelőtt a Paksi Atomerőmű biztonságát kell kiemelni, de fontos minden létesítménynek a biztonsága: a budapesti kutatóreaktoré, az oktatóreaktoré, a kiégett kazetták átmeneti tárolójáé egyaránt.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A jelentés teljességét nem vitatva a nukleáris energia alkalmazásának, biztonságának néhány fontos aspektusára felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Tudjuk, hogy hazánkban a nukleáris energia alkalmazása 2005-2006-ban a törvényeknek megfelelően és hála istennek eseménymentesen történt, és ma is így történik.

(11.00)

Ez nem jelenti azt, hogy most gyorsan el kell felednünk. Nálunk is bekövetkezhetett olyan súlyos esemény, amely minden érintettnek, a környezetnek, az egész társadalomnak tanulságul szolgált. A Paksi Atomerőműben a közelmúltban megtörtént a 2003. évi súlyos üzemzavar következményeinek elhárítása, a normális üzemi körülményeknek a helyreállítása. Ez a siker sem teszi meg nem történtté a megtörténteket, s a tanulságokat nem szabad feledni. Ezzel együtt örülhetünk a helyreállítás sikerének, és el kell ismerni annak értékét. A tanulságok kapcsán újból hangsúlyoznunk kell, a biztonságot csak a megfelelő törvényi keretek között végzett, magas színvonalú szakmai munka garantálja. S ezen a ponton már nehéz elvonatkoztatni az aktuálpolitikai összefüggésektől, hiszen a kiszámíthatatlan változások korát éljük ma Magyarországon.

A nukleáris energia, a nukleáris technika nem lehet tárgya pillanatnyi érdekeknek, hirtelen támadt ötleteknek, kiválónak tartott, de a gyakorlatban nem minősített tudású, tapasztalattal nem rendelkező személyeknek. A nukleáris energia alkalmazása megköveteli a tudásra, szakértelemre épülő kiszámíthatóságot, stabilitást. Ez természetesen nem jelent változatlanságot sem a törvényi szabályozásban, sem a gyakorlatban, sem a szervezeti keretekben, sem a végrehajtók személyében, de mindenképp jelenti a megfontoltságot, a szisztematikus építkezést, a folyamatosságot minden területen. Ezt kell szem előtt tartani a kormánynak, amikor a villamosenergia-iparág átalakítása módosítja, meghatározza a kereteket, a feltételeket, a szervezetet és a személyeket, amelyektől együttesen elvárható, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságosan üzemeljen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A biztonság csak kisebb részben műszaki, tudományos, technikai kérdés. Minden eddigi tapasztalat azt mutatja, a biztonság letéteményese az ember, a biztonsági kultúra pedig nem más és nem lehet más, mint az erkölcs, a mások iránt érzett felelősség, párosulva a szakmai kultúrával. Addig, amíg a nukleáris energia alkalmazói - legyen szó ipari sugárforrásokról vagy az atomerőműről - megfelelnek ennek a feltételnek, nyugodtak lehetünk. Joggal aggódhatunk viszont, ha bárki is feljogosítva érezheti magát ebben az országban, hogy a felelős szakembereket felülbírálja, befolyásolhatja őket a biztonságot érintő dolgaikban. Ezt bátran állíthatom, hiszen több mint két évtizede követhetem az eseményeket Pakson és az egész nukleáris iparágban, és ismerem a szereplőket is.

Ha a társadalom érdekeit tekintve létfontosságú a nukleáris energia alkalmazása, s a nukleáris biztonság meghatározója a magasan kvalifikált, felelősséggel bíró szakember, akkor mindennek az alapja a megfelelő oktatás. A nukleáris energia alkalmazása terén olyan szakmakultúra létezik hazánkban, amely ellentétben számos területtel, az elmúlt évek során nem sorvadt, nem gyengült, hanem megerősödött, és komoly nemzetközi elismerést vívott ki magának. Ebben az üzemeltetők és az ipari, hatósági, kutatói intézményrendszer szakemberei egyaránt kivették a részüket. Ezt a kutatói, oktatói kapacitást és az egész felsőfokú szakoktatást fenntartani és fejleszteni kötelessége a mindenkori kormányoknak. Ez nem csak és nem elsősorban iparági feladat, és nem függhet pillanatnyi konjunkturális szempontoktól. Hosszú távon szükség van erre a szaktudásra, kutató-fejlesztő és műszaki kapacitásra. Ebből a szempontból fontos például, hogy a műegyetemi oktatóreaktor megfelelő technikai színvonalon működhessen, hiszen magas szintű oktatás nélkül nehezen képzelhető el, hogy az ország képes lesz alkotó módon hozzájárulni a klímavédelemhez, az energiapolitika megvalósításához.

Tisztelt Ház! A biztonság humán feltételeire különös figyelmet kell fordítania az Országgyűlésnek, s ugyanilyen fontos a nukleáris biztonság szabályozása is. A hatályos nukleáris biztonsági szabályozás alapvetően korszerű és összhangban van a nemzetközi elvárásokkal. Ez a szabályozás megfelel a pillanatnyi helyzetnek, amit alapvetően az jellemez, hogy a létesítmények legtöbbje már jó ideje működik. Ám a jelen helyzetben is helye van bizonyos korszerűsítésnek, sőt a jövőt tekintve bizonyosan határozottabb továbblépésre is szükség lesz.

A nukleáris biztonság szabályozása a tudomány fejlődésével és az üzemeltetési tapasztalatok gyarapodásával, de különösen a társadalmi érdekek védelmének szigorodásával rendszeres módosítás, korszerűsítés tárgya. Ez látszik a jelentésből is, hiszen a közelmúltban, 2005-ben megújították a nukleáris biztonsági szabályzatokat, s most folyik azok soros korszerűsítése. Sajnálatos, hogy az atomenergia alkalmazásának nem minden aspektusát szabályozza ilyen részletesen a kormány, illetve a felelős tárcák és a hatóságok.

A tisztelt Ház különös figyelmét igényli az 1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról. A törvényből rendkívüli körültekintés és óvatosság olvasható ki, amelyben tetten érhetők a már a törvény kibocsátásakor is túlhaladott ismeretek és technológiai fejlettségi színvonal, s a lakossági félelmek. Az elmúlt két évtized alatt a nukleáris energia alkalmazása terén jelentős fejlődés történt, amit az atomtörvény szintjén is figyelembe kellene venni, ugyanakkor ez már jó ideje várat magára.

A követelmények fejlődését következetesen érvényesíteni kell, nemcsak az atomtörvényben és a hozzá kapcsolódó alacsonyabb szintű szabályozásban, hanem minden olyan törvényben és rendeletben, amely a nukleáris energia alkalmazását érinti, a környezetvédelmi, vízgazdálkodási, építési törvényekben, s a hozzájuk kapcsolódó rendeletekben. Az egyes törvények és kapcsolódó rendeleteik szerinti eljárások külön-külön definiáltak, de az egyes eljárások közötti kapcsolat nehezen értelmezhető. Ezért a különböző törvények alapján végzett hatósági munka összhangját javítani célszerű, megszüntetve a felesleges párhuzamosságokat, s a szakhatóságok részvételét az eljárásokban pontosan meg kell határozni. Mindezt a jelenlegi helyzet és a tendenciák összefüggésében kell értelmezni, mert még ennek is van aktuálpolitikai vonatkozása.

A nukleáris energia alkalmazásának szabályozása és hatósági felügyelete hazánkban megosztott számos tárca, hatóság, intézmény között. Ennek számos előnye van, de vannak kétségkívül hátrányai is, amelyek kritikussá válhatnak, főleg ha az a törekvés, hogy az állam, az intézményrendszer egyre karcsúbb legyen.

A nukleáris biztonsággal összefüggő hatósági munka, ahogy az a jelentésből is kitűnik, rendkívül tudásigényes. Ezt a szakmai kompetenciát egy osztott rendszerben igen nehéz és igen drága fenntartani. Az osztott hatósági rendszer harmóniája a jelenlegi tapasztalatok szerint messze nem teljes. Az autarkiára való törekvés nyilvánul meg a törvények alkalmazóiban és rendeleteikben. Nem tartható egy, a jelenleginél összetettebb engedélyezési eljárásban, hogy például a környezetvédelmi törvény alkalmazása során a nukleáris biztonság kérdését úgy vizsgálják, mintha azt az atomtörvény alkalmazásakor nem is tették volna meg. Ha a jövőben a jelenleginél súlyosabb hatósági engedélyezési feladatok lehetnek, akkor joggal lehet tartani attól, hogy a sok bába közt elvész a gyerek.

Megfontolásra ajánlhatjuk tehát a nukleáris energia alkalmazása terén egy koncentrált hatósági rendszer kialakításának átgondolását. Mindezekkel nem szeretném negatívan minősíteni a hatóságok jelenlegi munkáját. Ahogy a jelentésből is kitűnik, ez színvonalas, az ágazati ellenőrző rendszerek működése megfelelő, a hatóságok, szakhatóságok magatartása együttműködő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nukleáris biztonság nemcsak a szabályozás, az engedélyezés, az ellenőrzés és a hatósági értékelés függvénye, hanem az engedélyesek szakszerű, jogkövető magatartásáé, ami a hatósági kontroll mellett fejlett társadalmi ellenőrzés tárgyát képezi. A jogkövető magatartásnak és a hatóságok, illetve az engedélyesek szakmai alapokon történő együttműködésének köszönhető, hogy a nukleáris energia alkalmazása az elmúlt időszakban eseménytelen, s minden mérhető paraméter, objektív értékelés tekintetében semleges hatású volt hazánkban.

A Paksi Atomerőmű üzemét tekintve ezt nemcsak az üzemidő, a hatósági, hanem a közösségi ellenőrző rendszerek adatai is igazolják, és még az osztrák zöldeké is. Megjegyzem itt csak csendben, jól jönne az ilyen buzgalom az osztrák szomszédunk részéről akkor, amikor a Rába habzik. A tájékoztatás, a transzparencia, a részvétel rendkívül fontos garanciája annak, hogy a nukleáris energia alkalmazása során a biztonság elsődleges maradjon minden más szemponthoz képest. A nukleáris energia biztonságosabbá vált, ezt az emberek belátják. Ezt mutatja az atomerőmű kimagasló társadalmi támogatása, az üzemidő-hosszabbítás környezetvédelmi engedélyezése, ami a társadalom, az érintettek, sőt a szomszédos államok képviselőinek részvételével történt. El kell ismerni, az engedélyesek mindent elkövettek a társadalmi kontroll és a közösségekkel való együttműködés érdekében. Az óvatosság jogos, de a félelem gerjesztése épp a reális értékelést zavarja. Sajnos vannak személyek és szervezetek, akik érdekeltek és nagy szerepet játszanak az oktalan félelem artikulálásában.

A jelentés szól a nukleáris energia alkalmazásának jövőjéről is. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a beszámolási időszakban folyt a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbításának előkészítése, s azt is tudjuk, hogy a közelmúltban sikeresen végrehajtották a soros időszakos biztonsági felülvizsgálatot is.

(11.10)

Az Országgyűlés elvi hozzájárulásával jelentősen előrehaladt a bátaapáti nemzeti radioaktívhulladék-tároló létesítésének előkészítése, folyt a paksi kiégett kazetták átmeneti tárolójának bővítése, és a nagy aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésének előkészítése. Sajnálatos ugyanakkor, hogy a nagy aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére szolgáló kutatási program végrehajtása a költségvetés problémái miatt a tervezetthez képest lelassult.

A jövőt tekintve nem szabad megkerülni a politikai, társadalmi szempontból leginkább kritikus kérdést, a tulajdon kérdését. Csak nagyon röviden: látva a mai Magyarországon a magántőke viselkedését, képviseljen az akár magas színvonalat is a saját hazájában, nincs ma más garancia arra, hogy az atomerőmű a társadalom érdekei szerint biztonságosan üzemeljen, mint a teljes állami tulajdonosi kontroll a társadalom, a közjó érdekében, és ekkor vállalható a nukleáris biztonságért az országra háruló felelősség.

Tisztelt Ház! Az atomenergia 2005. és 2006. évi hazai alkalmazásának biztonságáról szóló jelentés egyértelműen egy tudásigényes, nagy felelősséget követelő, eredményes tevékenységről szól, de mégsem olcsó sikertörténet. Olyan területről szól, amelyben az állam, a jogalkotó, az intézményrendszer, a műszaki tudományos intézetek és a teljes iparág elismerésre méltóan teljesített.

Az Országgyűlés abban a kitüntetett helyzetben van, hogy rendszeresen ellenőrizheti ezt a tevékenységet. A Ház eme fontos szerepét, a Ház állásfoglalásának meghatározó voltát hangsúlyozva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) javaslom a jelentés elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu