FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Munka, tudás, tulajdon - ez a három kérdés az a három kérdés, amely leginkább érinti az egész társadalmat, azonban a tennivalók számbavételekor, a cigányság helyzetének megítélésekor az nem kérdés, hogy a magyar társadalom beteg marad a cigányság integrációja nélkül. Egy egészséges társadalomban ugyanis lehetetlen az az állapot, hogy vannak gazdagok, tehetősek, szegényebben élők, ugyanakkor van a társadalomnak egy nagy létszámú csoportja, amely a nyomorszint alatt, mélyszegénységben vegetál, és szinte esélye sincs az innen való kitörésre.

A közelmúlt szomorú, tragikus eseményei is arra utalnak, hogy milyen társadalmi feszültséghez és konfliktushoz vezet a kitaszítottság érzése, a nyomor és a fizikai éhség. Nem kell hozzá nagy beleérző képesség, beláthatjuk, ha a kétségbeesett helyzetben lévő emberek lelke is tönkremegy, elhatalmasodik bennük a reménytelenség érzése, akkor azokat gondolják felelősnek a sorsukért, akik jobban élnek, mint ők.

Az agresszív cselekményeket természetesen nem lehet mentegetni, teljességgel elutasítjuk. De csak akkor tudunk helyesen fellépni ezek sokasodásával szemben, ha világosan látjuk az okokat. Ha sikerül a cigányság társadalmi integrációja a magyar társadalomba, akkor ezek az időnként súlyosbodó feszültségek oldódhatnak, integráció nélkül azonban soha.

Az integráció lépéseinek, tennivalóinak meghatározása a mindenkori kormányzat és az érintett kisebbség közös feladata és közös sikere lehet majd. Az integráció által jutnak el ugyanis oda a magyarországi cigányok, hogy valóban polgárrá váljanak, képesek legyenek eltartani önmagukat, családjukat, képesek legyenek tulajdont szerezni, megteremtve ezzel biztonságos és komfortos körülményeiket. A polgárrá válás egyúttal azt is jelenti, hogy felelősséget éreznek másokért, lakókörnyezetükért, településükért és azért az országért, ahol élnek.

Most azt a négy legfontosabb kérdést, folyamatában összetartozó tennivalót érinteném röviden, amelyek nélkül az integráció lehetetlen.

Oktatás. A jövő generációt, gyermekeinket, unokáinkat úgy kell segítenünk, hogy egyenlő esélyekkel lépjenek a felnőttkorba. Annak azonban, hogy ez a munka sikeres legyen, van egy alapvető feltétele. Ezeknek a gyermekeknek a szocializációját igen pici korban, már az óvodás időszakban ki kell alakítani. Az otthonról hozott hátrányokat ugyanis leghatékonyabban az óvoda tudja időben kompenzálni. Nem lehet ugyanis sikeres a beilleszkedés, az integrációra való alkalmasság kialakítása, ha ez csak az iskoláskorban kezdődik el, ekkor ugyanis a sok ismeretszerzés kényszere már lehetetlenné teszi, hogy a gyermek a társadalmi normákat elsajátítsa. Az iskolakezdésre a különbségek megmerevednek, és a hátrányok ledolgozhatatlanná válnak a gyermekek számára. A közoktatásban elengedhetetlen a tehetséges, továbbtanulásra alkalmas cigány gyermekek ösztöndíjra való támogatása. Gondoljunk csak arra, hogy a nyomorszinten élő munkanélküli szülők egyedül képtelenek a tanulás feltételeit gyermekük számára megteremteni. Tehát ismét több tízezer cigány gyermeknek kell ösztöndíjban részesülnie. Ezzel nemcsak kézzelfogható segítséget kapnának a tanuláshoz, de a tanulás presztízse is növekedne, kialakulna a szülőkben az a tanítási igény, hogy a gyermekük előbbre jusson náluk, lényegesen jobban boldoguljon, mint ők.

Foglalkoztatás, munkahelyteremtés. A fiatalokat segítenünk kell ösztöndíjjal és egyéb segítséggel abban, hogy piacképes szakmát szerezzenek, és teljes értékű adófizető polgárrá váljanak. Azok számára azonban, akik felnőttkorukban, 40-50 évesen most szorulnak rá arra, hogy a munkaerőpiacon valamilyen formában, lehetőleg állandó jelleggel jelen legyenek, munkahelyteremtéssel, képzéssel, átképzéssel kell esélyt teremtenünk. Megengedhetetlen azonban, hogy számukra kizárólag a közcélú munkák jelentsenek egyrészt pénzkeresetet, másrészt a segélyrendszerben való bennmaradást. Át kell gondolni azokat a pályázatokat, amelyek legkevésbé az érintetteket segítik, hiszen a képzést követően legfeljebb fél év foglalkoztatást ígérnek. A pályázó foglalkoztatók érdeke ez esetben ellentétes a munkavállaló cigányokéval. A munkáltatók mindig új képzéseket, új, rövid foglalkoztatást megvalósítva másfél évenként új pályázati forrásokhoz jutnak, a munkavállalók pedig ismét munkanélküliek lesznek. Továbbá különböző adó- és járulékkedvezményekkel kell segíteni azokat a kis- és középvállalkozókat, akik cigány emberek foglalkoztatását vállalják.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Emberhez méltó lakhatás. Az a tény, hogy a telepfelszámolási program ma már legfeljebb azt jelenti, hogy valamivel egészségesebb körülményeket kell teremteni a cigánytelepeken, ékes bizonyítéka annak, hogy a telepfelszámolási koncepció megbukott, már sokadszor. Telepfelszámolás ugyanis csak akkor létezhet, ha azok, akik ennek a programnak a segítségével egészséges lakáshoz jutnak, dolgoznak, képesek a lakást fenntartani, fizetni a villany-, gáz- és fűtésszámlát - és nem fordítva. Jól látjuk, hogy ezek az elemek mennyire összefüggenek. Tanulatlanul szinte lehetetlen rendes munkához jutni, tartós munka nélkül pedig csak álom az emberhez méltó lakhatás.

Egészség. A legszegényebbek életesélye tulajdonképpen ettől az utolsó elemtől függ. Ha nincs a kormányzatnak olyan programja, amelyik segítségével a ma még rövid életű cigány emberek sorsán fordítani lehet, akkor ezek az emberek egyre betegebbek lesznek, és nem tudnak önmaguk kilábalni kilátástalan helyzetükből. Ebben az esetben maradnak tanulatlan, esetleg csak időnként dolgozó, nagyon rossz egészségi állapotú kitaszítottak. Egy példa: ha a beteg gyermeket akarja a szülő orvoshoz vinni, az útiköltség hiánya legtöbb esetben meghiúsítja a gyógyítást. Nem helyes tehát az utólagos útiköltség-térítés rendszere. Ehelyett például az orvosi beutaló szolgálhatna menetjegyként a tömegközlekedésben. Ez a megoldás ugyanannyiba kerül a társadalomnak anélkül, hogy a nyomorban élő hitelezne.

Ha az előbb felsorolt négy feladatot, együttműködve az érintettekkel a mindenkori kormány erkölcsi kötelességének tekinti, akkor határozottan állítom, hogy az aktív támogatást kap az érintett cigányságtól is.

(12.40)

Ez esetben közösen leszünk képesek megteremteni a cigányság társadalmi integrációját és így a társadalmi békét is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu