TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében szeretném egyértelművé tenni, hogy a benyújtott törvényjavaslat elfogadását támogatjuk. Természetesen a vitában elhangzott különböző szempontok, fontos észrevételek figyelembevételét és érvényre juttatását a magam részéről támogatni tudom. Itt több olyan felvetés hangzott el, amiket érdemes végiggondolni. De természetes része a törvényhozásnak, hogy a vitában elhangzott vélemények nemcsak a jegyzőkönyv számára hangzanak el, hanem abból a bizottsági munka során akár bizottsági módosító javaslatokkal lehet olyan kompletté tenni a törvényjavaslatot, ami jobban szolgálja az előterjesztő által kitűzött célt.

Mi úgy látjuk, hogy önmagában az alapprobléma felvetése - ezt többen is megerősítették - rendben való, helyénvaló, hiszen ma Magyarországon azon, hogy az elektronikus technikák akár a jogszabályok megjelentetése, akár a jogszabály-hozzáférés biztosítása tekintetében kikerülhetetlen tényező, vitatkozni nem lehet. Azt is állítom, hogy ez a javaslat, amely az Országgyűlés asztalán fekszik, nem hoz rosszabb helyzetet, rosszabb állapotot semmilyen formában a jogszabályokhoz való hozzáférés tekintetében.

Állítom, hogy a mai körülmények között, ha összehasonlítom a jelenlegi szabályozást és lehetőségeket azzal, amit vizionál ez a törvényjavaslat, akkor egyértelműen a jelenlegi javaslat javára billen el a mérleg nyelve.

Ezt azzal együtt is mondom, hogy itt a vitában például a hozzáférhetőség és az ingyenesség kérdésében különböző vélemények hangzottak el. Azt gondolom, hogy a kettő nem vonatkoztatható el egymástól, a kettő bizonyos mértékig összefügg. Úgy vélem és úgy látom, ha a mai körülmények közepette egy állampolgár egy jogszabályhoz hozzá akar férni, amikor azt mondjuk, hogy döntően a papír alapú jogszabályi forma a hiteles, akkor elmegy egy közlönyboltba, megveszi a közlönyt, ami pénzébe kerül, hiszen az egyébként a jogállam által biztosított jogszabályhoz való hozzáférésért valamilyen formában valamennyi pénzt kifizet. Ennek ma is ára van! Tehát ne tekintsük úgy az egész kérdést, mintha most ettől valami megváltozna. Ha valaki internetes hozzáféréshez kíván jutni, akkor beszerzi magát a berendezést, és annak a díjait fizeti. Ennek is ára van. S azt is állítom, ha ma Magyarországon valaki hozzá kíván jutni elektronikus formában egy információhoz, akkor ennek a lehetősége ismereteim szerint mind a 3200 településen fennáll.

S ha az a kérdés, hogy ezeket jobban kínáljuk az állampolgár részére, hogy hozzáférhessen a törvényekhez - ha éppen arra van szüksége - vagy bármilyen jogszabályhoz, akkor kiegészítő módosító javaslatokat kell és lehet tenni, mert - s ezt most megerősítem - akár az okmányirodákon, akár a polgármesteri hivatalokban, akár a könyvtárakban, akár a faluházakban ma már mindenütt van olyan lehetőség, ahol megfelelő módon biztosítható az, hogy vagy az érdeklődő állampolgár maga, vagy pedig valakinek a segítségével hozzáférhessen a jogszabályhoz, esetleg megfelelő önköltséges áron ennek a kinyomtatását kérje. Azt gondolom, ha az Országgyűlés ezt a jogszabályt elfogadja, akkor a maihoz képest semmivel sem változik előnytelenre a helyzet, sőt, inkább előnyösebbre változik.

A másik kérdés, ami lényeges - azért mondom ezt, mert általában szeretek egyensúlyra törekedni -: nem gondolom, hogy ezzel a törvénnyel tényleg komolyan felvethető lenne, hogy a Magyar Közlönyt bármilyen formában megszüntessék. Én elismerem az állampolgárnak azt a jogát is, ha valaki úgy gondolja, hogy ő nem kíván élni az elektronikus kommunikáció és információlekérés lehetőségével, hanem egyszerűen úgy gondolja, hogy nem kíván másfajta eszközt használni, mert azt szokta meg, azt szereti, abban bízik, akkor hosszú távon legyen biztosított számára a papír alapú dokumentumhoz való hozzáférés, aminek a megfelelő feltételeit meg kell teremteni. Ez ebben a törvényben benne van. Azt gondolom, hogy a két dolog kiegészíti egymást. Nyilván az elektronikus út, az elektronikus megoldás kikerülhetetlen, de tiszteletben kell tartani és el kell fogadni azoknak az állampolgároknak az igényeit is, akik ezzel nem kívánnak élni. S ha a jogszabály a két szempontot együtt tudja érvényesíteni, akkor a dolog alapvetően rendben van.

Természetesen kiegészítő szolgáltatásokat és igényeket is fel lehet vetni. Ma van egy állapot. Horváth Zsolt képviselőtársam bizottsági ülésen is megkérdezte, hogy miért 1998 az a határ, amikortól visszamenőlegesen feltenné a jogszabály szerint a megfelelő tárca a korábbi joganyagokat az internetre. Nos, ennek egy logikus magyarázata van, az, hogy 1998-tól készül a Magyar Közlöny abban a formában, hogy ezt technikailag meg lehet tenni, mert azóta gyakorlatilag elektronikus módon történik a joganyag kialakítása, előkészítése. Hogy a tervezett jogszabályok tekintetében előremenve vagy a korábbi jogszabályok keresésében visszamenőlegesen milyen szolgáltatást nyújt ez a rendszer, arról lehet vitatkozni. Azt elismerem, hogy ha valakinek jogvitája van az APEH-hel három vagy négy évre visszamenőlegesen, akkor nyilván az alapján a jogszabály alapján kell az APEH-hel az elszámolását végeznie, amely akkor volt hatályos. Ez tehát élő probléma. A mai rendszer ennek a megoldását nem nyújtja.

A kérdés az, hogy az új rendszer ezt nyújtani tudja-e elfogadható technikai feltételekkel és elfogadható költségráfordítással, mert ez egy olyan pluszszolgáltatás, amit ma is meg lehet venni, illetve hogy ez a hivatalos ingyenes kormányzati portálon bevezethető-e, ennek mik a feltételei, és mik azok a körülmények, amelyek ezt lehetővé teszik. Ha ebben előre lehet lépni, akkor nyilván senki nem fog tiltakozni. De úgy gondolom, hogy a jogalkotó vagy a jogszabály előterjesztője azt a feltételrendszert látja, amit leírt. Ez azonban visszalépést semmiképpen nem jelent, maximum egy lehetőség nem kellő mértékű kihasználásáról beszélhetünk, amit néhány év múlva talán be lehet vezetni, de ha most van rá lehetőség, akkor gondolom, hogy a kormányzat ezt a felvetést meg fogja vizsgálni.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ebben az ügyben tényleg nem kell túl nagy elvi vitát folytatni. Persze tudom, hogy ennek a kérdéskörnek van egy nagyon érzékeny elvi éle, hiszen tényleg a jogállamiság egyik alaptételéről van szó, de ebben a tekintetben ma nem látok veszélyt. Azt látom, ha azokat a pontokat, amelyek akár az eljárás, akár a hitelesítés, akár a kétharmadosság tekintetében itt felvethetők és rendezhetők, felvetjük és rendezzük, akkor ennek a törvénynek az elfogadása akár ötpárti konszenzussal is biztosítható. De azt is szeretném hozzátenni - s ezt Salamon képviselőtársam nálam sokkal pontosabban tudja -, abból, hogy egy jogszabály kétharmados, nem következik az, hogy minden részletkérdése a kétharmadosság körébe tartozik. Itt azt kell eldönteni, hogy melyik része lényeges, és melyik része lényegtelen elem.

(15.50)

Amikor arról vitatkozunk, hogy mi a hitelesség, és most a kormánynak van valami burkolt szándéka, akkor azért vitatkozom, mert azt a leírást ma, hogy a papír alapú jogszabály a hiteles, amelyet a Közlöny tartalmaz, egy feles törvény tartalmazza. Ehhez képest ennek a hangsúlyváltása ugyancsak a feles törvényben van benne. Tehát ha a feles törvényben 2005-ben ezt nem jól szabályozta az Országgyűlés, akkor lehetett volna jogorvoslatért bárhová fordulni. Nem tudok ilyenről. Ma azért, mert hangsúlyváltás van, azt gondolom, a felesség, kétharmadosság kérdésében nem alakult ki új helyzet.

Összességében a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében azt tudom mondani, hogy a javaslatot támogatjuk, mi is készen állunk módosító indítványok befogadására megfelelő feltételek esetén, és úgy gondolom, hogy akár egy bizottsági módosítóval, ha ezek olyan jellegűek, hogy az elfogadást elősegítik, akkor ez a munka elvégezhető.

Tisztelt Ház! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu