DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ahogyan azt a napirend előtti felszólalásra adott válaszában ön is említette, bizony ma szerte a társadalom legszélesebb köreiben vitatkoznak arról, hogyan is lehet munkára ösztönözni azokat, akik ma leginkább segélyekből élnek. Ebben a vitában bizony összemosódik gyakran két fogalom: "a segélyen élő" és a "dolgozni nem akaró" kifejezés.

Jó lenne, ha ebben a kérdésben mindannyian tisztán látnánk. Mert ahhoz, hogy valaki munkát végezzen, elsősorban munkalehetőségre, munkahelyre van szükség, és ezt megteremteni természetesen sokféleképpen lehet. Ma is ismerünk számos olyan programot, amelyek a munkáltatók részére szólnak, és nekik nyújtanak támogatást annak érdekében, hogy olyan munkavállalókat is foglalkoztathassanak, akik egyébként a munkaerőpiacon nehezen tudnának elhelyezkedni.

A járulékterhek átvállalása vagy a bértámogatás jelentős segítséget ad akkor is, ha tudjuk, hogy még ezen a területen is vannak tennivalóink.

Aztán számos olyan foglalkoztatási programot is ismerünk, amely a munkavállalóknak ad lehetőséget arra, hogy munkát találjanak: a képzésekkel, az átképzésekkel vagy pedig egyéb aktivitást segítő programok útján. A szociális rendszerben, illetve a munkanélküli-támogatás rendszerében pedig ezen keresztül azok kapnak segítséget, akik nem dolgoznak.

Persze tudjuk, hogy köztük vannak olyanok is, akik csak hivatalosan nem dolgoznak, de azért ne egyszerűsítsük le ezt a kérdést sem. Mert aki feketén dolgozik, az nem mind segélyezett, és ez fordítva is igaz. Érthető, hogy sokak szemében szálka, ha valaki segélyt is kap, és mégis dolgozik. Másokat pedig az zavar, ha azt látja, hogy segélyekből jobban lehet élni vagy többet lehet összegyűjteni, mint valakinek munkából.

De úgy gondolom, ez egy nagyon komplex kérdés, amit nem lehet és nem szabad előítéletek mentén kezelni. Tennünk kell azért, hogy csökkenjen az illegális foglalkoztatás. Tennünk kell azért, hogy a támogatások ne ellenösztönözzenek a munkára, s ugyanakkor nem veszélyeztethetünk egyetlen gyermeket sem azért, mert a szülője munkanélküli. Tenni kell azért, hogy a munkavállalóknak és a munkáltatóknak egyaránt megérje az, hogy legálisan dolgoztassanak, dolgozzanak; mert mindenkinek fontos, hogy legyen nyugdíja, és legyen egészségügyi ellátása.

Azt gondolom, rendkívül időszerű, hogy a szociális juttatásokat és a foglalkoztatási támogatásokat összehangoljuk. Ahhoz, hogy a dolgozni képes embereket munkához juttassuk, komplex rendszer felépítésére van szükség, amelyben az ösztönzést és a támogatást együtt kell kezelni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, milyen lépéseket tesz a kormány...

Forrás: parlament.hu