MOLNÁR BÉLA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló igen tisztelt szabad demokrata képviselőtársammal szemben hangot kell adnom annak, hogy a kereszténydemokrata álláspont piaccal kapcsolatos magatartása alapvetően más, mint az övéké. Véleményünk szerint a piac önmagában nem tudja szabályozni teljes mértékben a saját működését. Itt messzemenően nem tudunk egyetérteni a liberális állásponttal, és azt kell mondanunk, hogy maga a fogyasztóvédelmi törvény is bizonyíték arra, hogy a piac önmagában nem tudja saját magát szabályozni.

A társadalom azért hozta létre az államot, hogy az megfelelő kereteket biztosítson a gazdaság működéséhez, a piaci folyamatokat a társadalom saját érdekei szerint meghatározott keretek közé irányítsa. A piacon a mi társadalmunkon kívül más gazdasági szereplők is vannak, nem csak a saját társadalmunkból adódó gazdasági szereplők. Ezen multinacionális nemzetközi cégek motivációja természetesen alapvetően más, és nem mindig esik egybe a magyar állampolgárok érdekeivel, amelynek képviseletére az államunk, a magyar állam szolgál. A magyar parlament szerepe innentől nézve világos: a Magyar Köztársaság állampolgárainak az érdekeit kell képviselni, akkor is, ha azzal a Magyarországon szereplő gazdasági szereplők egyetértenek, és akkor is, ha nem.

A társadalom tagjai, a magyar társadalom tagjai mindennapi életükben folyamatosan dinamikus kapcsolatba kerülnek a társadalomban működő gazdasági egységekkel, a társadalmat szervező állammal egyaránt. Nevezzük tehát a társadalom tagját fogyasztónak, hisz a társadalomban előállított árukat, termékeket használja és fogyasztja, a társadalom által nyújtott szolgáltatásokat veszi igénybe. De amikor azt mondjuk, hogy a társadalom által nyújtott, akkor ebbe beletartoznak a gazdasági szereplők is, aminek a gyökere sok esetben a magyar társadalmon kívül ered. Ezért fontos ez a törvény, ezért fontos, hogy legyen egy jó fogyasztóvédelmi törvény, és ez bizony a szabad piac korlátozását jelenti, és kell is hogy jelentse.

Bonyolult ez a kapcsolat, hiszen a fogyasztó a saját munkahelyén sok esetben árut állít elő, szolgáltatást szolgáltat vagy éppen csak kereskedő, tehát a pult másik oldalán van, mint amikor leteszi a munkát, és utána elmegy vásárolni. Érdemes azért végiggondolni, hogy ki is az a fogyasztó a magyar társadalomban, hiszen az eddigi felszólalások és az elmúlt hónapok beszélgetései folyamán nagyon sok esetben önkéntelenül én is és képviselőtársaim is szinte mindig úgy fogalmazunk, hogy árut vásárló. Ha nagyon leegyszerűsítem, azt lehet mondani, hogy bemegyek a nagy áruházláncba, és veszek egy kiló sonkát. Ebből indulunk ki, hogy ez a fogyasztás, és erre kell a fogyasztásvédelem. De ha megnézzük azt az EU által kijelölt fő célt, hogy a fogyasztó életének, egészségének, biztonságának védelmét kell a fogyasztóvédelemmel biztosítani, akkor egy kicsit belegondolhatunk abba, hogy nemcsak közvetlenül az az áru számít a fogyasztásvédelemben, amit a mindennapi életünkben gondolunk, hanem maga a fogyasztásvédelem sokkal-sokkal szélesebb, és talán sokkal szélesebb, mint amit ez a törvény lefed.

Jelen törvénynek nem titkolt célja az EU-szabályokhoz való alakítása a hazai törvényeknek. Ugyanakkor azt tapasztaltuk sok más esetben, hogy az átalakítás folyamán a szigorúbb magyar törvényeket föloldjuk, és egy enyhébb EU-s szabályozást hagyunk jóvá. Sok esetben a hazai szigorúbb törvénykezés, a hazai szigorúbb szabályozás nemcsak a fogyasztót védte, hanem a gyártókat is megfelelő minőség előállítására késztette. Ezért azt gondoljuk, hogy ezt a szigorúságot meg kell őriznünk addig, amíg lehet. De hisz ez benne is van az EU-s normatívákban, még hat évig a törvény elfogadása után megőrizhetjük a saját szigorúbb előírásainkat. És szeretném kérni tisztelt képviselőtársainkat, hogy ez ügyben lépjünk, erre figyeljünk, hiszen ma a saját szabályozásunk sok esetben a saját szigorúságával sokkal jobb, mint az EU-ban általában létező előírások.

Az EU szövegét sokkal bátrabban, kreatívabban, saját sajátosságainkat sokkal jobban figyelembe véve kell átültetni, és nyilvánvaló, hogy a törvénymódosító javaslatok feltehetően ez irányba fognak hatni képviselőtársainknál is, illetve a mi frakciónkban is. Magyarországon nem minden esetben ugyanaz a fő szempont, a főcsapás iránya, mint az EU-ban a fogyasztásvédelem szempontjából. A szolgáltatási formákban jelentős különbség mutatkozik, sok esetben egészen más problémák vannak Magyarországon, mint az EU egyéb részein. Kell például arra gondolni, hogy Nyugat-Európa nagyon sok országában, ha a vasút késik, akkor a vasúttársaság visszatérítéseket ad az utasoknak. Nálunk eléggé elképzelhetetlen, hogy akkor, amikor a MÁV-nak, mondjuk, Esztergomtól Budapestig közlekedő vonata még fél órát késik az egyórás menetidő után, hogy bármilyen ellenszolgáltatást is nyújtson a MÁV.

Ugyanakkor fölmerült az a probléma is, hogy a mobilszolgáltatók a 2-3 éves hűségnyilatkozatukkal milyen mértékben kötik meg a magyar mobilfelhasználókat. Ez ügyben képviselőtársaim között hallottam, láttam, és egyetértettem vele, hogy vannak olyan kezdeményezések, hogy ezeket a lekötött éveket minél lejjebb szorítsuk. Természetesen ez is a fogyasztás védelmét szolgálja, de ez is egy olyan specialitás, amiben kicsit eltérünk az Európai Uniótól.

És ha egyszer megnézzük ezt a fő célt, amit az EU kijelölt, és ott van az egészség, az egészség biztonságának a védelme, akkor bele kell gondolni, hogy az egészségügyünkben, amikor privatizáljuk az egészségügyet, abban a pillanatban be kell lépnie a fogyasztásvédelemnek, hiszen ott is olyan gazdasági szereplők állnak majd velünk szembe, akikkel szemben egy beteg ember mindenképpen kiszolgáltatott.

De ha továbbgondoljuk ezt a teljesen új helyzetet, vajon az állam által biztosított állami egészségüggyel szemben a fogyasztásvédelemnek nincsenek kötelességei? Akkor, amikor sajnálatos módon ebben a Házban sokszor elhangzik, hogy ingyenes egészségügyet akar az ellenzék, hogy tessék, most megint ingyenes lesz az egészségügy, azért gondoljunk bele abba, hiszen nagyon sok ember tudja, hogy a saját fizetéséből mennyit vonnak le a magyar egészségügybe, hogy a munkaadó mennyit fizet be azért, hogy egészségügyi szolgáltatást kapjon a magyar alkalmazott: azt gondolom, ma Magyarországon egy alkalmazott rengeteg pénzt fizet azért, hogy az állami egészségügyben szolgáltatást kapjon. Ez ma még a fogyasztásvédelmen teljesen kívül esik, de azt gondolom, végig kell ezt is gondolni, hogy az a pénz, amit a vállalkozó befizet a munkavállalója után, az a pénz, amit levonnak a munkavállaló béréből, azért milyen egészségügyi ellenszolgáltatást köteles adni a magyar állam akkor is, ha nem privatizált.

Ugyanakkor egy kicsit elfelejtett dolog, oldal az, hogy a kisvállalkozók nagyon sok esetben teljes mértékben fogyasztóként lépnek föl a nagyobb szolgáltatókkal szemben. Egyetlen helyen jelenik meg a törvényben a kisvállalkozók szerepe. Kimondjuk nyilvánvalóan, hogy bizonyos szolgáltatások igénybevételénél a kisvállalkozásokat fogyasztónak kell tekinteni, de mindenhol máshol a törvény, illetve a többi törvény úgy tekinti a vállalkozások közötti jogi helyzetet, ami nem azonos a fogyasztóvédelem témakörével. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy egy nagy energiaszolgáltató és egy kisvállalkozó között teljes mértékben ugyanolyan hátrányos helyzet alakulhat ki, mint magánszolgáltatók között. Ezért nyilván végig kell gondolni, hogy a kisvállalkozásoknak milyen fogyasztóvédelmi problémáik lehetnek, és a törvény akár mostani, akár későbbi továbbfejlesztésénél erre gondolni kell.

Természetesen minden törvény annyit ér, amennyit be tud belőle tartatni a törvényhozó, amilyen erős a szankcionáló része. Ezért nagyon fontos, hogy milyen szankcionáló részek vannak ebben a törvényben. És azt lehet mondani, hogy noha Magyarországon a fogyasztóvédelemben a civil kontroll nagyon erős, nagyon sok segítséget kapott a törvényalkotó is, illetve a fogyasztó tájékoztatásában nagyon sok esetben a civil szervezetek sokkal többet tettek eddig, mint az állami szervek, ezt továbbra is erősíteni kell az államnak, továbbra is meg kell találni a megfelelő helyüket a civil szervezeteknek.

Állam általi fogyasztóvédelmi szervezet a békéltetőtestület, amelyre én azt szoktam mondani, hogy ez egy puha fenyegetés, hiszen a békéltetőtestület nem tud komoly szankciókat kilátásba helyezni, ugyanakkor egyre inkább látszik, hogy a szerepe egyre fontosabb, hiszen ha minden ügy bíróság elé megy, akkor gyakorlatilag a fogyasztóknak az a része, amely nehezen mozdul jogi oldal felé, hátrányba kerül, valamint a bíróságok is lassanként ellehetetlenülnek. Ezért a békéltetőtestületek szerepét erősíteni kellene. Noha a mostani törvényben sok apró dolog rendeződött, de úgy érezzük, hogy még mindig nincs megadva a békéltetőtestületeknek az a lehetőség, az a jogi környezet, amellyel élhetnének.

(12.40)

Nagyon fontos lenne az, hogy a békéltetőtestületek egyetlen fegyvere, a nyilvánosság jobban legyen szabályozva, hiszen az, aki nem fogadja el a békéltetőtestület döntését, az, aki esetlegesen alávetettséget is vállal, de mégsem teljesíti a döntés követelményeit, nem tudja még a békéltetőtestület sem megfelelő módon a nyilvánosság erejével, mondjuk úgy, hogy jó irányba terelni az elmarasztalt cégeket.

A puha fenyegetés mellett nyilvánvalóan a Nemzeti Fogyasztásvédelmi Hatóságnak kell lennie annak a szervezetnek, amely a maximális jogi lehetőséget megkapja a fogyasztásvédelemben, ez kifejezetten jó irány az utóbbi évben; és mögötte a PSZÁF vagy a Versenyhivatal egy kemény fenyegetést fog jelenteni. De azt is lehet látni, hogy a pénzbüntetés kora - hogy önmagában csak pénzbüntetés van - lejárt, hiszen egyre nagyobb gazdasági tőkével ellátott szereplők vannak a magyar piacon, amelyeknek az egyre nagyobb bírságok kifizetése sem jelent gondot. Mondhatnánk úgy, hogy kifizetik, de valamilyen módon a fogyasztóra visszaterhelődnek ezek az összegek, tehát nem visszatartó erejűek, hanem egész egyszerűen csak a fogyasztóval kifizettetik azt a bírságot, amelyet jogosan kirónak rájuk. Ezért itt is a nyilvánosság, illetve az egyéb büntetési lehetőség, mint a tevékenységtől való eltiltás, sokkal hatékonyabb lehet. Tessék belegondolni abba, hogy ma veszünk egy rossz csirkemellet valamelyik nagy multi élelmiszeráruház-láncban, és utána az NFH bezárja egy szombatra a multilánc valamelyik nagyváros melletti üzletének a húsrészlegét, ez egy akkora botrány lenne, amitől biztos, hogy tartana ez a nagy áruházlánc, úgyhogy meggondolná kétszer is, hogy átcímkézzen vagy lejárt árut forgalmazzon.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlathoz értünk el ezzel, amelyre érdekes módon az EU egy egészen hosszú ajánlást ad, pontokban felsorolva. Veszélyes dolog pontokban felsorolni, hogy mi az abszolút tisztességtelen magatartás, hiszen nem lehet olyan listát készíteni, amit ne lehetne továbbiakkal kiegészíteni. Szokatlan, de ezzel együtt egy jó irány, hiszen lehet benne olyasmit találni, amely nagyon megfontolandó, például a piramiselvre épülő rendszerek is benne vannak. Sok társadalmi vita zajlott az ügyben, hogy a piramisrendszerek valójában mennyire károsak, mennyire a fogyasztóvédelem hatáskörébe tartoznak. A magam részéről nagyon örülök, hogy ez benne van, és a törvény elfogadásával egyszer és mindenkorra le lehet zárni a vitát: a piramiselvre történő szerveződés törvényellenes.

Természetes, hogy a magyar sajátosságok további 5-10-15 vagy 20 elemet is oda tudnának a lista végére tenni, még akkor is, ha erre most jogilag nincs lehetőség. Azt gondolom, biztatni kell a civil szervezeteket, sőt, biztatni kell minden szakembert, aki a fogyasztásvédelemben dolgozik, hogy készüljön ilyen lista. Lehet, hogy nem lehet a törvény része, de legyen egy olyan lista, amelyet a civil szervezetek a saját harcosságukkal közzétéve valamilyen formában mégiscsak visszatartó erővel fognak tudni használni.

Azt hiszem, hogy ha így együtt a parlament, a kormány, illetve a civil szervezetek azonos irányban gondolkodva, noha egymással vitatkozva megszülünk egy törvényt, később esetleg a törvény módosítását, az összességében a magyar állampolgároknak lesz hasznára, és a magyar állampolgárok életét, élethelyzetét fogja megkönnyíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu