DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság miniszterelnöke május 1-jén 2008-ban leereszkedett a munkásosztályhoz. Utalt a régi május 1-jékre, igen, amikor már ő is a tribünre állhatott, és integethetett a melósoknak. Amikor aztán a diktatúrából átereszkedtek a demokráciába, első feladatuk az volt, hogy ezt a "munkás" szót még a párt nevéből is töröljék. Azóta nem is hallottuk, hogy bárki, akár Gyurcsány Ferenc beszélt volna munkásról vagy dolgozóról. Most fölkapták a szót, de ez őneki az érdemeit nem növeli, sőt negatív szempontból állítja be.

Ön, miniszterelnök úr, ezen a majálison azoknak a támogatását kérte, akiket már régen eltaszított magától, és nem átallotta azt mondani, hogy mi vagyunk azok, akik leginkább értik, mit jelent kora reggel felkelni 5 vagy 6 órakor, és elindulni dolgozni akár 60-70 ezer forintért. Milyen mentalitással bír ön? Ilyen szavak hogyan hagyhatták el a száját? De ha már igen, akkor miért nem folytatta a gondolatát, hogy nekem, Gyurcsány Ferencnek évente 900 milliós vagyongyarapodás üti a zsebemet?

Azt is meg kellett volna magyaráznia a majálison, miniszterelnök úr, hogy az átkosban végzett négy évtizedes kemény és tisztességes munka után miért az aprópénz csörög 1 millió 600 ezer nyugdíjas zsebében. Ebből aztán próbáljon bárki megélni! Még azt is mondta e téma kapcsán, hogy azokért küzdöttek, kormányoztak, akiknek ma nehezebb az élet, akiknek meg kell küzdeni minden egyes fillérért. Hát, tisztelt miniszterelnök úr, hat éve megy a folyamat, aminek következtében tönkretették az ország gazdasági helyzetét, társadalmi helyzetét, szociális válságot keletkeztettek. Hol a szociális biztonság, miniszterelnök úr? Azt ön is tudja, hogy nincs sehol, mert nemcsak a nyugdíjasoknál, de nem folytatom, hogy még kiknél, óriási mértékű elszegényedés van.

A dolgozóknak juttatott nyugdíj összege nem más - idézve és utalva az elmondottakra -, mint a nyomornak és a szegénységnek a küszöbe. Ne tessenek arról szólni, és válaszban sem szeretném hallani, hogy mindig és rendszeresen emeljük a nyugdíjakat, mert a nyugdíjak emelésének mértékét az infláció adott szintje 2006 óta mindig jelentősen túllépi. Tessék utánanézni, nem én mondom, a statisztika mondja, meg a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság mondja.

Ezekkel a gondolatokkal kellene foglalkozni, de még csak színezete, látszata sincs annak, hogy a kormány ezzel az 1 millió 600 ezer nyugdíjassal foglalkozna. Mi lesz a felzárkózással? 2003 óta fölszólította önöket az Európa Tanács a fölzárkóztatás érdekében. Sikerült a nyugdíjasokat is azon a szinten tartani, ahol a 27 országból az ország a 27. helyen van, ott tartunk.

Miniszterelnök úr, tegye már félre az ámító és tömegeket csak megzavarni látszó nyilatkozatait, mert szavainak reális tartalma úgysincs. Ön a bizalmat már elvesztette nemcsak a pártján belül, de a teljes társadalom jelentős, mintegy 80 százalékánál is. Tehetetlenül vergődik a hatalom csúcsán, de ön már előrelépést jelentő változtatásokra képtelen. Jobb a békesség, miniszterelnök úr, távozzon, legyen béke ebben az országban, és hátha lesz még előrehaladás is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu