DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Megkaptuk megint az Állami Számvevőszék fizikailag is, tartalmilag is súlyos anyagát, amely 80 oldal és még kétszer annyi mellékletet tartalmaz, amelynek minden oldalán, beleértve a mellékleteket is, fontos, meggondolásra méltó kijelentések szerepelnek. Értelemszerűen az a sok állítás, ami itt szerepel, azoknak mindegyikére reflektálni nem lehet, az előttem felszólalók is néhányat emeltek ki, én is csak mazsolázni tudok az anyagból.

Kezdem mindjárt azzal, hogy tulajdonképpen a jelentés címe egy kicsit félrevezető, mert arról szól, hogy "jelentés a tevékenységéről", és ez a tevékenységi jelentés körülbelül 20 oldal a 60 oldalból a végén. Ez számomra egyébként elvileg nagyon szimpatikus felvezetés vagy hozzáállás, hiszen az első 60 oldal az, ami a külvilág szempontjából leginkább érdekes eredményeket foglalja össze, és hogy ezt a tevékenységet mi tette lehetővé, az tulajdonképpen mintegy mellékesen jelenik meg. Pedig ebben a részben is nagyon fontos megállapítások vannak, amiket egy szervezet működtetése szempontjából tartok figyelemre méltónak.

Az egyik az, hogy minden hozzászóló többször is dicsérte a Számvevőszék teljesítményét, az elvégzett feladatok mennyiségét, óraszámát, szóval, nagyon sok paraméter elhangzott, de azt senki nem említette, hogy az Állami Számvevőszék költségvetése 1 százalékkal csökkent, legalábbis az eredeti előirányzata. A másik ilyen figyelemre méltó kijelentés az, hogy a létszáma is csökkent, a 62. oldalon 10 fővel, a 63. oldalon 15 fővel. Nyilván könnyen megmagyarázható a két szám közötti különbség, de a lényeg az, hogy létszámcsökkenés zajlott le, tehát forintban is, munkaerőben is.

Az anyag más helyén szerepel, hogy ebből kihozhat egy - idézőjelben mondom - "normálisan" működő szervezet olyan következtetést, hogy miután az Országgyűléstől meg a kormánytól tavaly a Számvevőszék nem kapott felkérést, tehát akkor úgy jól megvagyunk, de szerepel az anyagban az, hogy a mégis hasznosítható vagy felhasználható emberi erőforrásokat, időkereteket az Állami Számvevőszék elnökének saját felkérése alapján vagy saját javaslatai alapján végzett munkákkal pótolta ki.

Mi szerepel ezen részben még, ami szerintem szintén fontos? Mint egy jelentős méretű szervezet vezetője kiépített és már hosszú évek óta működtet egy, az erőforrások vagy a munkaerő minősítését szolgáló rendszert. Ez, hogy hosszú évek óta működteti, abból a meggyőződésből is látszik, hogy évek óta sor kerül az esetleges negatív konklúziónak a levonására is, nevezetesen az eltanácsolásra. Ugyan egy főről van szó a tavalyi szám szerint, de ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, mert pluszpénzzel, pluszelismeréssel könnyű vezetni, de amikor egy szervezet pénze éppenséggel nem nő dinamikusan, hogy ezt a finom megfogalmazást használjam, akkor bizony ennek a kitételnek, eszköznek még inkább szerepe van.

Szerepel még egy olyan szervezeti formula, ami az anyag szerint a többi hasonló típusú szervezetnél is van, de itt egyedülálló, az a belső minőségbiztosító független osztály - biztos, hogy nem jól idéztem a nevét -, ami arról szól, hogy ugyan a kollégák nyilván öt, tíz, húsz év óta dolgoznak ezen a területen, és szinte verkliszerűen csinálják az ügyeket, de nem árt, ha időről időre ezeket a jelentéseket, megállapításokat más emberek más szemlélettel, más háttérrel felülvizsgálják. Úgyhogy én ennek a kiváló szervezetvezetésnek is tulajdonítom, vagy részben ennek is tulajdonítom, amit már több előttem szóló is említett, ennek a nemzetközi szervezetnek, az Intosainak az elmúlt hároméves vezetését, amit, ha jól tudom, Kelet-Közép-Európában elsőként kapott meg a magyar Állami Számvevőszék.

Az első 60 oldalhoz visszatérve itt hangsúlyozottan csak mazsolázni tudok, hiszen nagyon sok fontos megállapítás van, és a költségvetés tervezésének, megvalósításának témája szinte már mindenkinek a könyökén jön ki. Természetesen az Állami Számvevőszéknek ezt minden évben ugyanilyen részletességgel - kivéve, ha elfogynak az okok - meg kell tenni. Én inkább két olyan fontos megállapítást emelnék ki, ami azt mutatja, hogy az Állami Számvevőszék a kifejezetten szabályszerűségi vizsgálatokon túlmenően célszerűségi vizsgálatokat is végez, és ezt hihetetlenül fontosnak tartom. Hiszen a szabályok betartását, a könyvelési vagy döntési mechanizmusok betartását, az állami különböző szintű jogszabályok, előírások betartását az emberek, a szervezetek előbb-utóbb megtanulják, és előbb-utóbb alkalmazni fogják, főleg akkor, ha sűrűn érik őket ellenőrzések.

Szintén nagyon örülök annak a felsorolásnak, ami szintén látszik az anyagból, hogy gyakorlatilag egy ciklusban az összes nagyobb önkormányzat átfogó ellenőrzésére sor kerül, hiszen ezek azok az alkalmak, amikor az ellenőrzés olyan dolgokat tud feltárni, amikkel jobb, ha a vezető saját maga szembesül, és nem később, más irányból jönnek a kritikák.

(11.50)

Tehát mi ez a kettő? Az egyik a foglalkoztatási helyzettel kapcsolatos, tehát a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos kitétel, a másik az EU-pénzek. Most felolvasom megint azt a finom megfogalmazást: "a foglalkoztatási helyzet alakulásában a források eredményes hasznosulását a makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza". Borzasztóan fontos megállapítás, még akkor is, ha ilyen nagyon finoman van leírva. Hiszen arról van szó, hogy több mint 300 milliárd forint van ebben az alapban, és ráadásul ez az alap az elmúlt évek során dinamikusan növekedett. Egyébként az ember azt gondolná, hogy indokolt is, hiszen a magyar gazdaság egyik nagy baja, ami a nagyobb növekedést, a határozottabb növekedést is gátolja, az épp a foglalkoztatottság alacsony szintje. Ebben a mondatban benne van, hogy ezek a pénzek szabályszerűen költődtek el, nem maradt benne sok tartalék, fel lett használva, feladatvégzés van mögötte, viszont az eredményt, tehát hogy a felhasználás jó volt-e, eredményes volt-e, azt legalábbis a makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza.

A másik ilyen terület szintén az uniós pénzek, ami azért lenne fontos, mert ez ugye a 2006-os évet elemzi, és ott még, mint mindnyájan tudjuk, az uniós utófinanszírozási gyakorlat miatt a 37 százalék tényleg egy jó eredmény. De az uniós pénzek, a most közvetlenül előttünk álló időszakban befolyó uniós pénzek nagyságrendje megnő, és nagyon fontos az uniós források, támogatások szabályszerű és jól célzott felhasználása, amelyben a szinergikus hatások eddig nem igazán jutnak érvényre; igyekeztem megint idézni. Tehát nagyságrendekkel növekvő pénzbeáramlásra számíthatunk, és az nem elegendő önmagában, egy-egy beruházást jól felhasználni, elkölteni, annak a Dárius kincse sem elég arra, hogy ezáltal minden bajunk megoldódhasson.

Vannak természetesen az anyagban olyan megállapítások is, amelyeknél az értelmezéssel legalábbis lehetne vitatkozni. Az egyik ilyen dolog például az, hogy az ellátórendszerekre fordított kiadások nemcsak 2006-ban, hanem 2007-ben is emelkedtek, pedig 2006 végén kiadáscsökkentő intézkedések is valósultak meg. Vagy a másik, a nagyon sokszor idézett: felgyorsult az önkormányzati szektor eladósodása. Ezeknél a megállapításoknál is az van, hogy e mögött a megállapítás mögött tények állnak. A tényeket lehet a leírttal szemben is vagy másként értelmezni, de a lényeg az, hogy a tények nem vitathatók. Az Állami Számvevőszék által leírt tények nem vitathatók, és az is több előttem felszólalótól elhangzott, hogy ebben az Állami Számvevőszék egyedülálló, és ennek a hozzáállásnak a fenntartása mindnyájunknak az érdeke.

Hogy a tényeket milyen módon, mennyire eltérő módon lehet értelmezni, arra nagyon sok példát lehetne a mostani vitában is idézni. Én inkább csak azokat említem, amelyekkel egyetértek - ilyen is volt természetesen. Az egyik, hogy egyetértek azzal, hogy nagyon fontos a 2009-2010-es költségvetési helyzet megalapozása, úgyhogy én is áttörést várok a huszadik ötpárti tárgyaláson. A másik, hogy az önkormányzati rendszerből forráskivonás volt. Egyetértek, hiszen ezt 18 év óta mondom régi motorosként. Vagy egyetértek azzal is, hogy szükség lenne az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjára. Ezt meg már 14 év óta hallom, és nagyon optimista lévén remélem, hogy nem kell még ugyanennyit várni, hogy ebből legyen is valami. De ezek már azok a vitapontok, amelyek, úgy gondolom, hogy számosan vannak a számvevőszéki jelentésben, és tényleg minden olyan parlamenti képviselő vagy újságíró, aki a gazdasági élettel, a társadalmi folyamatokkal foglalkozni kíván, ezt a könyvecskét - könyvecskét? -, 180 meg 140 oldal, haszonnal alkalmazhatja.

Természetesen javasoljuk, az SZDSZ-frakció is javasolja a jelentés elfogadását, és köszönjük az Állami Számvevőszék színvonalas munkáját.

Forrás: parlament.hu