ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tóth képviselő asszonynak szeretném mondani, hiszen az esélyegyenlőségi törvénynél hasonló vitát folytattunk le, és ott ön is több alkalommal elmondta, és szerintem még több alkalommal el fogják mondani, hogy a 130 milliárd majd milyen törvényhez lesz még elég, de úgy érzem, hogy Magyarországon az oktatás nemzetközi szinten, valamikor régebben a mutatószámaiban a legjobbak közé tartozott. Ez a Szetey-törvény, amiről beszélünk, és Hock Zoltán is rávilágított, nem élte meg a fél évet. A minisztériumban is forrásokat biztosítottak arra, hogy ne kelljen képezni az embereket, majd a menedzsmentek megoldják. Ettől a rendszer szerintem nem változott meg. Szerintem a minisztériumban is nagyon sokan örültek annak, hogy a Szetey államtitkár úr távozásával együtt maga a rendszer is kiment a minisztériumból.

Szeretnék rávilágítani arra, és elmondtam az esélyegyenlőségi vitánál is, hogy közel kétezer település van költségvetési szempontból nagyon sanyarú helyzetben. Magyarországon az önkormányzatok adósságállománya 800 milliárd környékén mozog. Amikor az esélyegyenlőségről beszélünk és a mérőszámokról beszélünk, az esélyegyenlőségi törvénynél is elmondtuk azt, hogy ha egy 24 fős osztályban a gyerekek legalább fele hátrányos helyzetű, és annak a 30 százaléka fokozottan hátrányos helyzetű, milyen mutatószámokat tetszik alkalmazni? Ön volt tanfelügyelő, elmondta. Lehet nyugodtan azt mondani, hogy a pozitív példák erősítik a kivételeket. De összátlagban, nagy többségében, a rengeteg iskolabezárás, összevonás után több településről kénytelenek a gyerekek bejárni oda, ahol a pedagógus nem ismeri a gyereket, a hátterét. Meg kell küzdenie a hátrányos és fokozottan hátrányos helyzetű gyermekkel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Milyen mutatószám alapján fogja hasonlítani ahhoz a gimnáziumhoz, ahová, fogalmazzunk úgy, a jobban élő családok szívesebben viszik a gyermekeiket? (Az elnök ismét csenget.)

Én is tudok intézményt mondani, ahol profi módon működnek a dolgok, de azt hiszem, sokkal több intézmény működik Magyarországon annál, hogy egy példából kiinduljunk, és azt próbáljuk meg rávetíteni a törvényre.

Elnézést, elnök úr.

(11.50)

Forrás: parlament.hu