KORMOS DÉNES (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, mindazon kollégáim és mindazon szakemberek, aktivisták képviseletében is, akik ma a magyar tehetségüggyel foglalkoznak, hogy ennek az ügynek és ennek a célnak egy nagyon fontos szakaszához értünk: újra nemcsak egy hozzászólás, hanem egy országgyűlési határozattervezet keretében foglalkozunk a magyar nemzeti tehetségüggyel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mikor egy nemzet értékeiről beszélünk, mikor nemzeti önbecsülésünknek keresünk támpontokat, amikor nézzük azt, hogy magyarságunk miből áll és mire vagyunk büszkék, akkor bizony előjönnek azok az eredmények, amelyeket hazánk fiai a tudományokban, művészetekben, sportban és különböző más területen elértek. Egy nemzetet a nemzet tagjai és a nemzetben különleges képességgel és különleges teljesítménnyel rendelkező, ezeket megvalósító emberek teszik naggyá.

Engedjenek meg egy szubjektív gondolatot. Talán, hogy érezhessük, hogy ez mennyire fontos, nem kell messze menni, itt van ez a ház, amiben itt ülünk most. Amikor azt mondjuk, hogy a tehetségügyet széles értelemben értelmezzük, akkor komoly szellemi teljesítmény egy ilyen háznak a megtervezése, művészeti és kultúrtörténeti érték, nemzeti szimbólumunk. Amikor bejövünk, és végigmegyünk a folyosókon, vagy megnézünk egy tetőszerkezet kialakítását vagy egy faragványt, akkor azt látjuk, hogy a tervezőn túl kellett az a tehetséges, jól képzett, elkötelezett mesterember, aki egy-egy faragványt, egy szerkezetet, egy felületet megvalósított és elkészített. Mindez benne van a tehetségügyben.

Azért tartottam ezt fontosnak előrebocsátani, mert sok vita van szakmailag ma arról, hogy kit tekintünk tehetségesnek, miből gyökereztethető a tehetség, ez valami istenadta adomány, öröklött tulajdonság, vagy egyéb más feltételek is szükségesek ahhoz, hogy egy tehetség kiteljesedjen. Mára azt látjuk, hogy a szakma és a tudomány különböző területein olyan kutatási eredményekkel rendelkezünk, amely komoly segítséget ad a tehetségek azonosításában és megtalálásában, és ezek a kutatások és a gyakorlat azt is bizonyítja, hogy bizony ahhoz, hogy a tehetségek valóban felszínre kerüljenek, a tehetségek megvalósuljanak és egy nemzet értékeként hasznosuljanak, sok minden más kell. Kell egy adott társadalom segítsége, a lakókörnyezet, a szülő, az iskola és a tágabb környezet együttműködése.

Azt is látjuk, és számos helyen hallunk róla, a ma egyre inkább élesedő versenyben, ami a világban van gazdaságban, gazdasági fejlődésben, hogy bizony azok az országok tudnak eredményeket felmutatni, azok az országok tudják pozíciójukat megerősíteni vagy javítani, ahol a tudomány, a fejlesztés és az emberi képességek tágabb keretet kapnak.

Ugyanez a filozófia és ugyanez a gondolkodás érezhető nemcsak hazai, hanem európai vonatkozásban is. Hiszen tudjuk, hogy akár az Európai Unió lisszaboni céljai, a bergeni nyilatkozat, az európai ifjúsági paktum vagy az EU 7-es keretprogramja ifjúsággal kapcsolatosan számos olyan célt fogalmaz meg, hogy hazánknak, Európának fontos cél, fontos érdeke az, hogy a tudásigényes versenyképes iparágakban valóban komoly teljesítményt érjen el. Komoly és nagyon kiélezett verseny van ezen a területen. Éppen ezért előterjesztőtársaimmal együtt úgy gondoljuk, hogy hazánkban a társadalmi tőke egyik ugrásszerű, felemelhető és javítandó eleme az emberi tehetség hasznosulása. Úgy gondoljuk, hogy a tehetségügy nemcsak a nevelési-oktatási intézmények, nemcsak a családok ügye, hanem ehhez szükség van egy széles körű társadalmi együttműködésre. Olyan tehetségprogramot szeretnénk hazánkban megvalósítani, amely kezdve a legkorábbi időszaktól, akár az óvodás kortól, hiszen a szakma és a kutatások igazolják, hogy néhány tehetségtípus: mozgás, motorikus, művészeti képességek egészen korai korban felismerhetők, és onnantól segíthetők; tehát olyan programot szeretnénk, amely a tehetségígéreteket megtalálja, függetlenül attól, hogy milyen családban, milyen szociális körülmények közé kerültek. Elérhetővé teszi számukra a fejlesztés, a támogatás lehetőségeit, és egy olyan rendszerbe kerülhetnek be, amely sokszínű, sokszereplős, szerepelnek benne állami, egyházi intézmények, civil szervezetek és támogatók, de ami a legfontosabb, ez egy olyan működőképes, fenntartható rendszer, amely képes a tehetségígéreteket nyomon követni, életkoruk különböző szakaszában számukra a legfontosabb segítséget megadni mindazon célok érdekében, hogy valóban a tehetségek megvalósuljanak, és nemzetünk és Európa számára is hasznosulni tudjanak.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügy nem új, hiszen Magyarországon a tehetségügynek és a tehetségsegítésnek évszázados hagyományai vannak, hagyományos intézményei. Sokszor büszkék vagyunk Nobel-díjasainkra, akik a világ különböző területén mutatták be és járultak hozzá az egyetemes emberi értékek fejlődéséhez a számítástechnikától az atomfizikáig, a gépkocsigyártástól különböző más területekig. Azt is halljuk sokszor visszaemlékezésekben, és engedjenek meg itt is nekem egy rövid kitérőt: amikor az egyik magyar Nobel-díjastól megkérdezte egy interjú keretében egy újságíró, hogy tessék már mondani, a magyarok milyen komoly teljesítményre képesek, miben áll a magyar titok - a válasz röviden annyi volt, hogy időben le kell lépni. Ez pedig egy nagyon komoly kritika volt, hogy bizony a tehetségek befogadása, a tehetségek megvalósulása nemcsak az egyén ügye, hanem ahhoz egy társadalmi befogadó és támogató közeg kell.

Éppen ezért indítottuk el azt a most már hosszú ideje tartó szakmai egyeztetést és kezdeményezést, mert ezekre a hagyományokra épülve, azokra a szellemi műhelyekre épülve, amelyek Magyarországon vannak, azokra a tehetség ügyében elkötelezett szakemberekre, oktatási szakemberekre, közművelődési szakemberekre, civilekre, mentorokra, és mondhatjuk most már nem kis örömmel, hogy nagyvállalkozókra, komoly pénzügyi lehetőségekkel rendelkező nagyvállalkozókra is gondolva, akik anyagi erejüket is segítségül adják ennek a programnak a megvalósításához, elérkezett az idő és a helyzet, hogy Magyarországon egy átfogó nemzeti tehetségprogram megalkotásáról gondolkodhassunk.

Tisztelt Ház! Ez az átfogó program és az erre vonatkozó javaslatunk nagyjából három fő részből áll. Mivel említettem, hogy a tehetséggondozásnak számos különböző formája létezik, sajnos azt is el kell mondani, hogy vannak olyan részei az országnak, ahol viszonylag kevés ilyen jellegű hálózat, kevés ilyen jellegű szolgáltatás működik, ami felveti, hogy az egyenlő hozzáférés esélye egyértelműen biztosítható-e mindenütt. Az is látszik az előzetes áttekintésből, hogy ezek a sokszínű programok, ösztöndíjak, különböző elképzelések sokszor egymással párhuzamosan hatnak, nem adnak egy egységes rendszert, nem koncentrálják az erőket, és ebben a formában nehezen tudnak megfelelni annak az elvárásnak, hogy egy egymásra épülő, folyamatosan az érintetteket nyomon követő és segítő rendszerré alakuljon.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az állami, civil szerepvállalás egységesítése, szakmai koncepciójának átgondolása érdekében célszerű lenne a Magyar Országgyűlésnek határozatban rögzíteni egy nemzeti tehetségprogram megalkotását.

(18.10)

Ez a program mindazokat a szakmai eredményeket és tapasztalatokat tudná integrálni, amelyek az elmúlt időszakban felhalmozódtak, és rendszerbe tudná szervezni azokat a kezdeményezéseket, amelyek már megvannak - gondolok itt azokra is, amelyek már korábban indultak, akár az Arany János tehetséggondozó program, az Útravaló-programok -, és azokat a programokat is, amelyek az Új Magyarország fejlesztési terv keretében elindulnak és működni fognak. Erre a későbbiekben még kitérek.

A program és az elképzelés másik eleme a tehetségalapról szól. A tehetségalap gyakorlatilag a mindenkori nemzeti költségvetés egy meghatározott fejezetét jelentené, egy kiszámítható támogatást, amelyben integrálódhatnának a különböző ösztöndíjprogramok, megtartva azok lehetőségeit, és nyitott alapként működve módot és lehetőséget adnának arra, hogy mindazok, akik ezt az ügyet fontosnak tartják, saját támogatásukkal, adott esetben megfelelő kedvezményekkel együtt ehhez az alaphoz csatlakozni tudjanak.

Miért fontos ez? Sokszor említjük mostanában, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv pályázatai között kiemelten szerepel például a "Magyar géniusz" integrált tehetségsegítő program, ahogy szoktuk ezt mondani, egy zászlóshajóprogram. Elfogadott program, indul, szintén egy nagyon széles körű szakmai civil egyeztetés eredményeként jött létre. Ugyancsak a társadalmi modernizációs operatív programban a közoktatásra vonatkozóan számos olyan pályázat jelenik meg ebben az esztendőben, ami szintén a tehetségügyet segíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk saját körzetünkből, hogy sok-sok olyan program indul el, amelynek az elindítását pályázati források teszik lehetővé, ezeknek megvan az adott futamideje, és amikor a pályázati támogatás lezárul, ezek a források gyakorlatilag megszűnnek, akkor bizony elég komoly nehézséget és gondot jelent ennek a programnak a továbbfolytatása mindazokkal együtt, akiket közben sikerült ennek az ügynek megnyerni.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a kiszámíthatóság és fenntarthatóság szempontjából is fontos, hogy egy nagyon fontos elemként, bázisként jelenjen meg ez a nemzeti tehetségalap, amely a későbbiekben egyfajta garanciát adhat arra is, hogy a pályázati programok lezárultával, azokat a forrásokat felhasználva a jó célok és jó irányok érdekében, hazánkban egy hosszabb távon működőképes és fenntartható nemzeti tehetségprogram képes működni és tud funkcionálni.

A javaslat harmadik eleme arról szól, hogy mivel sokszínű és sokszereplős a program, és ez így van rendjén - egyházi intézmények, civil szervezetek, magánkezdeményezések, állami, kormányzati programok, az "Új tudás", "Új műveltség" program tehetségrésze, kollégiumrésze mind-mind szervesen olyan elképzelések, és olyan sok szinten integrálják a szereplőket, hogy a koordináltság és valóban a rendszerszerű működés segítése érdekében fontos, hogy egy nemzeti tehetségügyi koordinációs fórum működjön, ahol a különböző szereplők képviselői meg tudják vitatni a program állását, tudnak konszenzusra jutni abban, hogy a különböző időszakban mely feladatokra kell fókuszálni, koncentrálni, adott esetben tudnak javaslatot tenni arra, hogy ez a bizonyos nemzeti alap a következő időszakokban mire figyeljen, milyen támogatási programok induljanak el. Magyarán szólva, egy nemzeti szintű szakmai párbeszédet és konzultációt jelent a különböző szintű szereplők között a tehetségprogram megvalósítása érdekében.

Javasoljuk azt, hogy ez év szeptember 30-ig kapjon a kormányzat arra felhatalmazást a tisztelt Ház részéről, hogy az említett szakmai szereplőkkel együttműködve ezt a programot tegye le elénk, és akkor itt részleteiben is meg tudjuk vitatni.

A program sok eleme már most is rendelkezésre áll, és működőképes is, nyilván idő hiányában most mindről számot adni nem tudok. Viszont számot kell adnom arról az egyeztetési folyamatról és annak az eredményéről, ami tisztelt képviselőtársaim döntésében talán egy fontos szempont lehet.

Az elmúlt hetekben és hónapokban minden Magyarországon komolyabb szervezeti háttérrel rendelkező szakmai szervezettel egyeztettünk a programról. A Nemzeti Tehetségtanács, amely jelenleg a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségében több mint 90 szakmai civil szervezetet tömörít, az országgyűlési határozat tervezetét egyöntetűen támogatja és segíteni kívánja.

Lefolytattuk az egyeztetést a magyar Tehetségsegítő Társasággal. A társaság tagjai és szervezetei szintén egyöntetű támogatásukról biztosították az előterjesztést.

Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a múlt hét csütörtöki ülésén napirendjére tűzte az Országos Köznevelési Tanács mint olyan szakmai szervezet, amely a magyar közoktatás különböző kezdeményezéseit, széles körű szakmai egyeztetés és különböző szakmai irányok képviseletében véleményezi. Arról tudom tájékoztatni a tisztelt Házat és képviselőtársainkat, hogy az OKNT egyhangú szavazással támogatja ennek a programnak a megalkotását.

A hozzászólásomban jeleztem, hogy a programnak természetesen vannak európai vonatkozásai, hiszen ezek a hálózatok át tudnak nyúlni különböző területekre. Beszélünk egységes Európai Felsőoktatási Térről, beszélünk azokról az európai programokról, amelyekről szintén említést tettem. Tehát nyilvánvalóan ennek a nemzeti programnak elágazásai és kapcsolódási pontjai lesznek, és feltehetően működőképes ilyen kapcsolatai lesznek európai vonatkozásban is.

Éppen ezért a szakmai programot az Európai Tehetségtanáccsal, annak elnökével, Franz-Josef Mönks professzor úrral, aki a nijmegeni egyetem professzora, szintén egy konzultáció keretében áttekintettük. Professzor úr a megismert elképzeléseket és a "Magyar géniusz" program jelenleg már megalkotott és lefektetett elemeit együttesen megismerve úgy nyilatkozott, azt a véleményét fejezte ki, hogy úgy látja, hogy ha Magyarországon ezt a programot megalkotjuk és következetesen végigvisszük - akár az Új Magyarország fejlesztési terv keretében, illetve az országgyűlési határozattal párhuzamosan a későbbiekben -, Magyarország az európai tehetség ügyében egy meghatározó ország lehet, példaértékű programot tudunk letenni Európa asztalára is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy kellenek és fontosak az olyan ügyek ma Magyarországon, amelyekben a patkó különböző oldalán ülők, politikusok, szakmapolitikusok, oda tudnak állni és együtt tudnak gondolkodni.

Azt láttam és azt tapasztaltam ez év februárjában a Budapesten megtartott tehetségkonferencián - amin köztársasági elnök úr, miniszterelnök úr, miniszter úr és különböző területekről érkező szakemberek gondolkodtak együtt -, hogy a nap folyamán egyetlenegy olyan mondat el nem hangzott, amiből azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy a hozzászólást tevő adott esetben milyen politikai oldal vagy irányzat képviselője. Viszont érezni lehetett egy dolgot, bárki szólt, hogy ennek az ügynek elkötelezett híve.

Nem véletlenül folytattuk le a szakmai egyeztetést a szakmai szervezetekkel és civil szervezetekkel, és ne tekintsék ezt túlzásnak, ma azt mondom, hogy a szakma részéről, a társadalom részéről megvan az a támogatás, hogy ezen az úton induljunk el.

Nagy tisztelettel szeretném megköszönni azoknak a képviselőtársaimnak, a frakciók képviselőinek, akikkel együtt tudtuk jegyezni ezt az előterjesztést, és ma azt tudom mondani, hogy négypárti egyeztetés alapján itt van, és a nagyobb ellenzéki párt sem zárkózott el tőle. Észrevételeik arról szóltak, hogy néhány dolgot finomítsunk rajta, és talán bízhatunk az ő támogatásukban is.

Arra kérem a jelenlévőkön keresztül minden képviselőtársamat, hogy induljunk el ebben az ügyben, kötelességünk és feladatunk van. Olyan nemzeti érték és olyan nemzeti kincs van a kezünkben, amelynek kiteljesítése, támogatása, a nemzet, az ország érdekében való hasznosulása, az egyén és az esélyek érdekében való hasznosulása - ez meggyőződésünk - nemzeti ügy. Ebben kérem tisztelettel a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu