KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszakanyarodni a részletes vitához. Hozzászólásomban két fő csoportot érintenék. Részben szólnék és reagálnék azokra a felvetésekre is, amelyek ma elhangoztak, és a módosító indítványokkal kapcsolatban is szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Több képviselőtársam jelezte, hogy nem szerencsés, ha a tehetségügyet egy elitképzésnek, egy szűk körű, kiváltságos réteg előjogának tekintjük, és nem szerencsés szembeállítani az esélyjavítást és a tehetségügyet. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Amikor a programot készítettük elő, több helyen végeztünk háttérkutatásokat, olyan helyeken, olyan térségekben, ahol a tehetséggondozásnak nemcsak egyedi formái, hagyományai, jól működő programjai léteznek, hanem egyfajta hálózati rendszer is kialakult. Ennek kapcsán majd még Ékes képviselő úr gondolataira is visszatérek. Ilyen az egyik igen jól működő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tehetségfejlesztő hálózati program.

Azt tapasztaltuk, hogy ma a tehetségprogramokba bekerült gyerekek legnagyobb része azok közül kerül ki, akik a hagyományos iskolai teljesítményértékelésben és tantárgyi előmenetelben jó eredményt érnek el. Alulreprezentáltak ezekben a tehetségprogramokban azok, akik a mostani hagyományos iskolai értékelésben alulteljesítők, vagy a speciális csoportok - és itt jön be a hátránykompenzáció -, akár a romák és akár a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek. Mert egyébként nekik a tehetségük ugyanúgy megvan, de - mint ahogy ezt sokan kifejtették - különböző olyan feltételek és körülmények játszanak közre abban, hogy ez valamilyen módon nem kerül felszínre, és ennek a felszínre hozatala viszont kőkemény szakmai feltételeket és követelményeket jelent, ami sok helyütt - ez a tudás - nincs meg a magyar közoktatási rendszerben. Szórványosan, egyes helyeken már elég jól képzett szakemberek segítik ezt a munkát, de azt mondhatjuk, hogy ezeknek a szellemi ismereteknek, tudásoknak az elterülése, elhelyezkedése az országban egyenetlen.

Hoffmann képviselő asszony is említette a tehetségazonosítást - én nem a kiválasztást szeretem ebben, hanem az azonosítást. Az "azonosítás" szóban az van benne, hogy megtaláljuk azt a területet, amelyen az átlagosnál jobb adottságokkal, képességekkel rendelkezik, ezt támogassuk, és ebből idővel különböző szintű tehetségek alakulnak ki.

Igaza van abban is a képviselő asszonynak, hogy ennek az egyik tudományos alapja a Renzulli professzor által kidolgozott modell, amely egyébként már az utóbbi időben elég tisztességesen továbbfejlesztett változatokban létezik, hiszen a Renzulli-Moenks-modell vagy éppen Czeizel professzor úr magyarországi kutatási a 4+2-es modell egy tágabb, sokkal komplexebb tehetségazonosítást hoz létre. Ez tehát azt mutatja, hogy valóban egy ilyen programnak mindenképpen vállalkozni kell arra, hogy a pedagógusképzésben és -továbbképzésben azokat az ismereteket megtegye, ami a tehetségazonosításhoz tartozik.

A másik dolgot, amire szeretnék reagálni, Hoffmann képviselő asszony vetette fel, akinek támogatását és együttműködését a program kidolgozásában ezúton is szeretném megköszönni.

(12.30)

Ez pedig az, hogy ne egy szűk szakmai kör legyen az, amely, ha reményeink szerint elfogadást nyer ez az országgyűlési határozat, akkor ez év őszére, az őszi ülésszakra a nemzeti programot, a tehetségalapot és a koordinációs fórummal kapcsolatos anyagot kidolgozza.

Úgy gondolom, erre talán a legjobb választ azzal tudjuk megadni, és talán el tudjuk oszlatni a képviselő asszony aggodalmait, hogy az előkészítés sem így történt. Az országgyűlési határozattal kapcsolatban nem véletlenül kerestük meg minden parlamenti párt szakemberét: nézzék meg, gondolkodjanak róla, adtunk hozzá háttéranyagokat, azoknak a kutatásoknak a súlyozott SWOT-elemzését is, amiről egy gondolat erejéig említést tettem. Ma Magyarországon tehetségüggyel foglalkozó olyan bejegyzett szakmai szervezet nincsen, amelyik ne ismerte volna meg ennek a programnak a lényegét, ne tárgyalta volna, beleértve a Nemzeti Tehetségtanácsot, beleértve a Nemzeti Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségét, amely közel száz civil szervezetet tömörít, és nem is olyan régen az Országos Köznevelési Tanács is tárgyalta, és teljes támogatásáról biztosította.

És nem álltunk meg az egyeztetésben ezen a szinten sem, hiszen a tehetségügy nemzeti ügy, mint ahogy itt mondjuk, de az emberi erőforrások és értékek fejlesztése és megtartása Magyarországon és Európában is fontos érdek. Hiszen léteznek olyan európai keretprogramok, akár a lisszaboni nyilatkozat kapcsán és más területen is, amelyek segítik, hogy mondjuk, Európában a tehetségeket, a szellemi erőket megtartsuk, hiszen Magyarország versenyképessége is fontos, de egy európai versenyképesség és pozíció is fontos. Mindenki tudja, nem akarok itt részletekre kitérni, hogy ez a verseny egyre élesebb és egyre keményebb.

Éppen ezért fontosnak tartottuk, hogy az Európai Tehetségtanács elnökével, Franz Joseph Moenks professzorral is konzultáljunk erről az elképzelésről, aki szintén azt mondta, hogy ez a fajta gondolkodásmód, ami irányába elindultunk - hiszen ő ismeri elég jól a magyarországi eddigi eredményeket és törekvéseket -, példaértékű lehet, ha ezt tisztességesen megcsináljuk, és ebben bízom, és példaértékű lehet abban a tekintetben is, hogy európai szempontból is egyfajta modellt és példaértékű megoldást jelenthet.

Maga a tervezet, amit benyújtottunk az országgyűlési határozatban - és itt térek ki esetlegesen a módosítások egy-két részére is - tartalmazza, hogy úgy kéri fel a kormányt az Országgyűlés, hogy a szakmai szervezetekkel együttműködve, a Nemzeti Tehetségtanáccsal, a benne tömörülő szakmai civil szervezetekkel együttműködve terjessze be ezt az anyagot. Ezt szövegszerűen maga az előterjesztés meg is fogalmazza.

Az a határidő-módosítás, amire a képviselő asszony is kitért, ami a módosítók között szerepel, azért volt szükséges, mert részben tolódott a tárgyalása a napirendnek, és mindenképpen célszerűnek tartjuk azt, hogy szeptember 30-áig kerüljön be ez az elképzelés és az anyag, és ezzel kapcsolatban az a szakmai koordináló szervezet is álljon fel, amely ezt az együttműködést segíti, hogy adott esetben a 2009-es fontosabb irányelvek kapcsán, pontosan a Nemzeti Tehetségalap forrásai kapcsán már legyenek olyan körvonalazható elképzelések, amelyek egy kiszámítható állami szerepvállalás mellett teszik le a voksot, és ez adott esetben már a meglevő források mellett a jövő évi költségvetésben is megjelenhet.

És akkor jeleztem, hogy Ékes képviselő úrnak a felvetéseire is reagálok. Több olyan kérdés volt, ami nyilván nem közvetlenül, hanem közvetetten kapcsolódik a témához. Az, hogy egy tehetségígéret valamilyen módon felszínre kerül-e, nagymértékben függ attól, hogy azoknak, akik velük foglalkoznak, az adott tehetségterület irányába van-e affinitásuk vagy nincs. Ha kiemelkedő mozgásos tehetségek, motorikus, mozgásos képességükben kiemelkedő tehetségek vannak egy kistelepülésen, de nincs olyan szakember, aki ezt észrevegye meg szakszerűen tudja segíteni, az a tehetség hátrányban van.

Kérdés, hogy lehet-e minden helyen, minden ellátási szinten, minden települési és intézményi nagyság mellett ezt a fajta sokszínűséget, merthogy a tehetség valóban sokszínű, ezt a fajta segítést, szakmai segítést és támogatást hozzárendelni. Ma úgy gondolom, hogy a világban sehol sem tudják ezt megcsinálni, és ezért ajánlom tisztelettel a képviselő úrnak, és oda is adom, ha érdekli, annak a hálózati programnak a modelljét, ami Borsod-Abaúj-Zemplén megyében készült, ahol 357 település van, 157 ötszáz lélekszám alatti, és ebbe a hálózatba pontosan azért, hogy a legkisebb településről is a tehetségígéretek bekerüljenek, szakszerű azonosítás legyen, 12 azonosító és segítő decentrumban, 76 műhelyben 1600 gyerek dolgozik, de úgy, hogy a központokban levő műhelyeknél feltétel, hogy legalább 50 százalék a környékről legyen. És gyakorlatilag ezek a tehetségpontok a www.tehetseg.hu honlapon már azonosítva ott vannak, és működnek.

Tehát ha nem lehetséges minden helyen mindenféle szolgáltatás, akkor ki kell találnunk azokat az együttműködési formákat, hálózatokat, amelyek garanciát adnak ahhoz, legalábbis reményeink szerint megfelelő szintű garanciát, hogy a korábban jelzett tehetségígéretek közül minél többet tudjunk azonosítani, és minél többük számára tudjunk fejlesztést biztosítani.

Tehát magában a programban ez a lehetőség benne van. Úgy gondolom, a módosításokra még egy mondat erejéig visszatérve, azok valóban technikai okok miatt, egy munkapéldány rossz kezelése miatt kerültek be, nem maradhatnak benne a programban pontosítatlanul. Az előterjesztések, amelyek bizottsági módosító formájában, mint ahogy az elnök úr is jelezte, futnak tovább, az előterjesztés lényegi szándékát és tartalmát nem érintik, azokat a szükséges értelmezési pontosításokat végzik el, amelyek elfogadására én is javaslatot teszek. Ennek birtokában egyértelműbb, értelmezhetőbb és pontosabb anyag kerül elénk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu