FARKAS FLÓRIÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A cigánykérdés politikai súlya ma nem felel meg a társadalmi közéletben betöltött valódi súlyának. Miközben a társadalmi közvélemény számára ez az egyik legsúlyosabb és a közbeszédben is a leggyakrabban előforduló kérdés, bizonyos pártok és pártpolitikusok számára ez nem téma. Csak akkor foglalkoznak vele, ha külső körülmények rákényszerítik őket, vagy ha hasznot remélnek belőle. Kerülik, mert kényelmetlen terep, mert egy-egy rosszul megválasztott szóval veszíthetnek népszerűségükből.

Igaz, hogy ez a helyzet egy fokkal jobb, mint korábban, amikor felelőtlen ígérgetések hangoztak el tapasztalatlanság vagy hozzá nem értés miatt. Ugyanakkor nem engedhető meg az sem, hogy a cigányügyet a politikai alvilág sajátítsa ki, vagy hogy az előítéletességre hajló közvélemény kényszerítse a politikust alkalmazkodásra.

Ki kell tűzni a politikai korrektség új határait is, hiszen az elmúlt egy évben összeomlott a politikai korrektség épülete. A csapást egyfelől a szélsőjobb, másfelől a baloldali liberális értelmiség mérte rá. Lehet azt mondani, hogy a közvéleményben el van túlozva a cigánykérdés dimenziója, és hogy a cigány vezetők túloznak, amikor azt állítják, hogy ez a legsúlyosabb társadalmi probléma a mai Magyarországon, hiszen legalább ilyen súlyos a mezőgazdaság helyzete, az energiaválság és a többi gazdasági probléma.

Lehet azt mondani, hogy kell egy jó gazdasági és egy jó általános szociálpolitikai program, ami automatikusan megoldja a cigányság problémáit. A valóság azonban azt mutatja, hogy ez tévedés. Ma ott tartunk, hogy nem csupán erkölcsi okok miatt kell törődnünk a szegényekkel és a szegény cigányokkal. A társadalom egynegyedének, benne a cigányság háromnegyedének leszakadása olyan mértékű, hogy a társadalmi békét és a gazdasági felemelkedést veszélyezteti.

Ami a pártok felelősségét illeti, természetesen nem egyenlő a kormánypártok és az ellenzék felelőssége. Az, hogy a kormány, amelynek alkotmányos kötelessége van, menekül a felelősségtől, égbekiáltó botrány. Az, hogy elfelejtkezik választási ígéreteiről és saját cselekvési programjáról, az már szégyenletes cinizmus, bűn. Az, hogy felelős kormányzati cselekvés helyett költségvetési támogatásokkal, hivatali székekkel veszi meg a cigány vezetők megvehető részét, politikai korrupció. Természetesen a cigányságnak magának is megvan a saját felelőssége a kialakult helyzetéért, amely nem kisebb és nem is nagyobb, mint azok a korlátozott lehetőségek, amelyek a rendelkezésére állnak.

Most azonban egy új korszakhoz értünk. A jelenlegi kormányzat ugyanis olyan helyzetbe sodorta az országot, hogy mára már hárommillió szegények országává váltunk. Új társadalmi helyzet van. Átszakadt egy gát mind a magyar, mind a cigány oldalon. A szélsőjobboldali radikalizmussal szemben megjelent a cigány etnikai radikalizmus. Félelmetes perspektívát előrevetítő jelszó: erőszakra erőszak a válasz. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a konfliktus szítói között olyan közjogi tisztségviselők is vannak, akiknek éppen a konfliktusok oldása lenne a kötelességük.

(9.40)

Vége! Vége a viszonylagos társadalmi békének. A kérdés ma az, hogy meg tudjuk-e akadályozni a társadalom etnikai alapon történő polarizálódását, hogy meg tudjuk-e őrizni a felemás társadalmi integráció szerény eredményeit, hogy meg tudjuk-e előzni a tömeges méretű etnikai konfliktusok kitörését.

Le kell raknunk az új viszonyok alapjait. A cigánypolitikát fel kell végre emelni nemzetpolitikai szintjére. Ugyanis nincs elkülöníthető cigánysorskérdés. Sorsunk sok-sok szállal össze van kötve a magyarság egészének sorsával. Kölcsönös függőség állapotában élünk. A cigányintegráció kudarca a magyar többség kudarca is egyben, és fordítva. Sorsközösségről beszélünk. A magyarságtudattal - helyesebben: a magyarságtudattal is - rendelkező cigányok a magyar nemzet részei. A cigányok kirekesztettsége magyar önsorsrontás, a cigányellenesség pedig magyarellenesség is egyben.

Éppen ezért elutasítunk minden olyan erődemonstrációt, amely az egyébként is meglévő feszültségeket tovább erősíti, és amely csupán a valóságos problémák elfedésére alkalmas. Ebben az országban, tisztelt képviselőtársaim, már nem megváltási ígéretek kellenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem versenyképes és reális lábakon álló, a cigányság élethelyzetét is javító program.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu