CSIZMÁR GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának, hogy ezt a vitanapot kezdeményezte (Taps az MSZP soraiban.), és lehetővé tette azt, hogy a miniszterelnök is, a kormány több tagja is kifejthesse álláspontját arról, hogy Magyarország megújításának mik a lehetséges irányai.

Ezzel a lehetőséggel voltak kormánypárti képviselők, akik éltek, voltak néhányan ellenzéki képviselők, akik szintén éltek, és voltak sokan, akik nem éltek, akik csak arra használták ezt a politikai vitanapot, mint általában, hogy rögeszméiket, tizenhatszor elmondott és elutasított javaslataikat az asztalra tegyék, egy-egy ötletet, de nem egy átfogó, végiggondolt javaslatsort. Ugyanakkor mégis azt kell hogy mondjam a vita végeztével, hogy gazdagodtunk valamelyest, és okunk van az optimizmusra, mert a vita végén mégiscsak azt kell megállapítani, hogy jó néhány kérdésben mintha mégiscsak egyetértenénk, függetlenül attól, hogy a mondatainkat esetleg úgy kezdtük vagy úgy fejeztük be, hogy mégsem értünk egyet, de az eleje és a vége között kiderült, hogy számos kérdésben azonos vagy közel azonos állásponton vagyunk itt az Országgyűlésben.

Mert ha csak egy rövid leltárt csinálok, akkor azt kell hogy megállapítsam, hogy az "Új tudás" programmal kapcsolatosan szinte egyetlen kritika sem hangzott el, sőt számos ellenzéki és kormánypárti képviselő azt a prioritást, amit a miniszterelnök úr a bevezetőben megfogalmazott, hogy Magyarország jövőjének záloga, hogy az oktatásba, a tudásba fektessen be, mintha egyetértés övezte volna ebben a parlamenti vitában.

Nem volt vita arról sem, hogy Magyarország számára kulcskérdés a foglalkoztatás bővítése, hogy minél több embernek legyen munkahelye, hogy minél több ember a munkabéréből élhessen meg, és ne szociális segélyekből kelljen tengődnie. Az, hogy persze ez milyen úton történik, milyen eszközökkel, ebben már van közöttünk vita. Azt gondolom, hogy ennek kapcsán azt a vitát is le lehet folytatni, hogy vajon a Munkaerő-piaci Alapban rendelkezésre álló források kellően hatékonyan szolgálják-e a foglalkoztatást vagy sem. Persze akkor mindenkinek a pontos számokkal kell dolgoznia, és nem csak olyan minősítő mondatokat kell használjon, mondjuk, egy 400 milliárdos alapnál azt mondani, hogy nem hatékony felhasználás, eléggé elnagyoltnak tűnő megállapítás. De készen állunk arra, hogy ezt is kivitassuk, ha akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselők szükségét érzik, mert valóban, a magyar foglalkoztatás bővítésének egy jelentős forrása a Munkaerő-piaci Alap.

Azt gondolom, egyetértés van, biztató egyetértés van az adó- és járulékcsökkentés kérdésében. Persze, hogy ezt hogyan s miképpen s milyen mértékben, ebben már vannak eltérések. Talán ott kellene keresnünk a megegyezés lehetőségét, amiben közelebb állnak az álláspontok, hogy olyan célzott járulék- és adócsökkentéseket alkalmazzunk, amelyek elsősorban a foglalkoztatás bővítését szolgálják, vagyis a foglalkoztatás terheit csökkentik annak érdekében, hogy minél több munkahely jöhessen létre.

Itt szeretném eloszlatni Kóka frakcióvezető úr aggályait a tekintetben, hogy ha például a Start Régió programot bevezetjük, akkor nem lesz lehetőség a visszaélésre, mert a Start Régió program nem a régióban lévő vállalatoknak, hanem a régióban élő munkavállalóknak szóló program, és innentől kezdve nehéz lenne visszaélni a szabályozással. De majd mikor a szabályozás előttünk lesz, akkor úgy gondolom, hogy gyorsan megtaláljuk az egyezséget.

(21.30)

Azt gondolom, nincs vita közöttünk abban, hogy nem lehet a nyugdíjrendszer kiszámíthatóságát, biztonságát kockáztatni ötletszerű lépésekkel. A jegyzőkönyvnek kell mondanom, mert nincsenek jelen kereszténydemokrata képviselőtársaink, akik ma is előhozták az ő nyugdíjjavaslatukat, ami nincs teljesen végiggondolva. Kiszámíthatatlan intézkedéseket tettek és tesznek az asztalra, ami a mai biztonságot kérdőjelezi meg, és az egész nyugdíjrendszer finanszírozhatósága nincs biztosítva az ő javaslatukban. Persze erről is lehet szót váltani, beszélgetni, szakmai vitát folytatni, csak nem gondolom, hogy be lehet helyettesíteni a mai nyugdíjrendszerrel szemben egy ilyen ötletszerű javaslatot.

Egyetértés mutatkozott a vitában, azt gondolom, abban is, hogy a szociális ellátórendszert annyiban, oly mértékben szabad változtatni, hogy az ne sértse a szociális biztonságot, de jobban ösztönözzön a foglalkoztatásra, a munkavállalásra, kevésbé a szociális segélyből élésre, sokkal inkább a munkabér megszerzésére. Persze abból biztos lesznek további szakmai vitáink, hogy ezt milyen módszerekkel, milyen eszközökkel, milyen megoldásokkal tudjuk szolgálni.

Egyetértés mutatkozott a feketegazdaság, a feketefoglalkoztatás visszaszorításának szándékában. Szerintem számos olyan konkrét szakmai javaslat van az asztalon, amiben - teljesen függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti oldalon ülünk és fejtjük ki a véleményünket - egyetérthetünk.

Örömmel konstatálom, hogy az egészségügy feladataiban is számos kérdésben egyetértés mutatkozott. Itt a késő esti órán volt olyan hozzászólás, amely jelezte, hogy amit most a kormány csinál, avval az ellenzék is egy sor kérdésben egyet tud érteni. Szeretném mondani önöknek, az elmúlt hetekben, hónapokban egy nagyon széles szakmai-társadalmi vita zajlott arról, hogy mi történjék a jövőben az egészségügyben, és ha nem is megegyezéssel, de nagyon sok egyetértéssel zárult ez a szakmai vita, amit a kormány a közeljövőben áttekint, és a szükséges feladatokat is megfogalmazza.

Egyetértés mutatkozott abban, hogy a költségvetési fegyelmet továbbra is be kell tartani, hogy mennünk kell tovább azon az úton - mert az ország számára ez a hasznos -, hogy tovább csökkentjük a költségvetés hiányát. És vannak védett területek. A költségvetésben védett terület az oktatás, a nyugdíj, a szociális ellátórendszer, s bejelentkezett még több más igény is. Itt azért el kell mondani, hogy ha valakik nagy adó- és járulékcsökkentést akarnak, akkor meg kell mondaniuk azt is, hogy ennek mi lesz a forrása, a költségvetés mely rovata, és így aztán a társadalom mely csoportja lesz annak a teherviselője. Erről ma itt kevesebb vita volt, de nem is baj, mert holnap bőségesen lesz rá módunk az adótörvények vitájában, csak jelzem, hogy ez nemcsak adótörvényvita lesz, hanem egy értékválasztás is a tekintetben, hogy kiket hozunk kedvezményezett helyzetbe, és kiket hozunk teherviselő helyzetbe a jövőben.

Egy gyors leltár alapján azt gondolom, hogy van jó esély megegyezések kötésére. Kóka frakcióvezető úr is, Herényi frakcióvezető úr is jelezte vezérszónoki hozzászólásában, de több MDF-es és SZDSZ-es képviselőtársunk is azt mutatta hozzászólásával, hogy meg lehet találni azokat a közös pontokat, amelyek útján olyan döntések hozhatók a parlamentben, amelyeket a társadalom vár, elvár. Persze fel lehet tenni azt a kérdést, hogy egy megegyezésnek kik a nyertesei és kik a vesztesei. Nekem az a tapasztalatom - tekintve, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban hat éve képviselem a kormányt, és van szerencsém elég rendszeresen tárgyalásokat folytatni, és a tárgyalások végeredményeként megállapodásokat kötni -, a megegyezésnek mindig azok a nyertesei, akik a megegyezést kötik. Minden fél, aki a megegyezésben benne van. Aki megküzd azért, hogy a tárgyalások vége valami eredmény legyen, valami közös legyen. Ez persze valamiféle kompromisszum lesz, nem a kiinduló álláspontok megismétlése lesz, hanem kompromisszum. De ha akarjuk a megegyezést, ha keressük a közös pontokat, akkor ezek a megegyezések, apró egyetértések létrehozhatnak egy olyan egészet, amivel már büszkén lehet a magyar társadalom elé állni.

Arról tudom biztosítani az Országgyűlést, a kormány minden eszközzel kész arra, hogy ezek a szakmai tárgyalások, egyezségek létrejöjjenek itt a parlamentben is és a parlamenten kívül is, hiszen a parlamentben is akkor tudunk jobban megegyezni bizonyos kérdésekben, ha a parlament azt is tudja, hogy a falakon kívül különféle társadalmi csoportok, érdekképviseletek is bizonyos megegyezések mögött ott vannak támogatóként, egyetértőként, együttműködőként. S ez a megegyezés hogyan jelenik meg az Országgyűlés asztalán? Nem egy darab döntéssel, kedves ellenzéki képviselőtársaim, nem lehet letudni egy gombnyomással 60-80 vagy 600-800 szakmai kérdés eldöntését. Ezeket bizony külön-külön időigényes, fáradságos munkával végig kell vitatni, törvényjavaslatok, az adótörvény csomagja vagy a költségvetési törvény vitájában a részegyezségeket meg kell tudnunk kötni, a lehetőségeket fel kell tudnunk tárni. Ebben a kormány minden létező eszközével és lehetőségével rendelkezésre fog állni, és minden igyekezetével azon lesz, hogy ezek a megegyezések itt a parlamentben létrejöjjenek.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu