FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azon ritka kijelentést kell tegyem most a parlament színe előtt, hogy rendkívül jól érzem magam ebben a vitában. Nemcsak azért, mert ennek a vitának a hangvétele, tárgyszerűsége nem mindennapos, vagy nem minden törvényjavaslatunk vitájára jellemző, de azért is, mert az előterjesztők jóvoltából egy olyan problémakör megtárgyalására kerül sor a parlamentben, ami az elmúlt 18-19 év, a rendszerváltás utáni időszak azon felvetéseit tárgyalja ki, ami a parlament létszámával kapcsolatos, és - pontosan tudjuk, szinte valamennyi felszólaló elmondta - bizony a társadalomban, a társadalom sok-sok tagjában napi kérdésként vetődik fel.

Azért is élvezettel hallgattam ezt a vitát - és itt most több hozzászólásban, a parlamenti patkó szinte minden oldaláról elmondták -, mert azt érzékelem, hogy nem politikai haszonszerzés a célja - vagy legalábbis, ha ez volna, az előterjesztés tartalmából elég hamar kiderülne -, hanem sokkal mélyebb ügyekről van itt szó, amit ki kell tárgyalnunk.

Én hadd kapaszkodjak néhány előttem hozzászóló képviselő úr mondandójába! Legutóbb Wiener képviselő úr mondta azt el, hogy mennyire bonyolult ez a kérdés. Én nagyon nem bánom, hogy lehet, hogy egy picit terjengősen, lehet, hogy a következő, nyilván nagy érdeklődést kiváltó - most nem a létszámunkat értem alatta - témakörig tartó időszak kibeszélése miatt is, de azt gondolom, nagyon fontos, hogy lássák az emberek, hogy ma szerintem itt a parlamentben egyetlenegy frakcióban és egyetlenegy képviselőben sem merül fel annak a titkos vagy valós elutasítása, hogy mi ezzel a témakörrel foglalkozzunk, mert igenis azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban komolyan vetődött az fel, hogy túlzott a magyar parlament létszáma.

Ha vendéget fogad ebben a Házban az ember - és ilyen sűrűn előfordul valamennyiünkkel -, és bemutatja a Magyar Országgyűlés épületét, mindig el kell mondani, hogy miért is van két ház, és hogy nem vagyunk-e túl sokan az ország mai méretéhez képest. Mindig elhangzik rá a válasz, hogy ez a parlamenti létszám hogy alakult ki, és hogy ez a Parlament milyen viszonyok között épült.

Színezi ezt a helyzetet most már az is, hogy nemcsak az elmúlt 18 évnek vannak tapasztalatai, hanem új helyzet keletkezett számunkra, hiszen az elmúlt időszakban tagjaivá váltunk az Európai Uniónak. A nemzeti parlamentek munkája, a törvényalkotás egésze - itt elsősorban a jogharmonizációs ügyekre gondolok - átalakult az elmúlt időszakban, és ez valóban fölvetheti azt, hogy ha olcsóbb államról beszélünk, ha általában racionalizálás folyik a társadalom minden szegmensében, a közszolgáltatásokban, akkor bizony jogosan vetik fel a választók ezt az ügyet.

Ugyanakkor én is érzem azt, hogy van ebben némi populizmus. Ahogy Herényi frakcióvezető úr elmondta, ha azt tételesen egyszer valaki kiszámolná, letenné a választók asztalára, és ezt a közvélemény tudomására hoznánk, hogy a mi munkánk költsége, a törvényhozás egésze ezen létszámkeret mellett, mint ahogy most dolgozunk, mennyibe kerül, és mit hozna, mondjuk, egy 200 fős parlament, akkor nagyon-nagyon meglepődnének a választók. Lehet, hogy egy forinttal nem volna kevesebb annak a költsége. De mert ezt könnyű kimondani, ezt világosan mindenki megérti, ezt bárhol el lehet sütni, ezt tutira - elnézést a kifejezésért vagy a pesties szóhasználatért - veszik az emberek, ebből értenék, és aki ezzel előjön, bármelyik oldalon is forduljon ez elő, nyilván ott, abban a szövegkörnyezetben bizonyára sikerre számíthat.

(13.20)

Ezzel együtt is azt gondolom, az ország parlamentjének, a nemzeti parlamentnek elsősorban a jogalkotás minősége, a meghozott törvények időtállósága vagy az adott témakörre kialakított jogi helyzet az, ami meghatározza az igényeket, nem pedig a parlament létszáma.

Ugyanakkor egy-két dologban hadd vitatkozzam az előttem szólókkal. Én nagyon tisztelem dr. Boross Péter volt miniszterelnök úr minden parlamenti megszólalását, mert az ő mindenkori véleményéből, bármihez is szól hozzá, vagy nyilvánít véleményt, olyan sokat megélt, bölcs államférfi szavait hallom ki, aki minden ügyben, amikor megszólal, megfontolja a szavait, és most nyilván nyomós oka van. Ezzel együtt is most hadd mondjam: nyilván mindannyiunknak más a tapasztalata, ezért ez talán nem ellentmondás, bizony a mai magyar politikában, közszereplésben - ezt a saját munkámon érzem - van annak jelentősége, hogy az ember a saját lakhelyén, a saját választókerületében, a saját szűkebb pátriájában naponta, hétvégeken, jeles eseményeken találkozik a választóival, erre nagyon komoly igény van. Azt kell mondanom, a nyári néhány hetes kis szünet nagyon ráfér időnként az emberre, mert az év minden más aktív hetének hétvégéjén - gondolom, ezzel valamennyien így vagyunk - nem nagyon lát bennünket a családunk, mert számtalan programra, rendezvényre hívnak bennünket. Ez azt mutatja, nem igaz, hogy nincs arra igény, hogy a térségben vagy a helyben lakó parlamenti képviselővel ne legyen kapcsolat, bizony ezt elvárják, sőt nekem olyan gondjaim vannak, hogy ahová nem tudok elmenni, ezt kritikai éllel jegyzik meg. Az ember olyankor hiába menti ki magát egy levéllel, a szűkebb helyi környezetben nem biztos, hogy megértik, hogy az embernek egyszerre két-három feladata is tud lenni, és ebben rangsort kell állítania.

Azt mondom, természetesen azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nyilván a választójogi rendszer átgondolásának egésze jelent megoldást erre a dologra. Nagyon sok mindent kell patikamérlegre tennünk, nagyon sok mindent kell mérlegelnünk, és ebben elsősorban nem a pártszempontoknak kellene a legfontosabbaknak lenniük. Természetesen ezzel együtt nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy minden politikai erő ebből a szemszögből is erősen kritikai véleménnyel fogalmaz meg vagy véleményez minden előterjesztést. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy a választójogi rendszer átgondolása vezethet oda, ami kimondottan valamennyiünk részéről a készség szintjén bizonyára megvan, egy jól meghatározott, előre bejelentett módon, mondjuk, 2014-től bizony változtassuk meg az ország parlamentjének a létszámát.

Végül azt gondolom, azért is került ma ez az előterjesztés a parlament asztalára, mert azok, akik előterjesztették, és mi valamennyien érzékeljük, például a mai nap nyilvánossága... - akik a parlament mai munkáját figyelik, láthatják a jelen lévő létszámot, az aktív képviselőket, és sokan nem gondolják azt, hogy eközben persze más módon folyik a munka a parlamenti képviselők között. Én ma már voltam egy bizottság ülésén. Holnap is parlamenti nap lesz, de egy másik bizottság ülésén is ott kell lennem, és azt gondolom, sokan vagyunk így. Tehát azért a látszat nem ez, a látszat az, hogy ha itt körbepásztáz a kamera, akkor látja, melyik képviselő van jelen, és ebből az állampolgár, a választó leegyszerűsítve nyilván azt fogalmazza meg, hogy miért ekkora létszámú a parlament, hiszen nem vesznek részt a munkában, ami adott esetben természetesen csak nagyon áttételesen lehet igaz.

Itt a legutóbbi belpolitikai ügyek kapcsán felvetődött - ezt most a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként mondom -, még azt is elég komolyan felveti a sajtó és egyes körök, amikor a bizottság ülésén nem vesz valaki huzamosabb ideig részt, hát még a parlamenti ülések nyilvánossága, illetve az itteni részvétel nagy figyelmet kelt a nézőkben.

Összességében azt szeretném mondani, hogy nem tartom feleslegesnek ezt a vitát, de az most már ebből is látszik és elkerülhetetlen, hogy a pártoknak tovább kell folytatniuk a tárgyalást, és most már valamit le kell tennünk az asztalra. Ez a dolog konszenzus után el kell hogy jusson a döntés közeli pontba, mert - utalok az elmúlt két évtizedre és az időnként rendszeresen visszatérő témaként erre az ügyre - ha erre több cikluson keresztül nem találunk megoldást, akkor talán teljes joggal fogalmazódik meg a választóban az, hogy képtelenek ezek megegyezni, nem a mi érdekeinket képviselik, hanem a saját magukét, és ezért nem tudnak ennek a dolognak érvényt szerezni.

Végül azért is kellene legalább néhány dologban dűlőre jutnunk, mert például itt van - az előbb említettem - az uniós tagságunkból fakadóan bizonyos jogharmonizációs kötelezettségünk. Jó lenne, ha valamennyire belátnánk azt, hogy kormányok jönnek, kormányok jöhetnek, változhatnak, de vannak ügyek, amelyeken át kellene lépnünk, vannak ügyek, amelyeket felül kellene írnunk, bizonyos szűk belpolitikai vagy pártpolitikai érdek. Itt van például a Ház asztalán a titkos iratok védelméről szóló előterjesztés. Azt kell mondanom, ez tipikus példája annak, amikor majd az évtized elején, 2011-ben az Unió soros kormányát fogjuk adni, a soros kormányfő lesz az akkori magyar miniszterelnök, hogyan fog szembenézni azzal a helyzettel, ha például ebben mi itt nem tudunk megegyezni? Többek között ilyen összefüggésben is felveti a magyar választó azt, hogy bizony sokan vannak, és mégsem tudnak megegyezni.

Tehát zárómondatként azt szeretném mondani, hogy jogosnak tartom ezt a felvetést, a pártoknak erről tovább kell tárgyalniuk, de generálisabb megoldást a mostani előterjesztésben felvetett ügyre csak a választójogi rendszer átgondolása, átalakítása és konszenzusos megváltoztatása révén tudunk elérni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu