DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy pont ez ilyen felszólalás után tudok hozzászólni, hiszen én magam is a zöld adórendszer kapcsán szeretném kifejteni a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját.

A reggeli órákban Hargitai János általános képet adott arról, hogy a KDNP-nek mi az álláspontja az adórendszerrel kapcsolatban, a déli órákban Nógrádi képviselőtársam a családi adózás témakörét fejtette ki, én pedig a zöldadózás kapcsán szeretnék pár gondolatot megosztani önökkel mind a KDNP, mind pedig a civilek, mind szakértők véleménye alapján.

Sokan mondják, és egy tavaly októberi, környezetvédelmi adókról szóló világkonferencián is elhangzott, hogy a szocializmus összeomlását az okozta, hogy a valóságtól teljesen elszakadtak az árak: nem a kereslet és a kínálat, hanem a tervgazdaság határozta meg az aktuális árakat. Ha a mostani társadalmunkban az árak teljesen elszakadnak az ökológiai valóságtól, és nem számít a környezetterhelés az árak, az adók, a díjak és járulékok kialakításakor, akkor hasonlóképpen olyan útra léphetünk, amely nem fenntartható hosszú távon.

Ha általában nézzük a zöldszemléletű adóztatást, akkor elég sok fontos megállapítást kell hogy tegyünk egy ilyen törvényjavaslatnál, mint például a mostani adótörvények módosító javaslata. Az egészségügy, a közoktatás, a közbiztonság, a környezet védelme és egyéb feladatai ellátásához az államnak nyilvánvalóan adóbevételekre van szüksége. Számos tevékenységet a világon mindenütt támogat az állam. A jelenleginél azonban sokkal jobb adó- és támogatási rendszert lehetne kialakítani.

Jelenleg a súlyosan környezetszennyező, egészségkárosító tevékenységeket végzők általában nem fizetik meg az általuk okozott károk költségeit. Így torz árak alakulnak ki, amelynek következtében az állam, az önkormányzatok, a vállalkozások és az állampolgárok is rendszeresen hibás döntéseket hoznak. Hiszen ha nem jelenik meg az árakban a jövő felélése, akkor az emberek könnyebben választhatnak olyan termékeket, amelyek olcsóbbak, de a jövőt élik föl. Ezért a környezetet súlyosan károsító tevékenységek támogatását fel kell számolni.

Ugyanakkor más adókat, elsősorban a személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítási járulékot csökkenteni kell, és fokozatosan támogatni kell a társadalom fenntartható fejlődéséhez nélkülözhetetlen közfeladatok elvégzését. Mit jelentene, milyen következményei lennének annak, ha nemcsak részleteiben, az előbb említett öt-hat paragrafus szintjén, egy-két adómódosításban, mint ami a gépjárműveknél vagy az energiahordozóknál elhangzott, hanem átfogóan, teljes koncepciójában egy zöldadórendszert, zöldszemléletet is előtérbe helyező adórendszert valósítanánk meg?

A zöldadórendszer tisztább környezetet és egészségesebb életet jelentene. A zöld adóreform legfontosabb eredménye, hogy javul a környezet állapota és a lakosság egészsége; visszaszorulnak a súlyosan szennyező és egészségkárosító termékek és szolgáltatások. A zöldadórendszer csökkenő anyagi terheket jelentene. Összességében csökkennek az állampolgárok és a vállalkozások terhei. Egyrészt visszaszorul a pazarlás, a környezetszennyezés, az egészségkárosítás, másrészről mérséklődnek az élőmunkát terhelő adók, amelyek most is leginkább sújtják a gazdaságot, akadályozzák a foglalkoztatást, és a széles körben elterjedt adócsalások egyik fő okát képezik.

A zöldszemléletű adóztatás nagyobb társadalmi igazságosságot jelent. A jelenlegi árrendszer rendkívül igazságtalan, hiszen azokat jutalmazza, akik több kárt okoznak, és azokat bünteti, akik jobban vigyáznak környezetükre és egészségükre. Ráadásul a támogatásokat elsősorban a gazdagabb rétegek kapják meg, a környezetszennyezés pedig leginkább a szegényeket sújtja, hiszen ők azok, akik nem tudnak elköltözni, nekik van kevesebb lehetőségük arra, hogy egészségesebb élelmiszert vásároljanak maguknak.

Ezeket az igazságtalanságokat csökkentené a zöld-államháztartási és -adóreform. A társadalmi feszültségek csökkentésével pedig visszaszorulnak a mindannyiunk nyugalmát veszélyeztető megmozdulások is. A zöldadórendszer jobb közszolgáltatásokat eredményezne. A környezetszennyező tevékenységek költségvetési támogatásának megszüntetése révén több jut az adónkból a közérdeket szolgáló olyan célokra, mint például az egészségügy, az oktatás, a tömegközlekedés vagy az energiahatékonyság javítása. A zöldszemléletű adózatás javuló gazdasági versenyképességet jelent.

(17.50)

A zöld-államháztartási reform eredményeként a korszerű, környezetet kímélő tevékenységek kerülnek előtérbe. Tehát azok a gazdasági ágazatok erősödnek meg, amelyekre a legnagyobb szükségünk van ahhoz, hogy a mai világgazdasági versenyben helyt tudjunk állni. Csak itt hívnám fel mindenkinek a figyelmét arra, hogy ma Németországban többen dolgoznak a környezetvédelemben, mint az autógyártásban. Ha egy ilyen versenyhelyzetben helyt szeretnénk állni, erre nekünk is figyelemmel kell lennünk.

A valós árak ezen túlmenően a természeti erőforrások hatékonyabb, ésszerűbb felhasználására, a pazarlások megszüntetésére ösztönöznek. A zöldadóztatás több munkahelyet jelent. Több ország gyakorlata bizonyítja, hogy a zöld-adóztatási reform eredményeként új munkahelyek létesülnek. Egyrészt a bérterhek csökkenése következtében növekszik az élőmunka iránti kereslet, másrészt újabb termékek és szolgáltatások iránt jelenik meg piaci igény. Ilyenek például az energiahatékonysági beruházások, a bioélelmiszerek, a környezetbarát közlekedési módok, illetve a hulladékszegény technológiák.

A zöldadóztatás csökkenő energiafüggőséget is jelent. Az energiaárak rohamosan emelkednek. A Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a növekvő kereslet és a szűkülő készletek miatt már a 2010-es években világméretű olajválság várható. A zöldadóreform csökkenti az energiafüggőséget az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a megújuló energiák használatának elősegítésével. A zöldadóztatás a feketegazdaság visszaszorításához is jó eszköz. Az élőmunka terheinek csökkentése és a könnyebben beszedhető adók előtérbe kerülése elősegíti a gazdaság kifehérítését.

Csak pár példa, ami lehetséges irány lenne egy átfogó zöldadóreform tekintetében: a közúti szállításnál a kamionok helyett a vasúti áruszállítás elősegítése, a ROLA és a ROLO. Sok esetben a vállalatoknak nyújtott egyedi támogatások is súlyosan környezetszennyező tevékenységet segítenek elő, ráadásul ezeknek a támogatásoknak általában a nemzetgazdasági haszna is megkérdőjelezhető. Gondoljunk bele, egy gumigyár vajon mennyire lehet környezetkímélő. Rohamosan fogy az egyik legfontosabb nemzeti vagyonunk, a termőföld. Míg 1938-ban a művelésből kivont terület 6,6 százalék volt, 1990-ben már 11,5 százalék, 1996-ban 13,8 százalék, két éve pedig ez 17,4 százalék lett. Az így keletkező óriási haszon, nevezetesen, hogy belterületbe vonják, és beépítik ezeket a szántóföldeket és területeket, a magántulajdonosok zsebébe vándorolnak, a társadalmat viszont kár éri, amit neki valahogyan jóvá kell tennie, meg kell fizetnie. A zöldterületek pusztulnak, az átszellőzőcsatornák megszűnnek, a kilátás, a benapozás, ezek mind-mind olyan jogosultságok, amelyek korlátozva vannak. Szintén lehet példákat mondani az élelmiszerek tekintetében, az építési hulladékok felhasználásával kapcsolatban, az évente 200 milliárd forint értékű eldobható csomagolóanyagok termékdíjával kapcsolatban, ami itt említésre is került.

Hogy nem egyedi példák lennénk, arra szeretnék egy rövid sort felsorolni. Svájcban 2001-ben a zöldtípusú adóreform a tehergépkocsikból befolyó díjakat a tömegközlekedés fejlesztésére fordította, és itt sikerült 40 százalékosra növelni a vasúti árufuvarozás arányát. Németországban az energiahordozók adóinak jó forgatásával tudták csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, és az embereket energiahatékonyságra ösztönözték. Ez több mint 250 ezer új munkahely létrehozását eredményezte. Írországban a műanyag szatyrokra kivetett adóval 90 százalékkal csökkentették felhasználásukat, de Londonban is, Stockholmban is szintén a városi közlekedésben óriási eredményeket értek el azzal, hogy a zöldszemléletű adóztatást vezették be.

Itt, nálunk is ez lenne a feladat. Az lenne a feladat, hogy az élőmunka adó- és járulékterheit lényegesen csökkentsük zöldszempontból, a súlyosan környezetszennyező tevékenységeknek nyújtott és a piacgazdasági elvekkel ellentétes támogatásokat számoljuk fel, különösen azokat, amelyek a környezetet károsítják, de a károsítás helyrehozatalát nem fizetik meg, illetőleg az elmúlt években alkalmazott megszorítások elveit vessük el, és az állami szervek megerősítésével a közszolgáltatásokat számottevően javítsuk. A tudásalapú társadalom és gazdaság megteremtését szolgáló tevékenységeket fokozottan kell támogatni, a környezetkímélő tevékenységek olyan módon való támogatását kell megvalósítani, hogy az rövid távon ne jelentsen túl nagy terhet, azonban hosszabb távon jelentős társadalmi szintű haszonnal bírjon.

Én tehát továbbra is azt mondom, hogy itt nemcsak egyes paragrafusokat kellene környezetvédelmi szempontból megvilágítani, hanem általában a szemléletet kell megváltoztatni, hiszen főleg az én generációm lesz az, amelyik elszenvedi azt, hogy most egy-egy felhasználó az ökológiai rendszerünket oly mértékben terheli, ami nem jelenik meg az áraiban, az emberek az ő szolgáltatását, az ő termékeit veszik igénybe, és utána tíz év múlva, húsz év múlva vagy harminc év múlva többszörösen fogjuk megfizetni ennek a mostani ökológiai terhelésnek, szennyezésnek vagy erőforrás-kiaknázásnak az árát.

Arra kérem önöket, hogy a továbbiakban sokkal inkább környezetvédelmi szemléletű adókat vezessünk be, és az egész rendszer vegye figyelembe hosszú távon az ökológiai szempontokat.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu