KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem reméltem már, hogy ma szóhoz jutunk, de ezek szerint mégiscsak sikerült. Szeretném megköszönni Fedor Vilmosnak az akkori kétperces visszalépést, szép gesztus volt. Bókay Endre mondja azt, hogy az érintett szakmai szervezetek véleménye kell hogy megalapozza itt a vitát. Ebben valószínűleg igaza is van, azonban aki azt mondja, hogy a parlamentben egy ilyen törvény kapcsán szakmai vita zajlik, az nem mond igazat, az álszent, mert itt politikai vita folyik. Egy parlamentben mindig politikai vita folyik.

Persze az természetes, hogy a véleményünket azok a szakmai képviselők támasztják alá, akik ezeket a szakmai anyagokat megírják, merthogy én sem venném magamnak a bátorságot, hogy ilyen fontos törvény kapcsán, függetlenül előéletemtől, civil előéletemtől - némi kórusvezetői gyakorlatot is beleértve -, mégsem vállalkoznék arra, hogy ilyen törvénytervezetet a magam nevében, netán a frakciónk nevében megfogalmazzak. Természetesen ez politikai vita, ami itt folyik. Hogy ez mennyire így van, talán Pető Iván átcsúszása a politikai mezőbe, hogy egy ilyen törvény kapcsán éppen arról kellett beszélnie, hogy az MDF egyébként hogy szavazza majd meg és hogy támogatja a kormányt, talán ez is bizonyítéka annak, hogy igen, itt a szakmai törvények keretében is politikai vita folyik. Ennyit talán bevezetőnek engedjenek meg.

Most pedig a részletekről hadd szóljak! A Magyar Demokrata Fórum elvi egyetértését fejezi ki, hogy a kultúráért felelős minisztérium felvállalta ezt a régóta várt és szükségszerű lépést, hogy megpróbálja szabályozni az előadó-művészeti tevékenységet, a színházak, zenekarok, táncegyüttesek és más eladó-művészeti szervezetek működését, finanszírozását, az itt dolgozók munkaügyi specialitásait. Álláspontunk szerint mindezek kiemelkedő kérdéskörök a magyarországi kulturális élet ezen szegmensének célszerű, minőségi és hatékony működése, ezáltal a társadalmi érdekek maximális kiszolgálása érdekében.

Az előadó-művészeti szervezetek működéséről, támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvénytervezettel kapcsolatban általánosságban szeretnénk elmondani, hogy az indoklásban kifejtett célok és a szakmában már felvázolt szabályozási szükségletek többsége szempontjából a törvényt nem érezzük kellően átfogónak, egységesnek és épp ezért célravezetőnek. Talán a törvény céljáról engedjenek meg egy-két gondolatot, annak kritikáját természetesen!

A törvénytervezet szabályait áttekintve nem érezzük megvalósulni például az 1. §-ban meghatározott célok egy részét, így kiemelten az 1. § (1) bekezdés c), d), e), g) pontjait, és a további célok elérésének jogszabályi háttere is csak erős beleérző képességgel található meg.

(13.00)

A tervezet az ilyen témájú pályázati támogatási lehetőségeken kívül nem tartalmaz kifejezetten olyan szabályokat, amelyek például a gyermek- és ifjúsági korosztály hozzáférési lehetőségeinek elősegítésére vagy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére, színvonalas külföldi alkotások bemutatásának támogatására szolgálnának. Ugyancsak nem tartalmaz érdemi szabályt a tervezet az államháztartáson kívüli források bevonására, még inkább növelésére vonatkozóan. Javasoljuk, hogy a tervezetben maradjanak csak a valós jogszabályi háttérrel rendelkező pontok, hiszen a törvény preambulumában már szerepel elég, a törvény szellemiségéről szóló megfogalmazás.

Engedjenek meg pár gondolatot a törvény hatályával, alapelveivel és a miniszter szerepével kapcsolatosan is. Nem egyértelműen rendelkezik a tervezet az állami fenntartású, úgynevezett tárcaintézményekről, azaz olyan központi költségvetési kulturális intézményekről, mint például a Magyar Állami Operaház, azaz nem egyértelmű, hogy ezek milyen mértékben tartoznak a törvény hatálya alá, hiszen sajnálatosan ezen intézmények finanszírozását sem részletezi a tervezet, miközben a szabályozás egyik legjelentősebb fejezete az előadó-művészet támogatása. A tervezet 10. § (4) bekezdése ugyanis ezeket a központi intézményeket kiveszi a központi költségvetésből az e törvény szabályai szerint támogathatók közül, de a tervezet egésze alapján a többi szabály elvileg érvényes ezekre az intézményekre is.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Másrészt nem egységes a tervezet fogalomrendszere, amelynek következtében nem egyértelműen körvonalazódik az állami, önkormányzati, magán-előadóművészeti szervezetek pontos meghatározása, elhatárolása sem. Miközben például a miniszter feladatait rögzítő 4. § c) pontjában szerepel a központi költségvetési szervként működő, előadó-művészeti szervezetek feletti alapítói és felügyeleti jogok gyakorlása, ennek ellenére a tervezet nem rendelkezik a központi költségvetési szervek fenntartásához kötődően a költségvetési támogatásból való finanszírozásról és ennek konkrét részleteiről. Ezzel a kérdéssel a miniszter feladatai között is csak utalásként foglalkozik a törvény, a finanszírozás mikéntjét nem bontja ki, miközben e témakörben esetlegesen más erre vonatkozó jogszabály megalkotását sem vázolja fel, azaz fenntartja a központi költségvetésből fenntartott előadó-művészeti szervezetek, intézmények költségvetési kiszolgáltatottságát.

Ugyancsak ellentmondásos, hogy miközben az alapelvek között kimondásra kerül - a 3. § (1) bekezdésre utalok -, hogy a helyi önkormányzatok előadó-művészetet érintő feladataikat közszolgáltatási szerződés megkötésével is megvalósíthatják, az állami körre nézve ugyanaz nem kerül megfogalmazásra, vagyis az alapelvek szintjén deklarálásra, hanem csak a 4. § d) pontja utal arra, hogy valójában a miniszter is köthet ilyen szerződést. Ily módon nem egyértelmű az sem, hogy a központi költségvetéssel a közszolgáltatási szerződés útján kapcsolatban lévő társaságot a tervezet az előadó-művészeti szervezetek közé érti-e, vagy sem.

A továbbiakban az előadó-művészeti tanácsról, illetve az előadó-művészeti hivatalról mondanék egy-két kritikus megjegyzést. Az előadó-művészeti tanáccsal kapcsolatban előrelépésnek tartjuk, hogy ilyen típusú szakmai szervnek egyáltalán a felállítását tervezik, amely kapcsolatot teremt a szakma és a minisztérium között, azonban hiányoljuk és kevésnek tartjuk, hogy annak csak konzultatív, tanácsadói szerepe van, míg a döntéshozatal minden esetben a miniszternél marad, illetve a minisztert a tanács javaslata semmiben nem köti.

Másrészt nem tartjuk kielégítőnek a tanács összetételét sem, tekintettel arra, hogy annak kizárólag szorosan az előadó-művészeti területen mozgó, annak belső problémáit látó, belső szempontú megközelítésre alkalmas tagjai vannak. A kizárólagos szakmai megítélés eleve önmagában hordozza az elfogultság lehetőségét, és sokszor sajnos a maradiságot, a tényleges fejlődés gátját is jelentheti. Esetlegesen a szaksajtó képviselőit lehetne bevenni a tanács munkájába - ez csak ötlet persze - mint a művészélet kritikai oldalát és a nyilvánosság képviselőit. A fentieket a hatékonyság és fejlődés szempontjából hátrányosnak tartjuk amellett, hogy a fentiek szerint miniszteri alárendeltség miatt a tanács nemcsak nem független és nem önálló testület, de tényleges felelőssége sincsen. Ennek fényében különösen sérelmesnek tartjuk, hogy a 4. § d) pontja esetében a véleményezés a miniszteri felkéréshez kötött. A nyilvánosság erejétől is megfosztani a tanácsot a kizárólag a miniszteri döntési kompetenciájában lévő közszolgáltatási szerződések megkötése kapcsán szintúgy aggályos.

A következőkben az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartása és besorolása, az előadó-művészet támogatása fejezetről szólnék röviden. Az előadó-művészeti irodáról szóló 6. § (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az államigazgatási szerv a nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezeteket e törvény szerint besorolja, miközben az Operaházhoz hasonló táncintézmények kapcsán a 9. § (4) bekezdése rögzíti, hogy - idézem - "nem kell besorolni az állam által fenntartott, valamint a 4. § d) pontjában foglalt közszolgáltatási szerződéssel rendelkező előadó-művészeti szervezeteket". Mindez azt is jelenti, hogy a központi költségvetési szervként működő előadó-művészeti szervezeteket teljes mértékben kizárja a tervezet a IV. fejezet szerinti különböző paraméterek - mint nézőszám, előadásszám, magyar bemutatók száma, egyes kiemelt előadástípusokhoz kötő súlyozás - alapján meghatározott, illetve megítélt támogatási lehetőségekből, azaz a különböző minőségi, mennyiségi mutatókon alapuló finanszírozási kiegészítő forrásokból. Költségvetési szervekre vonatkozó költségvetési támogatási szabályok és sajátosságok is rögzítésre kerülhetnének megfelelő módon a törvényben vagy a tárcaintézmények sajátosságait rögzítő külön jogszabályban, amelyre utalhatna egyébként maga a törvény is.

Az előadó-művészeti munkavégzés sajátos szabályairól is szólni kell, hiszen nyilván azt mindenki érzi, hogy a közalkalmazotti státus egy ilyen körben mennyire gátja is, és mennyire nem illeszkedhet ez az egész rendszerhez, ezért üdvözítőnek és szintén sok éve szükségesnek tartjuk az előadó-művészekre vonatkozó eltérő munkajogi szabályok megalkotását ahhoz, hogy a foglalkoztatás egyrészt jobban követhesse a művészi életpálya sajátosságait, illetve az előadó-művészeti intézmények ne lehetetlenüljenek el a művészeti tevékenységre értelmezhetetlen kötöttségek miatt. A munkavégzés szabályainak megállapításánál véleményünk szerint az a legfontosabb, hogy teremtsen a munkáltató számára művészeti koncepciójának megvalósításához, a sajátos működéshez kellően rugalmas feltételeket foglalkoztatási kérdésekben.

A tervezet összességében ugyanakkor változatlanul a munka törvénykönyve és a Kjt. szerinti napi 8, heti 40 órás teljes munkaidő fogalmára alapoz, amely az előadó-művészeti intézmények működését, főleg a művészeti tevékenység sajátosságait nem tükrözi. Ha az ettől történő eltérést a kollektív szerződés vagy munkaszerződés körébe utalva hagyja a törvény, nehéz az intézményvezetőnek rávenni a szerződő partnert, hogy saját érdekei ellenére a munkaidő-hullámzást ne tekintse túlmunkának. Az erősen hullámzó munkaigény sokszor ugyanis a túlmunka korlátainak átlépésére kényszeríti az intézményt, miközben a túlmunkával terhelt időszakok mellett vannak a napi 8 óra alatti igénybevételt jelentő időszakok is.

(13.10)

Az ilyen időszakok hullámzása azonban külön rendelkezések nélkül nem - idézőjelben - nettózható. A sajátosságok leképezésére nem elegendőek a tervezet rendelkezései, a művészeti munkakörökben levők jelentős részén a törvény pontosítása nem segít, és a rendezni kívánt megoldatlan elemek is arra utalnak, hogy a művészeti munkakörök zöme ezekbe a foglalkoztatás jellegű kategóriákba nem illeszthetőek be.

És akkor legvégül - talán egy percbe belefér még a véleményem -, a fejezet összességében az előadó-művészeti intézmények foglalkoztatási problémáira csak részben kínál megoldást. Gyakorlatilag a művészekkel, művészeti dolgozókkal kapcsolatban eltéréseket fogalmaz meg a tervezet, de a közszolgáltatást ésszerűen szolgáló, a művelődési célokat átfogóan elősegítő megoldásokat nem kínál, és sajnálatosan nem oldja meg az önhibájukon kívül pályájuk leszálló ágába kerülő művészek munkajogi jogviszonyon kívüli megbecsülésének lehetőségét sem. Ugyanakkor bizonyos esetekben szakmai szempontból megalapozatlan, illetve elfogadhatatlan szabályokat fogalmaz meg.

Végezetül szeretném megjegyezni, hogy az önálló tevékenységet folytató előadóművész jövedelempótló járadékára vonatkozó szabályokat is kihagyta a tervezet. Így csatlakozom mindazokhoz, akik azt mondják, hogy ez a törvény jelen formájában nem elfogadható, a kérdés az számunkra, hogy a részletes vitában a benyújtott módosító indítványok elegendő javítást adnak-e arra, hogy ez a törvény a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadható legyen. Ez ebben a formájában nem az.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu